29.

1K 111 29

Louis

Olyan tökéletes volt, ahogyan a pult mögött ülve szürcsölte teáját, az apró virágokkal díszített kék csészéből, melyből apró gőzfelhő szállt fel. Néhány kúsza, göndör hajszál homlokába hullott, míg a többi szanaszét állt, és másnak biztosan igénytelen külsőt varázsolt volna, de nem Harry-nek.
Louis csodálattal nézte, ahogyan a fiatalabbik fiú állkapcsa megfeszül akárhányszor beleiszik a forró italba, amelyet pár peccel készített el neki. Állkapcsának éles íve finoman megfeszült hibátlan bőre alatt, mialatt szemeit félig lehunyva, arcát a piros függönnyel díszített terasz ajtó irányába fordította.
Az üvegen keresztül tökéletesen látszott a kint tomboló borzalmas időjárás. A napsütés, kék égboltot leváltotta a szürke, már-már fekete, villámokkal tarkított égbolt, amely heves esőzést ígért a londoniaknak. A kékszemű férfi ujjait az ölében morzsolgatva ült a nappali, széles bőrkanapéján, pillantását pedig egy pillanatra sem tudta elszakítani Harry alakjáról.
A göndör hajú csendben ült. Némán meredt az időjárásra, látszólag teljesen gondolataiba merülve. Hosszú, gyűrűk fedte ujjai között, az aprócska virágos csésze oly furcsán nézett ki, a fiú mégis olyan könnyedén tartotta, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga. Harry minden dolga természetes és nagyszerű volt legalábbis Louis szerint. A bárpult mellett üldögélt vékony lábait lelógatva a magas székről, mialatt cipőjének talpa a barna cementlapot érte,  halk, egyenletes ritmust dobolva szüntelenül.
Louis szája kissé elnyílt, hasa görcsbe rándult, amint tekintete a fiatalabbik arcára siklott, ismét, aznap már számtalan alkalommal. A fiú állán, valamint arcán alig látható borosta ütközött ki, tökéletesen puffadt, rózsaszín ajkait megnyalta, hogy a tea utolsó cseppjei kárba ne vesszenek. Louis késztetést érzett, hogy felálljon és megcsókolja őt. Megakarta őt csókolni, úgy, mint hónapokkal ezelőtt. Érezni akarta őt, azt akarta, hogy Harry a karjában tartsa őt és soha ne engedje el.
Annyira vágyott rá...most pedig újra egy légtérben voltak, csupán pár méter választotta el őket, mégis olyan távol voltak. Louis úgy érezte, mintha kilométerek választanák el őt szerelmétől, aki csészéjét óvatosan lehelyezte a pultra, figyelmét pedig a kékszeműnek szentelte.
Harry ajkai féloldalas mosolyba húzodtak, amint meglátta Louis-t a szoba egyik pontjára meredni, miközben valamin aggódalmaskodik. A göndör jól tudta, hogy szerelme mindig ráncolja a homlokát és tördeli ujjait, amikor aggódik. De még ezt is szerette az ő angyalkájában.
-Mennem kéne..-szólalt meg Harry, telefonját kivéve zsebéből, melynek képernyőjén temérdek nem fogadott hívás jelent meg legjobb barátjától.
-Máris?-pislogott a kékszemű.
-Elég késő van és gondoltam-vont vállat.-hazamegyek. Nem akarlak zavarni..
-Nem zavarsz!-vágta rá Louis gyorsan, de azonnal el is pirult, a magasabbik fiú meglepett tekintetére. Elpirulva hajtotta le fejét és ujjait rendezgetve az ölében motyogott.-Nem zavarsz..
-Tessék?
-Nem zavarsz Harry-sóhajtotta az idősebb, majd szégyenlősen elmosolyodott, mire a göndör hajú azt hitte menten elájul.-és különben sem szeretnék egyedül lenni..
-Zayn, Eleanor?-túrt göndör tincsei közé a zöldszemű, lassan felállva a bárszékről, ahol eddig helyet foglalt.
-Zayn sokáig dolgozik, El pedig..nem tudom-vont vállat.-nem beszélünk mostanában.
-Értem-bólintott a zöldszemű és bármennyire szerette volna, mégsem kérdezte meg az okát, hiszen sejtette. Őmiatta. És ez fájt.
Louis végül sóhajtva megrázta a fejét, alig látható mosolyt erőltetve izgalomtól remegő ajkaira. Tenyereit melegítő fedte combjaira simította, fejét Harry irányába fordítva.
-Ha nem szeretnél nem muszáj maradnod..csak gondoltam..hogy..hogy főzők valamit és azután..-szemeit lesütve, ismét vállat vont.-felejtsd el. Buta ötlet volt, kikísérlek!
Az alacsony férfi lassan állt fel, pulóvere alját megigazítva vékony testén, várva, hogy Harry megmozduljon.
De a göndör elmosolyodott, ismét helyet foglalva a bárszéken.
Louis meglepődve nézett a fiúra, aki lazán hátradőlt, könyökeit megtámasztva a pulton.
-Na, mit főzünk?-vonta fel szemöldökét, szélesen vigyorogva, minek következtében arca két oldalán lévő gödröcskéi a szégyenlősség fogalmát nem ismerve bukkantak elő.
*
-Tudod, mi nem változott?-szólalt meg a göndör hajú, tűnődve felemelve villáját.
Louis kíváncsian fordult felé, Darcy rózsaszín takaróját a vállára terítve, majd is kislányt felemelve óvatosan megpaskolta rugdalózóba bújtatott aprócska hátát.
-Igen?
-Hogy még mindig imádom a főztöd-mosolyodott el a fiatalabb, egy újabb párolt zöldséget a szájába véve. Harry elégedetten hümmögött a sült húsból, valamint párolt zöldségből álló vacsorát ízlelgetve, amelyet közösen készítettek el, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanúgy felosztották egymás között a feladatokat, egy helyiségben mozogtak teljesen bízva a másikban. Mégsem volt ugyanaz. Most nem beszélgettek önfeledten semmiségekről, nem értek egymáshoz, nem csókolták a másikat, miközben az ételt kavargatták. Mint két barát, akik pár nappal ezelőtt találkoztak az utcán. Ismeretlenek közös múlttal és egy közös csecsemővel.
-Köszönöm-motyogta halkan, aprócska puszit nyomva kislánya fejére, aki hat óráig elhúzódó alvásából kelve igazán elevennek bizonyult. Darcy hangosan gügyögve ütögette Louis vállát, miközben aprócska lábaival ide-oda kalimpált apukája fogásában.
-Nagyon rossz vagy-sóhajtotta a férfi helyet foglalva Harry-vel szemben, aki üres tányérját félre tolva nézte szerelmét és a kezében tartott kicsinyke lányt.
Louis érezte magán a fiú tekintetét, mégis igyekezett rendezni légzését és minden figyelmét ölében fekvő kislányának szentelve.
-Sokat vigyázol rá?-Harry kíváncsian biccentett Darcy felé, aki legjobb elfoglaltság gyanánt apukája pólójának anyagát húzogatta.
Louis nagyot nyelt.
-I..igen..általában én..
-Eleanor? Az ő rokona nem? Akkor miért te vagy vele?
-E..el..elfoglalt..én pedig nem dolgozom-vont vállat, ujjaival óvatosan cirógatva Darcy pocakját. -Ráérek. Ugye, kicsim?
Göndör hajú babája cinkosul elvigyorodott, válaszul valami érthetetlen dolgot gügyögve, mire Louis felnevettett, puszikat nyomva a kislány homlokára.
-Nagyon megszoktátok egymást-jegyezte meg a göndör, zöld szemeit Darcy-n tartva, aki kis fejét oldalra fordítva nézett farkasszemet Harry-vel.
Ha te azt tudnád -gondolta Louis. Szemeit szorosan lehunyta, majd hangosan kifújta a levegőt.
-Megfogod?
Harry némán bólintott, szemeit egy pillanatra sem véve le a kislányról.
A zöldszemű férfi óvatosan, mégis védelmezve ölelte Darcy-t a mellkasához. Alsó ajka alig láthatóan megrándult, végül elmosolyodott. Louis szíve hevesen kezdett verni  mellkasában, ahogyan szerelmét nézte tulajdon kislányával.
-Addig menjetek a nappaliba..vagy..ahová akartok, addig én nekiállok takarítani-mondta a kékszemű.
Harry nem felelt, túlságosan is lefoglalta a kezében tartott csöppség, aki hatalmas zöldes-kék szemeivel tulajdon édesapját fürkészte.

