Kpop imagines (Christmas version)

December 22.

Got7-Jackson

[Jackson szemszöge]

-Nem akarok egy hét éves kislányra vigyázni, figyeljen rá a nővére.-fogortam a gurulós székemben és szórakozottan néztem az előttem lassan haját tépő haveromra.-Miért én vigyázzak a lányodra ha egy bébicsősz is megteheti?

-Atsuko nagyon szeret téged, te is tudod és addig könyörgött amíg bele nem mentem, hogy beszélek veled. Katsuminak meg atlétika edzése van este.-tekintete egyre könyörgőbb lett.

-Jól van, de ha megtudom, hogy feleslegesen vitted el Manamit arra az ultrahangra, mert megint hátat fordít nektek a fiú, én ketté törlek, mint egy ropit!-ráztam kezet Akioval.-Érezzétek jól magatok hármasban!

-Nagyon szépen köszönöm!-ölelt meg én meg kihessegettem.

Akioval azóta jóba vagyok mióta az eszem tudom, Manamit én mutattam be neki még jó pár éve, azóta van kettő lányuk, Katsumi, aki a lázadó tízenhat éves korban van, és Atsuko, aki nem rég kezdte az álltalánost és a kiscsaj rám van kattanva. Aztán jön a trónörökös, egy kisfiú, Akimitsu.

Lassan öt óra, így indulhatok is a város külső részébe. De még mindig nincs hozzá kedvem.

Hat órára ide is értem, egy nagy, kertes, emeletes ház elé, már éppen csengetni akartam mikor kivágódott az ajtó és Katsumi viharzott ki rajta.

-Kis lányom!-kiáltotta Manami.

-Nem érdekel anya! Nem hagyom abba az atlétikát akkor sem, ha fél lábam lesz!-ordított vissza majd megölelt.-Szia Oppa!-és futott is ki a kapun.

-Oppa!-rohant belém egy kis test.

-Szia Atsuko!-vettem fel a nagyon vékony kislányt, soha nem eszik rendesen így nem csak a szülei, de az iskolai dolgozók és én is aggódom.-Hogy vagy Bogyó?

Kuncogva nézett rám és beszélni kezdett, na ha azt hittétek én beszélek sokat akkor ki kell ábrándítanom mindenkit, neki be nem áll a szája!

-Nagyon jól vagyok Oppa! Képzeld, az iskolába a tanárnéni megdícsért az miatt a torna gyakorlat miatt amit Wang néni mutatott nekem nyáron.-keverte a japánt, a kínait és a koreait beszéd közben.

-Ugye tudod,hogy Anyutól kapni fogsz ha megtudja, hogy lenénizted?-böktem meg az orrát és besétáltam vele a nappaliba.-Sz'asztok!-intettem az induló házaspárnak.

Végül egész jól elvoltam Atsukoval. Még GTAzni is megtanítottam és elmesélte, hogy semelyik lány nem barátkozik vele, mert imád FIFAzni a babázás helyett.

-Oppa?-mikor már csak a kanapén ültünk és a kislány épp alváshoz készülődött megszólalt.

-Igen Bogyó?-birizgáltam fekete haját mikor ölembe fészkelte magát.

-A mamáék miért veszekednek annyit az öcsi miatt?-fáradtan csillógó szemei most szomorúak is lettek, de fogalmam sincs miért vitáznak.

-Tudod, egy babát felnevelni sok pénz, és mindhármótoknak csak a jót akarják, azért dolgoznak mindketten két helyen.

-Akkor Appa azért nem jön velem mostanában játszani?-erre csak bólintottam.-Eomma pedig ezért ül egész nap a gépe előtt?-szintén bólintottam.-De Unni mért nem játszik velem?

-Katsuminak, most nagyon sokat kell tanulnia az iskolában és ha jól tudom, nem sokára itt az országos atlétika bajnokság ahol idén ő is versenyzik, erre is sokat kell gyakorolnia, ezért ideges is és fáradt is.-símogattam haját.

-De így nincs kivel játszanom és én is egyedül vagyok!-mellkasomon támaszkodott.

-Kössünk alkut!-nyújtottam felé kisujjam amire rákulcsolta a sajátját.-Minden szombaton elviszlek magamhoz és játszom majd veled, meg egy picit tanítalak is, HA rendesen fogsz enni!-mélyen a szemébe néztem.

-Rendben!-bólogatott majd egy hatalmasat ásított.

-Mostmár ideje menni csicsikálni!-vettem fel és elmentem vele a szobájáig ahova bemenve meglepődtem, lányos rózsaszín helyett egy sötétkék, kifejezetten fiús szobában találtam magam.-Kék?

-Oppa! Már mondtam, hogy utálom a rózsaszínt és a lányos cuccokat!-mászott be az ágyába és magára húzta a takarót.-Jó éjszakát Oppa!-csukta le a szemeit.

-Jó éjszakát Bogyó!-pusziltam homlokon amit még fél álomba megmosolygott.

Nem is volt olyan rossz rá vigyázni, sőtt én is megszerettem ezt a kislányt.

_BogiB_