Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)

32.

A kanapén ücsörgött, karjaiban Darcy-val, aki halkan szuszogott, zsiráfos cumijával szájában. Csend volt a házban.
Az előtte lévő üveg dohányzó asztalon üres teás bögréje hevert, mellette egy félig megrágott kiflivel. Nem volt éhes. Egyszerűen nem volt kedve enni. Ideges volt.
Mi lesz ha Harry felkel?
Mit mondanak egymásnak majd?
Újra kezdik? Vagy..?
Louis lehunyta szemeit, fejét a kanapé támlájának nyomta, és igyekezett kizárni zavaros gondolatait valamint fájó hátsófelét. De a fájdalom mellett ott volt még az öröm. Újra Harry-vel lehetett. Érezhette őt és megcsókolhatta. Érintéseir a bőrén, perzselő csókjait..mindezeket olyan régen érezhette már
-Szia-hallott meg egy halk hangot a háta mögül, mire azonnal felkapta a fejét.
Harry állt előtte. Testén a két nappal viselt fekete puloverével, fehér pólójával, valamint sötét rövidnadrágjával. Kusza haja az égnek állt, pár tincs a szemébe lógott, arca fáradt, ajkain mégis halvány mosoly ült.
Louis remegő lábakkal állt fel, kislányát megigazítva a karjában.
-K..kérsz valamit? T..te..teát? Kávét?-dadogta idegesen, fejével a konyha irányába biccentve.
Harry megrázta a fejét.
-Köszönöm, de most nem.
-Akkor valamit enni mert nem nagy ügy én..
-Elmegyek.-vágott közbe a fiatalabb, kezeit zsebre vágva.
Louis úgy érezte mindjárt elájul. Szorosabban kellett ölelni a karjában lévő csecsemőt, ha nem akarta, hogy leessen.
-Lou?-ráncolta szemöldökeit Harry és lépett egy lépéssel közelebb szerelméhez, akinek arcát már ellepték a könnyek.
Hát persze..Hiszen csak kihasználta őt és nem is szereti.
-Csak erre kellettem?-suttogta.-Neked is csak erre kellettem? Mindig is csak játszottál velem, igaz?
Harry értetlenül meredt a fiúra.
-Te meg miről beszélsz?!
-Csak azért jöttél vissza, hogy megalázz. Elhitesd velem minden rendben, lefektetsz utána pedig elmész, igaz? Ezt akartad ugye??-sírta hangosan. Kislányát, aki felébredt, majd szintén sírni kezdett olyan szorosan ölelte magához, amennyire csak lehetett.
Fájt. Fájt ez az egész és nem tudta, hogy hogyan enyhítsen rajta. Harry sosem szerette őt igazán..
-Mi van?! Te megőrültél!-túrt bele hajába a fiatalabb. Harry hihetetlenkedve nevetett fel, tekintetét a plafonra szegezve.
Louis eközben Darcy-t szorongatta, könnyes szemeit egy pillanatra sem vette el Harry alakjáról.
Aztán a magasabbik hirtelen megmozdult és már Louis előtt is állt, hatalmas tenyerei közé véve a szeretett arcot.
-Elmegyek, mert úgy gondolom, hogy idő kell neked. És nem-rázta meg a fejét.-nem azért, mert ki akarlak használni. Sosem használtalak ki és most sem foglak. Visszaakarlak szerezni, Louis Tomlinson de nem ilyen módon-suttogta.
-Miért csinálod ezt?-motyogta az idősebb Darcy-hátát simogatva.
Harry elmosolyodott, aztán lehajolt és egy apró puszit nyomott szerelme ajkaira.
-Mert szeretlek és hamarosan találkozni fogunk.

