42.

1.2K 122 29

Harry

-Mr. Styles kérem nyugodjon meg! Ha nem nyugszik meg ké...
-Nem! Nem! Kurvára ne kérje azt, hogy nyugodjak meg! Majd akkor nyugszom meg, ha a lányomat láthatom! Most pedig engedjen be!-Harry több volt mint ideges. Több volt, mint rémült. Saját maga sem tudta megmagyarázni az állapotát, mert abban a pillanatban önmagára sem ismert, ahogyan ököllel csapkodta a recepciós pult felületét, miközben halálra rémítette azt a két fiatal hölgyet, akik segítségükre lehettek volna.
-Mr. Styles, utoljára kérem önt!-emelte fel hangját az idősebb szőke hajú nő, kinek jegeskék szemei szikrákat szórtak a magas fiú irányába.-Nem engedhetem be, ha semmiféle adatot nem ad meg magáról, vagy az itt fekvő betegről!
-Hát ezt nem hiszem el!-hihetetlenkedve túrt bele kócos hajába, miközben fejét idegesen ingatva fordult a mögötte álló édesanyja, valamint legjobb barátja felé. Anne, Liam karjába kapaszkodva állt, miközben szabad kezével, egy agyon gyűrt zsebkendő segítségével törölgette könnyes szemeit. A nő arca teljesen vörös volt a rengeteg sírástól, az a minimális smink amit használt, teljesen elkenődött már, de Anne Cox még akkor is gyönyörű asszony volt. Liam szomorú tekintettel, nézett vissza legjobb barátjára, aki az elmúlt húsz percben talán tizenkét évet öregedett. És Harry is úgy érezte magát, mint egy idős ember.
-Ide figyeljen-sóhajtottaHarry reszketegen visszafordulva a recepció irányába, miközben igyekezett felvenni egy viszonylag nyugodt stílust. Pedig beleül tombolt és legszívesebben áthajolt volna a pulton, hogy megragadja azt a szemüveges tyúkot, aki rágózva, unott tekintettel ült a gépe előtt szőke hajú társával ellentétben. De nem tett ilyet, mert az ajtó mellett álló izmos biztonságiak már elég régóta figyelték őt bizalmatlan tekintetükkel és nem hiányzott pont most a fiúnak, hogy elkapják őt.
-A lányom..az öt hónapos kislányomat ide..ide hozták..mert..mert konkrétan megállt a sz..szí..szíve-nyelt egy nagyot és érezte, hogy forró könnyei ismét végig folytak az arcán. Fejét rázva vett egy nagy levegőt, amint megérezte Liam szorítását a vállán.-ne..nem tud..tudom, miért, ho..hogyan, de..de a kislányom..Nem..Nem akarom ezt ki..kimondani és..és nem is fogom! Csak..csak kérem, engedjenek be..engedjék, hogy életemben egyszer vé..végre jó a..apa legyek és hadd lássam a kislányom. Csak a kislányomat szeretném, értsék meg kérem! Könyörgöm ma..maguknak!-kulcsolta össze ujjait maga előtt, miközben könnyei között nézett fel az idősebbik nő arcára, aki immáron rémülten nézett vissza rá.
A fiatalabbik lány bólintva egyet görnyedt a gépe felé, majd fel sem nézve megkérdezte:
-A lánya neve?
-Da..Darcy..Da..-dadogta, aztán idegesen tépett bele két kézzel a hajába.-Istenem a saját lányom nevét sem tudom, bassza meg!
-Darcy-Eloise Tomlinson-lépett mellé Liam, átkarolva Harry derekát, hogy elhúzza a pult közeléből.-A másik apa Louis William Tomlinson, és úgy lassan fél órája kaptunk egy hívást, miszerint a kislányt ide szállították.
A fiatalabbik lány hümmögve kattingatott a gépén, mialatt a szőke hajú nő egy nyomtatványt csúsztatott Harry elé, aki a felé nyújtott piros tollal, remegő kézzel kezdte kitölteni. Nem érdekelte, hogy a papírt könnyei nedvesítették, hogy írása a macskakaparásra emlékeztette az embert...ő csak Darcyt akarta végre látni. Meggyőződni arról, hogy az ő kis tündérkéje rendben van. Karjaiban akarta tartani, és játszani édes göndör fürtjeivel, miközben halkan énekel mosolygó kislányának. Csak Darcyt akarta, és Louis-t. Az ő szerelmeit, élete értelmeit, és végre mindent rendbe akart hozni.
