18.

1K 101 6

Louis

Behunyt szemekkel élvezte a meleg napsugarak kellemes simogatását az arcán. Fejét a falnak támasztva pihent, és élvezte a csendet Darcy-val a karjai között. Furcsa jó idő köszöntött be Anglia fővárosába, meglepve ezzel az ott lakókat. Londonban élő emberek nem igazán voltak hozzászokva az állandó napsütéshez, bőrperzselő meleghez és a szárazsághoz. Most viszont sehol nem volt egy szürke felhő sem. Az ég gyönyörű kék volt, madarak csicseregtek, és minden olyan vidámnak látszott. Az arcokon immáron nem uralkodott komor kifejezés, nem szidta senki az időjárást, nem siettek úgy az emberek sehova, helyette ráérősen sétáltak fejüket az ég felé fordítva, szájukon hatalmas mosolynak nevezett görbülettel. Eltűntek az esőkabátok, az esernyők és a gumicsizmák. Előkerültek a rövid sortok, napszemüvegek, lenge nyári ruhák, szandálok, valamint gumi papucsok. Az összes park megtelt a fiatalok seregével, vagy éppen a szülőkkel, akik gyermekeikkel kirándultak egyet a szabadban. Kutyájukat sétáltatok mászkáltak a nekik kijelölt területeken, idős emberek tartottak sakkparty-t a közeli játszótér ping-pong asztalainál ülve. Baráti társaságok uralták az egész várost, hangosan kacagva, miközben folyamatos sztorizgatásban voltak egymással. A kávézok teraszai megteltek kávéjukat fogyasztó felnőttekkel, akik cigarettát tartva ujjaik között nyomkodták mobil telefonjukat, olvastak újságot vagy éppen csak ültek, és mélyen a gondolataikba merültek. Kinyitott az összes fagyizó, turmixbár, gyorskajálda, amelyeket a kíváncsi turisták pár perc alatt azonnal elfoglaltak. Egész London újjáéledt köszönhetően a Nap névre hallgató égitestnek, amely okoz néha kellemes meglepetéseket a gyanútlan emberiségnek. Csak az a kérdés, hogy ez meddig fog tartani? Semmi sem örök. A Nap egyszer úgyis elbújik majd, és senki sem tudja, hogy másnap felkel-e újra. Felkel, de mi van akkor, ha már nem olyan ragyogóan, mint azelőtt? Mi van ha varázsa elillan és minden visszaáll a rendes kerékvágásba? Visszatérnek a komor hétköznapok, a komor időjárás, ez a júniusi nap pedig nem lesz más csak egy kellemes emlék az emberek agyában, amelyre mosolyogva, ábrándozva emlékeznek majd vissza.
Louis, volt talán az egyetlen, aki nem hagyta el házát és rohant azonnal a közeli parkba, otthon hagyva minden terhet. Élvezte ő a jó időt, csak éppen nem úgy, mint mások. Ahelyett, hogy beült volna egy vendéglőbe barátaival egy-egy kávé társaságában, ő inkább a csendes, kényelmes megoldást választotta. Amúgy sem szeretett eljárni otthonról, főleg az elmúlt pár évben, és nem volt az a nagy társasági ember. Így inkább otthon maradt, kislányával, aki most csendesen szuszogott karjaiban.
Fél egy múlott, Darcy-t pedig vagy húsz percébe tellett megnyugtatnia, és végre elaltatnia. Kislánya mostanában rettenetesen nyűgös és hisztis volt, ami Louis-t egy kissé megijesztette. Darcy az elmúlt három hónapban nyugodt teremtésnek volt mondható. Nem sírt sokat, leginkább aludt, és nem hisztizett. Mostanában egyre többet kellett hozzá felkelni, mégtöbb időbe tellett megnyugtatni. Louis néha úgy gondolta, hogy Darcy már nem szereti őt annyira, mint azelőtt, hiszen alig tudott vele foglalkozni, köszönhetően borzalmas lelkiállapotának. De aztán rájött, hogy nem ez lapulhat a háttérben. Kislánya lassan öt hónapos lesz, fejlődik, és ez egyre több problémával jár, már most. Mi lesz akkor, ha eljönnek azok a jó kis kamasz évek? Amikor naponta veszik majd össze az ő kis babájával? Mi lesz, ha Darcy szerelmes lesz? Louis-nak egyedül kell megküzdenie ezekkel, ha igazán jó apa akar lenni. Nem passzolhatja le lányát minden alkalommal, akárhányszor valami probléma akad az ő roncs életében. Most már van egy gyermeke, akit egyedül nevel, és felelőséget kell érte vállalnia. Barátai, valamint családja nem mindig lehetnek mellette, nekik is megvannak a saját gondjaik és életük, amelyekkel foglalkozniuk kell. Nem foghatják örökre a kezét, egyedül kell majd boldogulnia, mert kislánya a legfontosabb és más nem is számít.
