Kpop imagines (Christmas version)

December 6.

f(x)-Amber
Yuri!!

Soha nem tudtad elképzelni az életed egy szép házban amiben esetleg majd a pároddal laknál,mert pontosan tudtad,hogy egy árvaházban felnőtt gyerek nem kell senkinek,főleg úgy,hogy még csak nem is az ellenkező nemhez vonzódsz.

Most pedig mégis költözöl,nem is akárhová.Egy idolhoz,aki már az első találkozásnál megtetszett neked.

-Min jár az agyad?-ölel át hátulról Amber a mosmár közös lakásotok nappalijában.Imádod az öleléseit és azt a bizsergető érzést ami mindig átjár mikor hozzád ér.

-Csak azon a karácsonyon mikor először találkoztunk.-szinte karjai közé olvadsz.-Mit csinálnék,hol lennék most nélküled?-motyogod elérzékenyülve.Ő hozott ki az árvaházból karácsony után csupán hat hónappal úgy hogy a szülei lettek a hivatalos gyámjaid.

-Ne akarj ilyeneket tudni,a lényeg,hogy itt vagy!Igaz már fél éve van saját lakásod..

-Ez egy új szakasz ahol senkit nem érdekel,hogy van e saját házam.-fordulsz meg ölelésében és vállára hajtod a fejed.

-Igazad van,de a múltat azért felfedezhetjük két üveg vörös borral.-mosolyodott el.-Nah mit szólsz hozzá?-kezei derekadat kezdték símogatni.

-Tökéletesen megfelel.-kuncogtál fel és loptál párodtól egy hosszúra sikeredett puszit.
Ezek után a bézs műbőr kanapén tényleg felidéztétek a találkozásotok minden pillanatát.

-Arra tisztán emlékszem mikor megláttalak,egy hatalmas plüss maci volt a kezedben és olyan tanácstalanul néztél rám.-nevettél az emlékek hatására.Amber azért vitt neked egy hatalmas macit mert a leírásból ítélve egy kisgyereknek gondolt téged.

-Hogy tehetnék arról,hogy a nevelőd leírása alapján egy hat éves kislánynak gondoltalak?-nevetett ő is miközben félkézzel átölelt és mellkasára húzott.-Nekem a nagy barna szem,hosszú fonott haj és tömzsi test egy óvodás kislányt jutatt az eszembe nem egy akkor tízenhét éves kamaszt akinek akkora világfájdalma volt,hogy csak sóhajtozni bírt.-vágta a fejedhez.

-Shh!-nevettél fel miközben megbökted az oldalát.-Azt sikerült rohamos időn belül kinőnöm,főleg,hogy miután jól lecsesztél,hogy én egész nap henyélhetek,neked meg napi tízennégy órát kell gürizned kezdett felnyílni a szemem.

-És külön jól esett neked mikor megadtam a mobil számomat,hogy bármikor írj ha valami kérdésed lesz,és nem telt el három óra te már rám írtál,hogy miért vagyok híres.Mikor én ezt megláttam olyan jót nevettem.Nem csak úgy a seggem alá rakták az idolságot.-nyomta meg viccesen az orrod.

-Igen erre rájöttem mikor elsőnek kiszöktettél szilveszterkor és veled mentem munkába,hát én már abban elfáradtam,hogy csak néztelek,te meg csak pattogtál egyik stúdióból a másikba,egyik próba teremből a másikba,aztán edzés,majd megint próba.Pff...visszagondolok rá és megint fáradt leszek.-piszkáltad a borosüveget amit a kanapé elé tettetek.Te Amber lábai között ülsz miközben ő megint szorosan ölel magához.

-Hogy akkor mekkora lecseszést kaptam a menedzsertől,jujj visszagondolva is fáj az a dühös pofon.És az is,hogy te neki mentél ezek után a nálad kétszer nagyobb férfinek.

-De én nyertem!-felháborodva nézel rá.

-Azzal,hogy tökön rúgtad,azt még a legkeményebb férfi sem bírja.-borzolta össze a hajad.

-Az mindegy,hogy hogyan,de én nyertem.-csücsörítettél mire kaptál egy édes csókot.

-Ez igaz,de utána engem kitiltottak az árvaházból,téged pedig nem engedtek iskolába.

-Ne is mond,akkoriban olyan dührohamaim voltak ami kezdett annyira eldurvulni,hogy muszáj voltak újra elengedni engem suliba.

-Hogy tudtál lenyugodni?-birizgálja hajad.

-Rád írtam,hogy énekelj nekem.-vallod be pironkodva.-Aztán lenyugodtam és másnap minden kezdődött elölről egészen addig amíg ki nem hoztatok.

-Mikor a nevelőd már beszélni sem engedett minket egymással elpattant bennem valami és addig nem jöttem rá,hogy mi az amíg először meg nem csókoltalak.Rájöttem,hogy az alatt a röpke hat hónap alatt teljesen elcsavartad az eszem.

-Mikor szerettél belém véglegesen?-fordultál vele szembe így comjain átvetetted a sajád lábaid.

-Véglegesen?Ki beszél itt örökkéről?-tudod,hogy viccnek szánta de ez most nem talált.

-Ha nem örökké akkor meddig?Pár hétig,esetleg hónapig?-döntöd oldalra fejed majd csak annyit érzel,hogy fejed mellkasának nyomódik.

-Nem így gondoltam.Sajnálom!-puszil hajadba,tudja,hogy ez a meddig téma téged rosszul érint,mert az van benned,hogy ha a saját szüleidnek nem kellesz akkor kinek kellenél.-Az elkövetkezendő minimum ötven évem veled fogom tölteni aztán az örökkévalóságban is egymás mellett leszünk!-még egy puszit adott de ezt a homlokodra.-És véglegesen akkor csavartad el a fejem mikor megtudtam,hogy brutál jól főzöl.-túrt loboncodba amit pár napja a fekete helyett bevállalósan a barnáig festetted.-És te?Te mikor lettél fülig szerelmes belém?-pimaszul vigyorog rád mire te ellököd magadtól és hanyat döntve ráfekszel.

-Én akkor mikor....megláttam a White Noise-t.-a fején amit vág muszáj nevetned.

-De az egy szeptemberi szám!

-És most december van,volt időm abba a csajba fülig bele zúgni.-húzod az agyát amit le is esik neki.

-Igen?És mi fogott meg abban a csajban?-él a te szavaddal.

 -Hát a haja,azt imádom!-túrsz puha és illatos hajába.-Az ajkai,mert azok csak az enyémek!-csókolod meg.-És végül de nem utolsó sorban a belső tulajdonságai is lekenyereztek!-mutatsz a szívére.-Feltétel nélkül tudsz szeretni és nem vagy előítéletes.Köszönöm!-símogattad meg arcát.

-Én köszönöm,hogy vagy nekem!-és a kanapé alól egy dobozt húzott ki.-Tudom,hogy csak egy hét múlva lesz karácsony,de nem tudok tovább várni!-nyitotta fel a dobozt amiben két nyaklánc volt egy Amber kezdő betűjével-ami meglepő módon az A volt-és a te kezdő betűddel.

-Y/N!Szeretlek!-és az A betűs nyakéket a te nyakadba tette,a te betűd pedig az ő nyakába.-Így a turnékon is mindig velem leszel.

-Szeretlek!-és végszóra még a hó is eleredt.

_BogiB_