Bár Harry nem láthatta, Louis mosolyogva figyelte őket a konyhából, mialatt szerelme kislányukkal játszott a nappaliban. Darcy édes nevetése zene volt a füleinek és akár órákig elhallgatta volna, ahogy Harry angyali ének hangját, amelyet annyira szeretett.
A kékszemű nyugodtan mosogatott el, takarította ki a konyhát, végül pedig még a saját szobájában is rendet rakott tudván, kislánya jó kezekben van. Kinél lenne jobb helyen, ha nem az édesapjánál?
-Remélem nem fárasztott ki...-Louis lehalkította hangját, amint beért a nappaliba.
Harry, fejét a kanapé támlájának támasztva aludt, kócos haja szemébe hullott, miközben száját halk hortyogások hagyták el. Álmában is a mellkasán fekvő apró csecsemőt ölelte, aki békésen, cumijával szájában aludt.
Louis lekapcsolta a tv-t, végig  Darcy hátán majd kis hezitálás után hosszú csókot nyomott Harry göndör fürtjei közé.
-Az én hősöm vagy-suttogta, miközben lefeküdt a kanapéra, fejét szerelme vállára fektetve.-és még mindig szeretlek.

Érezte, ahogyan álmában egy erős kar magához húzza. Nyugodtan aludt el...


Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Read this story for FREE!