Late Nights

18. Fejezet

Sziasztoook, ismét jelentkezem, remélem annyira nem haragszotok még rám, csak hát szervízbe volt a Laptopom, de most már itthon van. Remélem mindenki jól van, Jó olvasást, és Boldog Húsvétot! <3 

3 nap.
3 napja, hogy utoljára láttam őt. S, azóta egyszer sem. Utálom, hogy csak úgy ott hagyott, válaszok nélkül. Hiszen, mégis mire véljem a ’te’ kijelentését?! Minden olyan zavaros. Az álmomban láttam meg először ilyen kinézettel, ahol teste tele volt zúzódásokkal. S most a valóságban is így kell szembe néznem vele. Vajon tényleg van közöm az egészhez? Gondolataim összevissza cikáznak, s nem találják meg helyüket. S frusztráltan ültem le a kanapéra, egy bögre fekete tea kíséretében. Liz nem sokkal később helyet foglalt tőlem nem messze, a kanapé túlsó felén. Térdeim felhúztam a mellkasomhoz, s átkaroltam magam. Liz beharapta ajkát visszafogva egy nevetést, mi kikívánkozna belőle.
- ne mondj semmit… - Mormogtam az orrom alatt.
- bocsi, de olyan vicces vagy, ez a harmadik napja, hogy itt puffogsz a kanapén ülve.
- nem tehetek róla. – fújok ki egy mély levegőt, majd belekortyolok a teámba.
- miért nem beszélsz vele?
- mégis, hogyan?
- erre van a telefon.
- az nem ugyan az.
- tudod hol lakik?
- nem.

***

„ Testem sebek borítják, mindenhol. S úgy érzem, bármelyik percben eszméletem veszthetném. De nem teszem, mivel a bőröm alá fecskendeztek valamit. Mi ébren tart, így tovább kínozva engem. A fejem, majd szét robban, s a hangok, mik nem hagyták abba a sikítást. Tovább fokozzák állapotom. Néha-néha csökken a fájdalmam, s csak ezután jön csak az éles nyilalás, mi elárasztja testem összes porcikáját. S vérfagyasztó sikolyok hagyják el ajkaim, mik kirepedeztek. Meglátszik rajtuk, hogy már két hete nem láttam, sem ételt, sem italt. S fogalmam sincs, hogy mikor fogok bármelyikhez is jutni.
Testem elfáradt, ahogyan a lelkem is. Már nem vagyok olyan ragyogó, mint egy hónappal ezelőtt. Már nincsenek élénken vidám csillogó szemeim. Nincsen ragyogó mosoly az  arcomon, semmi, ami a régi énemet sugallná. Testemre nézve elszörnyedek. Nem, hogy csak sebek borítják, de lefogytam. Irgalmatlanul, s ez rendesen megijeszt. Vajon túl élem mind ezt? A folytonos éheztetéseket, a kínzásokat, mi egyik rosszabb a másiknál. Vajon megélem a holnapot? S a legfontosabb..
Vajon láthatom még az őrzőm?”