Aztán a szemüveges lány névtáblája szerint Jenette végre rájuk nézett.
-Az intenzív osztály a másodikon, a gyerekosztály balra. A kislányát, Darcy-Eloiset, Doktor Harrison vizsgálta.
-Köszönöm-mondta Harry sietősen, majd meg sem várva édesanyját, valamint barátját rohant a lépcső irányába, amit most gyorsabb megoldásnak ítélt, mint a lift, amire egyáltalán nem volt humora várni. Így hát lélekszakadva, hevesen vágtató szívvel rohant a lépcsőfokokon.
-Elnézést!-kiáltotta, amikor véletlenül neki ment egy idős úrnak, aki hangosan dunnyogva szidta a mai fiatalokat, de Harry egy pillanatra sem törődött vele. Csak azon volt, hogy végre feljusson a második emeletre.
Amint elérte az ismerős folyosót, kicsapta az elválasztó ajtót, majd tovább vágtatott, végül befordult balra...Aztán hirtelen megtorpant, amikor ismerős arcok fordultak felé, ő pedig majdnem összeesett a sok rémült, könnyes tekintet láttán. Lépteit immáron lelassítva igyekezett a széksor felé, ahol nővére, Zayn, a kétségbeesetten zokogó Eleanor, Lottie, Mark, valamint az éppen irányába siető Jay foglaltak helyet.
-Jay...-motyogta a fiatalabbik fiú, orrát Johannah nyakába fúrva, miközben karjaival átölelte a nőt, akivel utoljára egy évvel ezelőtt álltak szemtől szemben. A nő mindig is olyan volt Harrynek, mint a második édesanya. A mindig gondoskodó Jay.
-Édesem-simított végig arcán a nő.-olyan jó, hogy itt vagy, édesem.
-Harry-jelent meg felesége mögött Mark, kezével megszorítva Harry vállát.
-Hol..hol vannak?! Mi..mi..mi történt?!-kérdezte a fiú, rémülten kapkodva fejét a házaspár között, majd tekintete hirtelen megakadt Gemman.-És te? Te mit keresel itt?! Te mi a francot keresel itt?!
A lány lehunyta szemeit.
-Ez most nem az az alkalom, ahol te számonkérsz engem. Inkább ülj le, és nyugodj meg, Styles-bicentett a mellette lévő ülés irányába. Harry nagyot nyelve követte a házaspárt, majd amikor ők is elfoglalták helyüket, remegő lábakkal ült le Gemma, valamint a zokogó Eleanort ölelő Zayn közé.
-Köszönöm..hogy hívtál-suttogta Harry.
Zayn óvatosan felé fordította a fejét, és csupán egy aprót biccentett. Aztán a lift hangos pittyenéssel kinyílt és megjelent Anne, Liam-mel karöltve.
-Mi történt?-kérdezte halkan nővérét.
Gemma fejét rázta.
-Én..én csak át..átmentem, hogy bocsánatot kérjek Louis-tól, amiért így bántam vele..Az..aztán csak annyit hallottam, hogy Eleanor sikít-mutat a lány felé.
-El?
-Eleanor észrevette, hogy Darcy bőrén pici piros foltok vannak. Louis azt mondta, hogy fürdetésnél jöttek ki nála. Aztán Darcy köhögni kezdett, amikor Eleanor a hátára fordította-Zayn, azonnal szorosabban ölelte a lányt, amikor hangosan felzokogott. Ujjaival erősen szorította Zayn fekete felsőjét, de úgy tűnt a fiút egyáltalán nem érdekelte.-nem.. nem jutott elég oxigénhez...vagy..fogalmuk sincs, de Darcy légzése megállt...
Harry úgy érezte menten összeesik..Nem..nem..lehet...
-Most vizsgálják, és probálnak valamint tenni..
-Lo..Louis?-kérdezte rekedten.
-Kikészült, most vele van. De..nem..nem tudom, mi lesz ezek után. Várunk, mást nem tehetünk..
Harry bólintott. Aztán várt. Szokás szerint várt, mint mindig.
