44.

1.2K 119 12

Véletlenül kiraktam előbb, mielőtt befejezhettem volna. Olvassátok, immáron a teljeset. ❤

Louis

-Elmondod, hogy pontosan hová viszel?
-Nem.
-Miért?
-Mert nem akarom.
-De miért, nem? Én tudni akarom!
-Azért, mert ez egy meglepetés angyalom-nevetett fel hátra fordulva szerelméhez, miközben kezeivel továbbra is a kormányt szorongatta. -ha elmondanám, akkor elszúrnám az egészet és az már nem lenne meglepetés.
Louis durcás arckifejezést magára öltve húzta fel orrát, szemeivel lyukat fúrva az autót vezető Harry tarkójába.
-Látlak...-dörmögte a fiatalabbik fiú.
-Mivel vannak szemeid-sóhajtotta színpadiasan, hátra dőlve az ülésen. Ujjaival az alvó Darcy ülésének oldalát kopogtatva, miközben unott tekintettel figyelte az utánuk elsuhanó tájat.
-Ne légy ilyen, angyalom. Tudod jól, hogy nem szeretem, amikor durcázol-mondta a fiú bekanyarodva egy másik hosszú utcába.
-Te pedig tudod jól, hogy nem szeretem a meglepetéseket, de te akkor sem akarod elmondani, hogy hová megyünk késő délután?!-csapott a combjaira hisztisen, mire Harry csak a szemeit forgatta és inkább nem mondott semmit. Jobban tette. Mert egy fáradt, hisztis Louis, sokkal rosszabb, mint egy öt hónapos csecsemő, aki minden két órában felkel és hosszasan sír, egészen addig míg ki nem derítik mi a baja.
-Egyáltalán, Londonban vagyunk még?-hajolt az ablakhoz. Csupán a szürke égbolt győzte meg arról, hogy még nem hagyták el az Egyesült Királyságot. Louis egy utolsó pillantást vetett a vezető ülésnél ülő Harryre, aki immáron a rádióból szóló dalt énekelte halkan, nehogy kislányuk felébredjen. De miután rájött, hogy Harry nem fog vele beszélgetni, inkább csöndben meghúzódott hátul.

Hosszú idő után Harry Range Rovere megállt, Louis pedig értetlenül nézett az autóból kiszálló Harry után. A fiú csizmája vidáman kopogott a betonon, ahogyan megkerülte a járművet és fütyürészve a hátsó ajtóhoz lépett.
-Megérkeztünk-vigyorgott.
Louis szemöldökeit ráncolva pillantott fel kócos hajú szerelmére, aki éppen hordozóban lévő, alvó kislányuknak szentelte minden figyelmét.
Darcy egy hetet töltött bent a kórházban. Az az egy hét egy egész tortúra volt Louis számára. Gyűlölte a kórházakat és a tudat, hogy az ő kis gyönyörűsége még mindig ott van bent egyszerűen kikészítette őt. Darcy napról napra jobban lett, és ismét Louis izgő-mozgó, vigyorgó kislánya lett. Teljesen egészséges, egyéb maradandó mellékhatása nem volt az allergiájának, így a szülők végre hazavihették őt. Azóta két nap eltelt, Darcy pedig apuci kicsi lánya lett és Louis nem tudta eldönteni, hogy az örömtől sírjon vagy a csalódottságtól mert Darcy jobban ragaszkodik Harryhez, mint hozzá.
-Mégis hova hoztál?-szállt ki az autóból az idősebbik fiú, szorosan összehúzva magán fekete széldzsekijét, amint megcsapta őt a hirtelen feltámadó szél. Idegen volt számára a környezet.
Rengeteg fa, legelők, szürke égbolt, valamint egy vaskapu, ami előtt a Rover parkolt. Minden elhagyatott és üres, abban pedig már nem volt biztos, hogy valóban Angliában vannak-e.
-Angyalom, mi ez a rémült tekintet?-lépett elé Harry, szabad kezét Louis sápadt arcára simítva.
-

