Late Nights

4. fejezet

Oké, tudom, hogy nem szoktam írni a fejezetek elé, de most mégis megteszem, szóval, látom, hogy páran olvassátok, na jó, nem csak páran, de ez már mellékes. Szóval szeretném, ha mindig leírnátok kommentbe a véleményeteket,a részről, hogy lássam, hogy tetszik-e nektek az adott fejezet. Vagy ha nem is akartok kommentelni, hogy tetszett-e vagy se, akkor ha tetszett, akkor csak rákkanttintotok a "vote" -ra és innen már észre veszem, ha valakinek tetszik a történet. Másrészről pedig, nagyon örülök, hogy olvassátok, igazából, nem is gondoltam volna, hogy valaki olvasni fogja, de mégis, szóval sok sok puszi, és jó olvasást!:) 

4 fejezet.
Szemeim fáradtan nyitottam ki, s párat pislogtam. Lassan ültem fel az ágyamon, majd fejem hátrahanyatlott egy pillanatra, s jobbra egy körívben megmozdítottam, így kiropogtatva a csontjaimat. Egy nagyot sóhajtottam, majd két kezemet ökölbe szorítva óvatosan megdörgöltem a szemeim. Kinyitva azokat, egy alakot láttam meg az ajtóban, mi egyre jobban kezdett kirajzolódni, s ajkaim egy apró mosolyra húzódtak, mikor megláttam Liz-t egy nagy bögrével a kezében. Léptei lassúak voltak, s kimértek. Mikor elért hozzám, leült az ágyam szélére. Jobb kezemmel beletúrtam a hajamba, hogy hátrasimítsam a rakoncátlan tincseimet, mik előre buktak.
- jó sokáig aludtál… - nézett a karján lévő órájára Liz. – már délután van... hogy bírsz ennyit aludni, hercegnő? – kérdezte kikerekedett szemekkel.
- hogy micsoda? – kaptam a karja után hirtelen, s bosszúsan néztem a lányra, ki előttem ült, s önelégülten mosolygott. – ez nem volt szép Liz! azt hittem, hogy lekéstem a…- hallgattam el.
- a randit? ugyan… még csak reggel  8 óra. nem kell sietned. Hidd el Mike megfog várni. – kacsintott.
- mi nem… - haraptam el a mondat végét. S félénken Liz-re néztem, ki éppen megforgatta szemeit.
- túl félénk. –nevetett saját mondatán. - de héé kelj fel és reggelizzünk. – dobott fel egy ötletet.
- rendben. – Biccentve kikászálódtam az ágyamból, s Liz után iramodtam.
A konyhába érve kellemes illat csapta meg orrom. S mélyet szippantva a levegőből, elmosolyodtam, majd az asztalhoz sétáltam. Bal kezemmel megtámaszkodtam, majd az előttem lévő lányra néztem, Haja lágy hullámokban omlott le a vállaira, s a hátára. Arca most meggyötört volt, homlokán ráncok gyülekeztek, majd fejét rázta. Helyet foglalt előttem, s egy gyenge mosolyt próbált magára erőltetni, ami nem igazán sikerült neki. Féléken, de leültem elé, s az előttem lévő reggelivel szemeztem. Tükörtojás, egy kis bacon, ketchup, és mellé két darab kenyér. A kés és villa, ízlésesen el volt rendezve a tányér mellett a szalvétán. Egy nagy sóhajtást ejtettem meg. Majd egyenesen felé kaptam a tekintetem, ő is így tett, majd elnézett másfele. Telefonja az asztalon pihent, s éppen sms-s érkezett. Gyorsan a kezébe vette a tárgyat, majd feloldotta azt, s elolvasta az sms-t. Miután végzett vele, mélyen a szemembe nézett. S nagyot nyelt, nem tudtam, hogy ez mégis mit is jelent. De inkább nem tettem fel kérdést. Biztos egy kis semmiség.
- egyél! – Szólalt fel hirtelen, s összerezzentem egy pillanatra. Majd tekintetem ismét rá vezettem. Ő csak falta a reggelit, amit ő maga készített. S így én is vettem magamon erőt, hogy belekóstoljak. Nem értettem a gyors hangulatingadozását, de lehet jobb is, ha nem tudom a hátterének okait.