Körmeim rágcsálva, töprengek el a leírtakon, s odébb helyezem a papír töredéket, a dokumentumból. Kezd egyre érdekesebb lenni a dolog. Ez a lány, vagy nőszemély, fogságba esett valakik által, valami oknál kifolyólag. Már csak a válaszokat kell megtalálnom, de ez is oly zavaros, akár csak az életem jelen pillanatban. Na jó, hazudok. Az én életem közel sincs olyan rossz, mint amit olvastam. Alaposan átnézem a papírköteget, s összesodorva őket, visszateszem a helyére.
Az órára tekintve elszörnyedtem, már nyolc óra. S én sehol sem tartottam még a készülődésnél. S, mintha Liz megérezte volna. Betoppant a szobába, s a lélegzete is elállt.
- még el se kezdtél készülődni?! Lisa…- Kezét összekulcsolta a mellei fölött, s éreztem közeledni a legrosszabbat…- mégis hogy akarsz így elindulni?
- máris sietek… - Pattantam fel ülő helyzetemből.
S Liz fújtatva tudtomra adta, hogy kint a nappaliba megvár. Lépteim szaporán szedtem, ahogy az utat szeltem, a fürdő, s a szekrényem közt. Egy fekete ruhát választottam, mi nem sokkal a térdem alatt ért véget, testemhez simult, ezzel kiemelve testem minden vonulatát. S komótosan összekontyozott hajam, most sietve szét kaptam, s enyhén megráztam, mi lágy hullámokat kölcsönzött a megjelenésemnek. A kedvenc magas sarkú cipőmet felkaptam, s belépdeltem a fürdőbe. Lágyan megmosolyogtam a tükörképem. S végigsimítottam a ruhámon. Egyet- kettőt fordultam, s fölmértem magam. Nem rossz, viszont lehetne jobb is. Arcom hagytam, ahogy van. Orcáim lágyan megütögettem, hogy enyhe pírt csaljak a bőröm felszínére, s kiléptem a fürdőből. Átsétáltam a nappaliba, ahol Liz-t találtam, a kanapén szétterülve, telefonnal a kezébe.
- indulhatunk? – Szólaltam fel. S egyik lábamról a másikra helyezkedtem. Liz felém kapta a tekintetét, s szemei kitágultak.
- wow, hercegnő, kitettél magadért. – Kuncogott jóízűen. S felém sétált. Majd ismételten felmért. Arca úgy festett, mint aki élete legnagyobb kérdését vitatná meg magával. Egy nagy levegőt vett, s kezeivel feljebb tűrte ruhám végét, s meglepettségemben elsikítottam magam. – ne ijedj meg, csak megigazítom a ruhád. – S ábrázata ismét sejtelmességet mutatott. Kezeivel beletúrt a hajamba. S felszisszenve vontam el a fejem mellőle.
- mi a f – Kezdtem bele.
- ne légy ennyire puhány, hercegnő. – Kacsintott.
- puhány. – Ízlelgettem a szót.
- Mike már vár kint ránk.
- M-Mike?
- Mike.


***
 Fejem zsong a hangos, s ütemes zenétől, mi a hangfalakból sugárzik. S szemeim összébb szorítottam. Az éles fájdalom kezd élesedni, mégsem törődöm vele, jól akarom érezni magam, legalább egyszer, ha már megígértem Liz-nek. S mégis nehezemre esik, ahogy a kanapéról lassan már letúrnak a földre, a hevesen jól érző emberek, kik körülöttem, hol kicsi a rakást játszanak, hol csak egy forró pár szúrja ki az oldalam. Nagyot sóhajtottam, s úgy döntöttem, jobb lesz, ha meglátogatom a mosdót. Lépteim lomhák voltak, tekintve arra, hogy már kezdtem fáradni, de ennek jelét, még sem lehetett rajtam látni. Beérve a mosdóba, amit először megláttam, nem kicsit sokkolt. Egy pár éppen a falnál élték ki magukat, s én szemeim eltakarva gyorsan az egyik csaphoz siettem. Arcom egy grimaszba borult, mikor a folytonos lihegések, s egyéb hangok lengték be a kis teret, s mind ezt úgy tették, hogy rólam tudomást sem szereztek. Lehet, hogy talán jobb is. Kezeim gyorsan kicsavarták a csapot, s a jóleső hideg víz eláztatta kezeim. Nem sokra rá, a tarkóm nedves lett, tenyerem érintésétől, mit végigvontattam a tarkómtól, egyenesen mellkasomhoz. Fejem hátrahanyatlott a jóleső hidegtől. S kezeim újra a hideg vizet érintették, majd az egész arcom terítették be.

„ Te is érzed ezt a túlfűtöttséget, szépségem?” – Susogja fülembe.

- Ez nem igaz. – Mormogom orrom alatt. – Mikor hagyod már abba? – Teszem fel a költői kérdést.

„ Soha, de ezt már tudhatnád.” – Nevet jóízűen.

„ Gyönyörű vagy ma este…” – Dörmögi. S gerincemen végigkúszik a már jártas jól eső hidegrázás. Meg kell kapaszkodnom a mosdókagylóba, hogy ne csuklódjanak össze térdeim.
- hagyd abba, bármit is művelsz! – Sziszegtem tehetetlenül.

„ Abban mi a móka, szépségem?”

S összerezzentem, ahogy egy nagy csattanást hallottam, s a tükörbe tekintve észrevettem, hogy a felhevült pár összegabalyodva forrad össze a padlón. Ismét grimaszba borult az arcom.