A semmi közepére hoztál-nézett fel a zöld szemű fiúra, akinek göndör tincseit a szemébe fújta a szél.
-Louis. Húsz percnyire vagyunk Londontól. Nem a világ végére hoztalak titeket és nem is azért, hogy megöljelek titeket.-forgatta a szemeit, mire Louis elpirult. Harry túlságosan jól ismeri őt ahhoz, hogy tudja milyen gondolatok járnak a fejében.
-Ismeretlen a környezet-motyogta a fiú, miközben lehajolt a Harry kezében lévő hordozóhoz. Kislánya köré tekerve az imádott  rózsaszín plüss takarót emelte ki óvatosan Darcy-t. Az apró baba szempillája sem rebbent, ahogyan az apuka a mellkasára fektette és szorosan magához ölelte őt.
Louis kíváncsian pislogott a hatalmas vaskapu irányába, ami felett egyáltalán nem láthatott be, sőt a kerítés résein sem, köszönhetően a bent burjánzó sövénynek.
Harry sóhajtva csapta be az autó ajtaját, miután visszarakta a hordozót és vette kis Darcy plüss tehenét.
-Bízol bennem?-lépett a kékszemű elé, kedvesen rá mosolyogva, miközben végig simított Louis arccsontján.
Louis hevesen dobogó szívvel bólintott.
-Akkor mégis miért vagy ennyire ideges?-húzta fel szemöldökeit Harry.
Louis vállat vont, orrát Darcy nyakába fúrva.
-Ismeretlen ez a hely, és..és nem tudom, hogy miért hoztál ide. Mellesleg fázom, pisilnem kell és fáradt vagyok, Harry-motyogta. A göndör hajú fiú Louis nyöszörgését imitálva karolta át szerelme vékony derekát és húzta közelebb magához vigyázva, nehogy összenyomják az alvó kislányukat.
Louis hevesen dobogó szívvel nézett fel az előtte álló gyönyörűségre, akinek rózsaszín ajkain pimasz vigyor húzódott. Apró csókot nyomott Louis szájára, mielőtt elhúzódhatott volna. Ujjaikat összekulcsolva húzta maga után szerelmét, aki kíváncsian, szaporán szedve lábait követte őt. Szerencséjére elég rutinja volt már abban, hogy Darcyt egy kézzel fogja, így nem kellett félnie, hogy leejti a kisbabát.
Szótlanul követte szerelmét, aki lassan megállt a vaskapu előtt.
-Mehetünk?
Louis biccentett, majd Harry kacsintva engedte el a kezét. A következő pillanatban előhúzott zsebeiből egy aranyszínű kulcsot, amelyet lassan a zárba illesztett és kinyitotta vele a nehéz vaskaput.
-Csak utánad angyalom-állt félre, előre engedve a meglepett tekintetű Louis-t, aki lassan lépett be a kapun. Hallotta a háta mögött csukódó vas zaját, de egy pillanatra sem fordult hátra. Csak állt, és elkerekedett szemekkel nézte az elé táruló látványt.
Egy fehér kavicsokkal leszórt, macskakövekkel szépen lerakott, úton találta magát. Az út két oldalán zölden fénylő gyep, néhány bokorral és ha jól látta akkor a távolban egy kőből készült szökőkutat vélt felfedezni.
De az igazi meglepetést az a gyönyörű ház okozta, amely csodásan tárult elé és szinte hívogatta a kislányát szorosan ölelő férfit. A ház, egy valóságos kastélyra emlékeztette Louis-t. Hatalmas volt és fehér. Emeletes, fekete háztetővel, egy tágas erkéllyel, hatalmas ablakokkal. Nagy terasszal, hozzátartozó garázssal és egy széles autó feljáróval.
-H..H..Harry?-dadogtva, értetlenül fordult a mellette álló fiúhoz. Harry mosolyogva, ártatlanul pislogva húzta fel szemöldökeit, kíváncsian várva szerelme mondandóját.
-Mondjad, szívem.
-Mi..mi..mi ez?
-Ez? Ez egy ház.
-I..igen..de miért hoztál ide?
Harry vállat vont, és minden válaszadási lehetőséget kikerülve lépett el szerelme mellől, majd indult el a kövekkel kirakott úton.
Louis értetlenül nézte őt.
-Szívem, jössz?-fordult vissza a göndör hajú. Louis bólintva indult meg felé, miután Darcyra felhúzva a takarót. A magasabbik fiú már a fekete, fényes bejárati ajtó előtt ácsorgott, melynek elején fényes kopogtató állt. Harry továbbra is mosolygott, aztán amikor Louis mellé ért, Darcy felé nyúlt.
-Add ide-szólt halkan, óvatosan levéve mellkasáról a kislányt.
Louis résnyire összehúzott szemekkel bámulta a göndör hajút, miközben igyekezett átlátni Harry ártatlan vigyorán. Sikertelenül.
Aztán valamin megakadt a szeme: egy aprócska, széles, vöröd dobozon, közvetlenül a barna lábtörlőn. Szemöldökeit ráncolva hajolt le, majd vette kezébe a dobozt.
-Mi ez?-pillantott a Darcyt ringató Harryre.
Harry vállat vont.
Louis pedig kíváncsian szabadította meg az aranyló masniról a dobozt, majd a tetejét.
