Late Nights

2. fejezet

Megfordított, s ekkor láttam meg, hogy mosolyog. Ajkai széle felfele kunkorodtak, s nem bírtam mást nézni, csak azt a két gödröcskét a szája mellett. Aranyosnak tűnt tőle, a hűvös megjelenése ellenére is. Mikor észrevette, hogy az ajkait figyelem, tenyerei a nyakamra fonódtak. Kezei hatalmasak voltak, s könnyen közrefogta a tarkóm. Közelebb vont magához. Hajam előre omlott az arcomba. Ezzel eltakarva előlem a kilátást. Harry lassú gyengéd mozdulatokkal tűrte a fülem mögé a kósza tincseim. Felemelte a fejem az államnál, így a szemébe tudtam nézni. Megszólalni nem mertem, mikor megláttam szemei olyan sötétek, akár csak az éjszaka. Semmi jele nem volt a smaragd zöld szemeinek, amiket korábban láttam. Semmi. Nyelvét kidugta, s benedvesítette a felső ajkát. Szemem az ajkaira siklott, s ott maradt egy jó ideig.
- Alisa… nézz a szemembe! – parancsolta, mély dörmögő hangján. De tekintetem még mindig csak a száját tudta vizslatni. Elnevette magát, majd a fülemhez hajolt. S lassan, kimérten szólalt fel. – Alisa… mikor azt mondom, hogy nézz a szemembe… akkor te kicseszettül a szemembe nézel! Megértetted?  - nézett le rám. Mikor meglátta a rémületet a tekintetembe, szemei visszatértek abba a világoszöld árnyalatba, amit eddig ismertem. Arca komolysága enyhült. S fokozatosan engedtem fel mellette. Tüdőm kitágult, mikor vettem egy hatalmas levegőt. – nem akartalak megrémiszteni, Alisa. – Orrát az enyémnek dörgölte. Azon a ponton, ahol érintkezett a testünk, éreztem, hogy felmelegszek. Bal kezével ismét közelebb vont magához, míg jobb kezét a tarkómról, lassan végighúzta a gerincem mentén, apró bizsergést végig küldve bennem ezzel. Szemeim lehunytam, ahogyan megéreztem a jobb kezét megállapodni a derekamon. – Olyan ártatlan vagy. – Suttogta a számra. Ez volt az utolsó, amit hallottam, mielőtt megcsókolt volna. Ajkai pillanatról-pillanatra egyre gyorsabban mozogtak, s nem bírtam tartani a tempóját. Nem mozgattam tovább az ajkaimat. Éreztem amint ő még erőlködik a dolgon, de én mit sem teszek. Mind a két keze lejjebb csúszott a fenekemre. S a lehető legközelebb húzott magához. Éreztem amint elhúzódik az arcával, s halkan suttog. – csókolj vissza! – hangja most dermesztően mély volt, s a vér fokozatosan szökött ki az arcomból. Éreztem, amint fal fehérre sápadok. A fogaim csikorgattam, a hangulatingadozásai összezavarnak. Az egyik percben még gyengéd, a másikban már durva. Nem tudom követni, s nem is akarom. Egy hatalmas levegőt vettem, amit félve fújtam ki. Fejem oldalra fordítottam, nem akartam a szemébe nézni. Nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam rá. Hatalmas kezei rákulcsolódtak az enyémekre, s felvitte őket a tarkójához. A haja leért a tarkójáig, így a göndör fürtök, most csiklandozták a bőröm. Kezei az enyémeket még feljebb tolta, így bíztatva engem, hogy túrjak bele a hajába. Elpirultam cselekedetén. A fejem még jobban elfordítottam. – húzd meg, markolj bele! – suttogta a fülembe. A gerincem azonnal kiegyenesedett, mikor arcát a nyakam hajlatába dörgölte, majd belelehelt. A vérem felpezsdült, s alig kaptam levegőt. Harry mellkasa rohamosan rázkódott a reakciómra, a torkából feltörő nevetése hangzott inkább hörgésnek, mintsem nevetésnek. – csináld, Alisa! – erősködött. Ajkai súrolták oldalt a nyakam. Egyszerre hunytam le szemeim erőltetve, s haraptam be ajkam, visszafogva magam. Enyhén harapdálni kezdte az érzékeny bőrt, majd érzékeny csókokkal borította be nyakam jobb oldalát. – azt mondtam csináld! – szólalt fel erélyesebben. Megijedtem, hogy mi történhet, ha nem teszem azt, ezúttal amire kért. Így erőt vettem magamon, s kezeim feljebb csúsztak, majd közrefogtam a kezeim a tincsei közt. Majd enyhén meghúztam azokat. – jó, most nézz rám, és a szemembe! – suttogott. Remegve fújtam ki a levegőt, majd óvatosan felnéztem rá. Szemeim kikerekedtek, mikor realizáltam, hogy arca igen közel van. Orrát az enyémhez dörgölte, s ajkait az enyémnek súrolta. – jól figyelj, mert csak egyszer mondom el… te és én, találkozni fogunk. – csókolt meg.

Kipattantak szemeim, s egy ráérő sóhajt ejtettem meg. Fejemmel balra fordultam. Clare-t nem láttam sehol, és kezdtem pánikba esni. Felültem az ágyon, s körbenéztem, egy lélek se tartózkodott a szobában rajtam kívül. Átlendítettem az ágyon a lábaimat, majd felálltam, hosszú hajamba túrtam, majd egy tincset kiválasztottam és elkezdtem tekergetni. Lassan lépkedtem a járólapon, míg nem elértem az ajtóig. Halkan kinyitottam, és kikukucskáltam rajta. Sehol semmi. Jobban kitártam azt, majd kiléptem a folyosóra. A falakon képek sorozata volt felaggatva. Amint ezek mellett sétáltam el, megláttam egy hatalmas festményt. Rajta egy terebélyes fával, s az ágaiból egy arcot lehetett kivenni. Egy nő arca volt. Hosszú hullámos hajjal, s hatalmas szemekkel. Ajkai teltnek látszódtak. Amint jobban megfigyeltem volna, két kéz ragadta meg a vállaimat. Ijedtemben felsikítottam a hirtelen érintkezésre, s gyorsan megfordultam. Clare szórakozott arcát véltem felfedezni előttem. Egy nagy sóhaj után gyorsan megöleltem őt. Szorosan kulcsoltam a karjaimat a nyaka köré. Már igazán kijárt nekem egy ölelés, azok után, amit álmodtam. Karjai szorosan közrefogták a hátamat.
- nem akarok többet vele álmodni… nem megy. – csuklott el a hangom a mondat vége felé.
- semmi baj… nyugi, hétfőn visszamegyünk az egyetemre és nem vele fogsz foglalkozni. nyugi.. jobb lesz, ezt megígérem. – suttogta. És nem tudom, de valamiért hittem neki.