*
A nap már rég lement, délután hat óra volt, esőillat terjengett a levegőben.
Louis kiült a teraszra miután lefektette Darcy-t.
Csak ült és próbált nem gondolni semmire, főleg nem Harry Styles-ra.
Amióta belépett a fiú az életébe minden olyan szörnyen bonyolult lett és minden olyan fájdalmas. A szerelem ilyen rettenetes, vagy talán maga Harry Styles?
Azt mondta szereti őt.
Szereti.
Szerelmes belé..
És visszaakarja kapni.
Louis szeretett volna neki hinni, de mi van, ha csak szórakozik vele? Ha csak valami rossz vicc és csak megakarja alázni a média előtt? Azt nem élné túl..
-Hé-hallott maga mögül egy ismerős hangot.
Zayn-t két napja nem látta. Nem vette fel a telefont és ő sem kereste. Most pedig ott állt a teraszon, kezében a szokásos öngyújtójával és doboz cigarettájával.
-Szia-szólt Louis rekedten, szemeit egy pillanatra sem véve le Zayn fáradt arcáról.
A pakisztáni fiú csendben gyújtotta meg cigarettáját, és fújta ki a füstöt, hogy a londoni fuvallat valahová máshova vigye el.
-Minden oké?-kérdezte a kékszemű szomorúan nézve Zayn-re.
A fekete hajú fiú kuncogva nézett le ölére, majd mosolya leolvadt.
-Liam két napja szerelmet vallott-mondta ki.
Louis nem szólt. Ismerte Liam érzéseit, mindenki tudott róla kivéve Zayn-t.
-Elküldtem a francba, mert azt hittem, hogy viccel. Azt mondtam neki, hogy ne szórakozzon velem, mert nem vagyok kíváncsi a hazugságaira-ajkaiba harapott.-sírni kezdett én pedig otthagytam..
-Oh, Zayn..
-Nem voltam dolgozni, mert nem vagyok képes a szemébe nézni, úgyhogy meghúztam magam Shawn-nál.
-Miért nem jöttél haza?-ráncolta szemöldökeit a kékszemű.
Zayn ismét sóhajtott, immáron mélyebben.
-Én..én..én lefeküdtem Liam-mel.
-Mi van?!-kiáltott fel az idősebb, elkerekedett szemekkel nézve a pakisztánit.
Zayn tenyereibe temette az arcát, fejét pedig nyöszörögve rázta meg.
-Munka után történt, jöttem volna haza de összefutottam vele az utcán. Elhívott kávézni, azután pedig..nem..nem tudom! Nem ittunk Lou, nem is szívtam meg semmi...de letámadtam! Egyszerűen megcsókoltam, azután meg már azt vettem észre, hogy mezítelenül fekszünk egymás mellett. Aztán szerelmet vallott..és.. igen..otthagytam.
Louis legszívesebben pofon vágta volna legjobb barátját. Undorítónak találta ezt az egész szituációt de tudta, hogy Zayn fél. Fél a szerelemtől és a csalódástól.
Helyette inkább felállt, és szorosan magához ölelte barátját.
-Sajnálom-suttogta.
-Nem kell..
Percekig kapaszkodtak egymás karjaiba, míg sarkak kopogása nem zavarta meg őket.
Eleanor talpig feketében, fáradt, smink nélküli arca nézett vissza rájuk. Szemei pirosak voltak és Louis tudta, hogy sírt.
-Sziasztok-szólt halkan, lassan feléjük sétálva.
Louis és ő már napok óta nem beszéltek. A lány elutazott de nem mondta senkinek, hogy hova megy. Most pedig itt volt és látszott rajta, hogy fáj neki valami.
A kékszemű férfi beharapott ajkakkal figyelte ahogy Eleanor leveti vékony kabátját, majd kivesz egy szálat Zayn cigis dobozából. Hezitál. Meggyújtsa? Ne?
Végül a lány szipogva visszarakta a szálat, és remegő kezekkel túrt bele a hajába.
-El?-kérdezte Zayn.-Mi a baj?
Louis nézte, ahogyan az örökvidám lány, most összetörten vállat von.
-Felkerestem a kisfiamat..