Aztán szemei elkerekedtek, ő pedig választ várva egyenesedett fel.
Harry mosolyogva lépett elé és puszilta homlokon remegő kezű szerelmét.
-Remélem nem fogod elveszíteni, ugyanis még nem sikerült pótkulcsokat másoltatnom. Szóval vigyázz rá, különben egy ideig az utcán fogunk lakni.
*
-...és négy hálószoba van benne! Meg..meg van egy hatalmas erkély! Meg három fürdő, meg egy akkora konyha, hogy oda is beköltözhet valaki! Oh, és a legjobbat kifelejtettem-vigyorodott el a fiú izgatottan, mire az előtte ülő lány szemeit forgatva dőlt hátra a fotelben, mosolyogva. -Van jakuzzi, és szauna is!
Louis két teljes órája a történtek hatása alatt állt a szája pedig egy pillanatra sem állt be. Boldog volt. Rettenetesen boldog, sőt ő volt a világ legboldogabb embere, amiért ilyen csodálatosa férfival áldotta meg őt az ég. Harry és ő végre összeköltöznek! Lesz egy közös kis kuckójuk távol minden zavaró tényezőtől, távol a zajos Londontól. És csupán húsz percnyire vannak tőle barátai is, akik ugyanolyan izgatottak, mint amilyen ő.
-Őrülök, hogy boldog vagy Lou-simított végig karján Eleanor, miközben táskáját a vállára kanyarította és felállt.-jó ég! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, amiért végre minden rendbe jön közöttetek!
-Én is-sóhajtotta a fiú csillogó szemekkel pillantva a tűzhelynél tevékenykedő szerelme irányába. Harry csodálatos volt. Louis pedig fokozni jobban már nem tudta, miután a göndör hajúnak sikerült azonnal elaltatnia szokásos esti hisztijét előadó Darcyt.
-Én viszont megyek, különben lekésem a gépem-motyogta a lány.
-El..-ölelte át vállát a fiú.-minden rendben lesz, oké? Ne aggódj.
-De..de mi van, ha..ha már nincs esély rá, hogy visszakapjam? Ha..ha már négy éve elkéstem...
-Ne is gondolj erre. Csak arra, hogyha megoldódik ez az ügy, te boldogan fogod a kezeid között tartani.
Eleanor halványan elmosolyodott, majd Louis elé lépve egy apró puszit nyomott a fiú arcára. Aztán még utoljára szorosan magához ölelte, mielőtt böröndjét maga után húzva ki nem lépett a kékre festett ajtón.
Louis sóhajtva túrt bele hajába, majd mosolyogva elindult a konyha irányába. Harry mindig is kecsegtető látványt nyújtott, még egy szakadt farmerben is. De rövidnadrágban..Vége volt.
-Miújság, angyalom?-puszilta meg szerelme arcát. A kékszemű fiú vállát megvonva lépett oldalra, majd ült fel a konyhapultra.
-Már most hiányzik, El-biggyesztette le ajkait.
Harry halkan nevetve rázta meg fejét.
-Csak alig ment el..
-Épp ez az. Mi lesz, ha majd elköltözünk?
Harry sóhajtva zárta le a krumplipüré alatt a gázt. Kezeit a konyharuhába törölte, mielőtt gyönyörűséges angyalkája elé lépett volna.
-Miért volt egy olyan érzésem, hogy ezt pontosan ma megfogod tőlem kérdezni?-állt a fiú lábai közé, és ölelte át a derekát.
-Mert ismersz-vont vállat az idősebb, Harry fehér pólójának anyagával játszadozva.
-Kicsim..nem a világ másik felére megyünk. Eleanor akkor jön át amikor akar. Zayn, Liam, a szüleid, Lottie, anya, Gemma és tököm tudja még ki, de bárki bármikor ott aludhat-Harry fejét oldalra döntve nézett elbűvölően Louisra, miközben a pulton ülő fiú arcát simogatta.-Én csak azt akarom, hogy boldog légy..
-Már most boldog vagyok-kuncogott az idősebb, vékony karjaival átkarolva Harry nyakát. A zöldszemű vigyorogva csókolta meg szerelme vékony ajkait, ujjait Louis pólója alá futtatva.
-Mhm..tudod..én..mitől lennék boldog?-dörmögte a fiatalabbik, egy gyors mozdulattal leemelve Louist a pultról, aki sikítva kulcsolta össze lábait Harry vékony derekán.
-Mitől?
-Ha ezek a ruhák lekerülnének rólad-mosolyodott el pimaszul, belemarkolva szerelme melegítő fedte fenekébe, mire Louis sikkantva nevetett fel.
Harry csillogó szemekkel puszilta meg gyönyörűsége arcát, aztán megindult vele Louis hálószobája felé.
-Ugye tudod, hogy a lányod két szobával arrébb alszik?-suttogta Louis, miután Harry a saját pólóját lerántva magáról mászott a kékszemű felé.
Harry a vágytól eljesen elsötétedett szemekkel hajolt le, ajkai csupán súrolták Louis ajkait.
-Akkor próbálj meg, halk lenni gyönyörűm...

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now