Néha eljátszadozik azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha Harry mellette lenne? Mi lenne ha Harry-vel közösen nevelnék egyetlen kis angyalkájukat és a világ legboldogabb emberei lennének? Valóban szép lenne, tökéletes gondolat, de a valóság nem ennyire szép, mint agyszüleményei. Ha elmondaná Harry-nek, hogy van egy közös gyermekük, az nem biztos, hogy jól sülne el. Hiszen Louis férfi. A férfiak nem lehetnek terhesek, de Louis mégis az volt. Szerelme biztosan kiakadna. Kit érdekel ha kiakadna?! És már nem is a szerelme!
-Apukád egy szemétláda-motyogta Louis, kislánya kezecskéjét simogatva. -Én meg egy barom, amiért ragaszkodóm hozzá.
Darcy válaszul aprókat nyöszörögve fúrta fejecskéjét apukája pólójába, nevetést csalva ki Louis-ból.
-Édesem..-mosolygott a kékszemű fiú, ahogyan szeretetteljesen nézett babájára. Ujjaival, óvatosan igazította meg Darcy rózsaszín plüss kardigánját, melyen aprócska fekete-fehér tehenek táncoltak. Louis imádta rajta ezt a ruhadarabot, amit éppenséggel édesanyja vásárolt Darcy-nak még a születése előtt. Emlékszik, hogy anyja minden héten legalább kétszer rángatta őt el baba dolgokat vásárolni. Jay jobban aggódott azért, hogy mindene meglegyen a picinek, mint maga az apuka. Így hát bele kellett törődnie, hogy a baba boltokban töltötte minden idejét, aprócska ruhák között váltogatva, miközben édesanyja egy listát tartva kezében rohangált fel s alá. Louis utólag bevallotta magának, hogy örült, amiért Jay kezében tartotta a dolgokat, mert ha rajta múlott volna abban az időszakban, akkor Darcy-nak nem valószínű, hogy lett volna egyáltalán kis ágya, amiben álomra hajthatja kis fejecskéjét.
Halkan dúdolva simogatta Darcy, arcocskáját. Néha-néha beletúrt a göndör fürtökbe, és akarva akaratlanul elmosolyodott. Egyetlen kis babája rettenetesen hasonlított Harry-re. Szája, arcán megbújó gödröcskéi, és természetesen azok a gyönyörű babahajak.
-Az én gyönyörű, szépséges kislányom! Te vagy a legtökéletesebb, legédesebb kislány. És apa nagyon, nagyon nagyon szeret téged!-suttogta, miközben aprócska puszikat nyomott az alvó kislány homlokára.
Darcy ismét nyöszörögni kezdett, majd kezecskéit használva tolta el magától Louis ajkait.
-Nem akartalak felébreszteni Kincsem! Ne haragudj rám!-puszilta meg utoljára, de már késő volt, mert Darcy kinyitotta szemeit, és durcás tekintettel nézett az apukára.
Louis halkan sóhajtva nyúlt a kis asztal felé, hogy aztán félkézzel megkaparinthassa a tápszerrel töltött cumis üveget.
-Ez nem jó, hogy mindig felébredsz babám!-ingatta a fejét, miközben óvatosan megigazította a lányát, hogy könnyedén megtudja etetni.
Darcy hatalmas kék szemeivel nézett Louis-ra, kis kezeit a cumis üvegre rakva. Harisnyába bújtatott lábait, mozgatni kezdte, rugdosva ezzel az apuka lelógó könyökét.
-Látom elemedben vagy-mosolygott le rá a fiú, majd elvette az üveget, amikor kislányának már nem kellett.
Ahogyan az asztalon lévő takaróért nyúlt, hallotta a terasz ajtó súrlódását, nem sokkal később pedig megpillantotta, hogy ki is jött ki hozzá.