*
Minden egyes, tudatlanul eltöltött perc közelebb hozta Harry-t az őrülethez. Hiába nyugtatták, egyszerűen nem tudott csak úgy megnyugodni, amikor a tulajdon kislánya van életveszélyben. Az aprócska kislány, akivel rövid időt tölthetett el és úgy látszott, hogy az univerzum Harry ellen dolgozik. Legalább is a fiú így érezte, amikor fél óra múlva sem mondtak semmit, és egy orvos sem ment oda hozzájuk, hogy felvilágosítsák a zaklatott családot. Eleanor időközben elaludt Zayn ölelésében, aki éppen Liam-mel beszélgetett halkan. Anne, Jay és Mark kávéjukat kortyolgatták, amelyet a folyosón lévő automatából nyertek és Harry lemerte volna fogadni, hogy rettenetes íze van. Rettenetes, mint ahogy maga a kórház is az volt.
-Hé.
-Hm?-fordította fejét oldalra.
Lottie kedvesen elmosolyodott ujjaikat pedig összekulcsolta, majd fejét Harry vállának támasztotta.
-Minden rendben lesz.-közölte a lány halkan.
-Remélem-válaszolta a fiú, egy apró puszit nyomva Lottie meleg homlokára, aztán megszorította a lány pici ujjait, amelyek most is, mint régen gyönyörű szépen ki voltak festve, Lottie rózsaszín ízlése szerint.
Percekig ültek így, nyugodtan tűnő, mégis nyugtalan csendben, amikor megjelent a folyosón egy fekete bajuszos, magas, férfi. Kezében kórlapot tartva állt meg a család előtt.
-Jó estét, a nevem Doktor Harrison-üdvözölte őket az orvos, majd kedvesen elmosolyodott. Aztán tekintetét végig járatta rajtuk, egészen addig míg szemei meg nem állapodtak Harryn.-Ön, Mr. Styles?
-I..igen-biccentett idegesen a fiú.
Az orvos lenézett a kórlapra, majd így szólt:
-Mr. Tomlinson kéri, hogy menjen be hozzá. Azt kérte, küldjem be önt.
Harry szaporán bólogatni kezdett, majd hevesen dobogó szívvel kezdte el követni azt a duci nővért, aki kedvesen segítségére sietett. A zaklatott fiú remegő lábakkal állt meg a fehér ajtajú szoba előtt, az aprócska ablakon keresztül pedig meglátta lehajtott fejű szerelmét. Ő pedig neü bírta tovább, azonnal berontott a szobába.
A szoba sarkában lévő, fekete kanapén Louis ült, fejét azonnal felkapta, amint Harry belépett a helyiségbe. Aztán a göndör hajú fiú megtorpant, szemeiből pedig ismét könnyek kezdtek folyni.
Louis még kisebbnek tűnt fekete pulcsijában, ami szinte elnyelte őt. Arca püffedt, vörös volt a rengeteg sírástól, szemei pedig vérágasak. Még és ő maradt Harry gyönyörű szerelme. Harry egyetlen csodálatos szerelme, aki szomorúan mosolyogva, mutatott a szoba közepén lévő inkubátor felé. Szipogva törölte meg szemeit, mielőtt lassan felállt volna és a sokkos állapotú fiú mellé sétált volna.
És bár a göndör hajú érezte szerelme apró kezeit vékony dereka köré fonni, ő nem igazán tudott ráfigyelni.
-Tündérem..-suttogta megtörten, közelebb sétálva az inkubátorhoz, ahol tulajdon kislánya feküdt.
Darcy kis testét valóban vörös pöttyök tarkították. A kis testet, amelyből különféle vezetékek álltak most ki, mellkasára tappancsokat helyeztek. Hiányoztak a kislányról az imádnivaló rugdalózok, amiket Harry úgy szeretett Darcyn. Most viszont az apró kisbaba nem viselt mást csupán egy pelenkát, valamint egy pár fehér fodros kis zoknit.
-Én kis gyönyörűm..-nyúlt be az üvegen vágott kis lyukon, hogy megérinthesse Darcy apró lábujjait. Könnyei között nevetett fel, amikor kislánya megmozgatta pici lábfejét, mosolyt csalva ezzel Louis arcára is, aki halkan sírva temette fejét Harry mellkasába.
-Istenem, Lou-mogyogta a fiú, szorosan magához ölelve síró szerelmét. Harry csak ölelte a sírástól reszkető testet, miközben szemeit egy pillanatra sem vette le a Darcyról. Szépséges kislányukról. Szépséges göndör hajú kislányukról, aki úgy tűnt, hogy már most egy igazi kis harcos.
Darcy aludt.
És lélegzett.
-Köszönöm, angyalom-puszilta meg Louis fejének tetejét, majd megkönnyebbülten fúrta orrát szerelme nyakába és szívta be kellemes illatát.
-Köszönöm, Istenem...

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Read this story for FREE!