- egész finom. – mosolyodtam el halványan, próbáltam csökkenteni ezzel a kínos hangulatot, mit sem érve, hiszen Liz ugyan úgy meredt maga elé, s csak egyet bólintott, hogy tudomásul vette, amit az imént közöltem vele. Fura.
Miután elfogyasztottuk a reggelit, egy aprót nyújtózkodtam a széken. S egy éles csengés szakította meg mozdulatsorom. Fejem Liz telefonja felé kaptam. S amint meglátta, hogy figyelem, rögtön felkapta a telefont.
- haló..? – szólt bele sietősen. Egy utolsó pillantást vetett rám, majd szinte kirúgta maga alól a széket, s hagyta el a konyhát. S a szobájába sietett. A hangos ajtócsörömpöléssel tudatta velem, hogy magára is zárta azt. Felálltam az asztaltól, s egy mély levegőt szívtam „ Nyisd ki a szemed! Nyisd ki a szemed! Nyisd ki a szemed! „ Hallottam meg a hangokat a fejemben. Egy éles fájdalom kúszott a halántékom környékére, s meg is szédültem. Így kezemmel az asztalba kapaszkodtam. S vártam a megváltásra. „ Légy résen, Légy résen, Légy résen.”  A hangok éppen, hogy elhalkultak. A fejemben lévő fájdalom is enyhülni kezdett. Jobb kezem ökölbe szorítva, gyengéden megdörgöltem vele szemem, s így tisztább lett a látóterem. A piszkos tányérokat és evőeszközöket a mosogatógépbe helyeztem, s behajtva azt megfordultam. Valami folytán eszembe jutott valami, s utam a Lizzel való közös szobánkhoz vezetett. Halkan lépdeltem, így reménykedtem, hogy nem zavarok meg semmit. Lábaim lomhán szelték az utat, míg nem elértem a szobánk ajtajáig. Tudom jól, hogy nem szép hallgatózni, de ennek ellenére mégis megtettem. S fülem a falnak tapasztottam.
- mégis, hogy közöljem vele? –düh, és mogorvaság hallatszódott ki Liz hangjából. – nem állhatok elé, hogy bocs Mike nem megy el veled... az se biztos, hogy nem e sejt valamit. A képzelgései egyre erősebbek. Vagy én nem is tudom, minek lehetne ezeket nevezni. – mély levegőt vett. – vele nem lehetsz ilyen… ő ártatlan, semmi rosszat nem csinált… tudod jól, hogy az olyan embereket, mint ő meg kell védeni… persze... mi van, ha tud rólad? Arra nem gondolsz? Mindegy is jobb, ha leteszem, mielőtt még tényleg gyanút fog a csaj. – majd gyors lépteket hallottam. S én sietősen az ajtó elé álltam, hogy úgy tegyek, mint aki éppen most ért volna oda az adott helyre. Jobb kezem, felemeltem a levegőbe, s az ajtó abban a pillanatban kinyílt. Magam előtt láttam egy igen dühös, és enyhén csapzott lányt. Arca eltorzult, s fogalmam sem volt, hogy félelemtől vagy talán dühtől, vagy talán mind a kettő. – te mit keresel itt?! – Sziszegte a fogai közt. Valami komolyan megrázhatta, legfőképpen az, akivel telefonon beszélt.
- én csak… én cs-csak , felszerettem v-volna öltözni… meg a köny-könyveimért jöttem. – böktem az utazótáskám felé, mire odakapta a tekintetét, majd újra visszasiklott rám. S arca még mindig komor volt ugyan, de egy kicsit enyhült. S odébb állt, hogy beléphessek a szobánkba. Mikor ez megtörtént, lábaim az utazótáskához vittek, leguggolva a táskához, egy fekete ujjatlan inget vettem ki, hozzá pedig egy fehér színű nadrágot, majd ehhez egy barna bakancsot. Liz az ajtófélfának támaszkodva leste minden mozdulatom, gondolom, hogy a megfelelő darabokat vegyem fel. Miután felegyenesedtem az előző pozícióból, lépteim szaporábbak lettek a fürdő felé. Mikor bezártam magam mögött az ajtót, a tükör felé igyekeztem, s belenézve észrevettem, hogy apróbb foltjaim vannak a nyakam bal oldalán. Ijedtemben az egyik folthoz nyúltam, s gyengéden megtapogattam, kicsit érzékeny, de tűrhető. Miután felöltöztem, egy apró mosolyt erőltettem a tükörképemnek. Hajam felfogtam egy kontyba, s a napi sminket öltöttem magamra. A készülődés végeztével, visszamentem a közös szobába, ahol Liz-t találtam. Az ágyon feküdt, hason, s eléggé kedvtelennek tűnt. Mellé siettem, s helyet foglaltam mellette, s én is úgy tettem, mint ő. Kicsit megböktem az oldalánál, mire felém kapta a figyelmét.