-Nem úgy volt, hogy átalszod az egész napot?-kérdezte Louis, homlokát ráncolva, miközben vállára fektette a takarót, majd Darcy-t. Óvatosan paskolni kezdte a kislány hátát, annak reményében, hogy minnél előbb megajándékozza őt egy elégedett büfivel.
Zayn fintorogva helyezkedett el a Louis előtt lévő kerti székben, miközben minden erejével azon volt, hogy szeme világát óvja tenyerével a napsütés elől. Pakisztáni fiú kék sortjából kilátszódtak izmos lábai. Fehér pólója szabadon láttatni engedte televarratott karjait, melyeken már egy szabad hely sem volt a rengeteg tetoválás miatt.
-Így volt, de aztán az a köcsög behívott!-morogta az öngyújtóját kattintgatva maga előtt. A következő pillanatban Zayn hihetetlenkede nézett az előtte ülőre, aki nemes egyszerűséggel kikapta a szájában lévő Marlboro szálat, és hajította el.
-Hé! Ezt most miért?-csapott a szék karfájára, tehetetlenül bámulva a terasz egyik sarkába, ahol a cigaretta szál landolt, valószínűleg kettétörve.
-Nem gyújtasz rá a lányom közelében!-nézett rá szigorúan a kékszemű, kislányát elfektetve az ölében.
Zayn szemeit összehúzva hajolt előre és bökte meg Darcy pocakját, aki ajkait lebiggyesztve fúrta arcát Louis pólójába.
-Na! Okosan!-csapta meg Louis a pakisztáni kezét, aki felssziszenve dőlt ismét hátra.
Louis azonnal a kislánya cumijáért nyúlt, és mielőtt Darcy sírni kezdett volna, a szájába nyomta, miközben apró puszikat nyomott a hajába.
-A lányod, miatt nem tudtam aludni!-szólt Zayn bosszúsan.
-Az oké, de kérlek ne rajta töltsd ki a frusztrációd. Nem tehet róla, hogy állandóan fáj a hasa.-mondta Louis.
-Igazad van..-töprengett a pakisztáni, majd vádlóan Louis-ra mutatott.-Te tehetsz róla!
Louis grimaszt vágva meredt barátjára.
-Mi van? Miért én?!
-Te eteted-vont vállat a másik.
-Te őrült vagy!-rázta a fejét a kékszemű, hátra dőlve a székén. Sóhajtva pillantott Zayn-re, aki most szokatlanul nyúzott volt. A fáradtság máskor is látszott rajta, de most úgy tűnt, hogy más problémája is van. -Mi a baj?
Louis kérdésére, Zayn azonnal felemelte fejét. Zöld haja a napokban eltűnt. Fekete üstökét tüskésre cserélte, maradék haját kiszőkítettette. És a furcsa az volt, hogy még ez is jól állt, a különleges vonásokkal megáldott, tetovált fiúnak.
Zayn sóhajtott.
-Csak..mostanában minden olyan fura. Idegesítően fura.
-Tudom.
Pakisztáni hátra dőlt.
-Most ne beszéljünk erről oké? De ígérem, ha lesz valami, akkor neked mondom el először. Rendben?
Louis halványan elmosolyodott, és aprót biccentett.
Zayn viszonozta a mosolyt, és örült annak, hogy Louis a legmegértőbb barát az egész világon.
-Tom kérte, hogy menjek be. Valami barom megbeszélés lesz-mondta a srác, Darcy cumisüvegét a kezei között forgatva.
-És mész?
-És te is.-bólintott.
Louis értetlenül meredt a barátjára.
-Nem. Biztos, hogy nem!-tiltakozott, Darcy-t szorosabban ölelve.-Nem akarok sehova sem menni. Itthon akarok maradni, semmi kedvem emberek közé menni. Bocs, Zayn, de nem.
Zayn fáradtan dörzsölte meg az arcát, aztán mélyen barátja szemibe nézett.
-Nem fogom hagyni, hogy depresszióba ess Louis. Egyszer már végig néztem, és bocs, de ezt nem fogom hagyni. Felőlem itthon lehetsz, amikor semmi dolgunk sincs, de ma nem. Nem hagyom, hogy amiatt a seggfej miatt tönkre tedd magad. Felőlem, még Darcy-t is hozhatod, csak ne maradj itthon, mert a gondolataid megölnek.
-Én nem..én nem..gondoltam..
Zayn szomorúan elmosolyodott.
-De igen. A vicc pedig, hogy még most is Harry-n jár az agyad...

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now