- elmondod mi rázott meg ennyire? – húztam el a szám.
- nem. – rázta meg fejét nevetve. – jobb, ha titokba marad pár dolog. – kacsintott.
- ahogy gondolod. – mosolyogtam rá. – mi Mike telefonszáma? – érdeklődtem.
- minek az neked? – vetett rám egy gyilkos pillantást.
- tudod.. a r-randi miatt. – hangom el-el csuklott, s nem tehettem ellene semmit. Még sosem voltam randizni.
-oh… - arcvonásai teljesen elernyedtek, majd elővette a telefonját, s lediktálta azt.
Kezem sietősen pötyögte be a számokat, s mikor elmentettem Mike nevét a mobilban, egy gyors üzenetet írtam neki.
„ Szia Mike, mi lesz a délelőttel?:) –Alisa”
Ujjaim, remegtek de az elküldés gombra nyomtam, miután megtörtént, a telefont arrébb dobtam, s felkönyököltem az ágyon, majd tenyeremmel eltakartam az arcom. Egy mély levegőt fújtam ki.  Egy apró bökést éreztem a derekamon. Arcom rögtön Liz felé fordítottam, s arcán egy szórakozott mosoly ült. Nem tudtam követni a hangulat ingadozásait, de örültem, mikor boldog volt, vagy legalább is úgy tett.
- Alisa… - Szólalt meg Liz, de a telefon csilingelése félbe szakította őt.
Fejem a telefon felé irányítottam, s arcom, pírban égett, már csak a tudattól is, hogy tőle kaptam üzenetet. Jobb kezemmel a tárgyhoz kaptam s feloldva azt, elolvastam az üzenetet.
„ Nem találkozhatunk! – Mike”
Testem megmerevedett, s éreztem amint a vér kiszökik az arcomból, szemeim meg sem rebbentek, csak nézték a kijelzőt egy jó darabig. Majd eldobtam a telefont, s felkeltem az ágyról. Lábaim amint a padlót érintették, s abban a pillanatban, szinte fel tudtam volna robbanni, a tudat, hogy még csak nem is mondott semmi okot, hogy miért nem találkozhatunk, felemésztett, s nem akartam dühösnek mutatni magam, hiszen alig 1-2 napja ismerem, de mégis forrt bennem a düh. Liz a hátára fordult, s a könyökére támaszkodott. Egy sejtelmes vigyort öltött magára, amolyan „o én tudtam, hogy ez lesz”. Nos, valamiért, most nem érdekelt, csak el akartam menni egy kicsit, hogy magamba legyek. Az ajtó felé siettem, s feltépve a kilincset kirontottam. Gyors lépteket hallottam magam mögött. S egy kezet a csuklómra fonódni.
- nem rohanhatsz el! az istenért, mi a fasz bajod van? – Megfordulva Liz érdeklődő arcával találtam magam szembe. S ajkaim egy vonalba préseltem. Nem akartam semmit se mondani, de ismét megszólalt. – halljam… az aggaszt, hogy Mike nem megy el veled? vagy mi? – hangja sziszegésbe ment át.
- mit érdekel az téged? – Hangom felemeltem, s rögtön meg is bántam abban a szent minutumban. – é-én sajnálom.. én n-nem akartam. – csuklott el ismét a hangom.
- nem lényeges, most pedig gyere vissza a szállásba, főzök neked, egy forró teát, és lelkizünk. rendben? – arcát egy hatalmas mosolyra húzta.
- nem kell az álca, Liz. – sóhajtottam. – egyedül szeretnék lenni. – böktem ki halkan.
- rendben, de azért egy teát elfogadsz tőlem… ugye? – bökött meg játékosan.
- egy tea most jól jönne. – biccentettem egy apró mosoly kíséretében.  
- már is csinálom. – ragadta meg a karom, s bevonszolt a szállásra.