19.

1.1K 98 9

Harry

Ha Niall Horan egyszer belelendül a beszédbe, akkor a körülötte lévők nem tudják leállítani egykönnyen. Az Ír származású fiú mindig is szeretett beszélni, szerette ha az emberek csak rá figyelnek és hallgatják mondanivalóját. Niall az a tipikus kisfiú volt, aki szeretett a középpontban lenni. Családtagjai már meg sem lepődtek rajta, amikor dinós pizsamát viselő, kócos barna hajú, manó kinézetű kisfiú egyszer csak felpattant az asztalra és adott elő rögtönzött koncertet kedvenc meséi kedvenc betétdalaiból. Szeretett parancsolni, szeretett beszélni, szerette ha a dolgok az ő irányítása alatt vannak és működnek tökéletesen. Ezért volt jó menedzsernek. Céltudatos, jó tárgyaló képességekkel rendelkezik, rámenős, önző és legfőképpen idegesítő. Richard azonnal lecsapott rá, amint meghallotta, hogyan tette helyre a göndör hajú fiút egy veszekedésük alkalmával.
-Letennétek végre azt a szart és figyelnétek rám mondjuk úgy két másodpercig?!
Harry tudomást sem véve barátja sipákolásáról hajolt oldalra, kezében egy fekete konzollal, mellyel a tv-ben lévő autós játék egyik zöld járművét irányította. Nyelvét kissé oldalra nyújtotta koncentrációja jeléül, miközben igyekezett olyan pozíciót találni, amibe Niall kevésbé nyúlik bele.
-Kurvára nem vagy átlátszó, haver-szólt rá Liam, szemöldökeit mérgesen összehúzva, de tekintetét egy pillanatra sem vette le a képernyőről.
-Kurvára nem érdekel-intette le a fiút, majd fordult a zöld szemű irányába.- Harry, egy csomó megbeszélnivalónk lenne, úgyhogy kérlek rakd le azt a szart, mert sokkal fontosabb, amit én mondani akarok, mint ez a baromság!-biccentett az Ír fiú a kezükben lévő konzol felé.
-Aha, oké-morogta a göndör. Ujjai hevesen jártak a színes gombokon. Harry egy teljesen más világba került, amint elkezdett játszani. Régen, amikor még nem volt híres, és nem Harry Styles volt az énekes, aki meghódítja a világot hangjával, akinek lába előtt több ezer lány hever, és akit megállítanak az utcán autogrammot, valamint képet követelve akkor rengeteget játszott barátaival. Csak leültek a kollégiumi szobájukban lévő barna kanapéjukra, régi tévéjük elé és naphosszat videójátékozással töltöttek el. Harry szerette azokat a napokat, amikor nem kellett tanulniuk, nem kellett a vizsgák miatt és semmi más miatt izgulniuk. Hárman voltak egymásnak, lazán fogták fel az életet és csak éltek, mintha nem lenne holnap.
Niall idegesen vágta kezeit csípőjére, miközben orrnyergét masszírozta szabad kezével, amelyben éppen nem a fekete dossziéba rejtett papírokat szorongatta.
-Harry, viselkedj már világsztárhoz méltóan légyszíves! Ezzel a hozzáállással semmire sem fogod vinni haver, komolyan mondom-szólt rá az Ír fiú, fejét hihetetlenkedve ingatva.
Harry fintorogva dobta le a kezében szorongatott konzolt, Liam-mel egy időben, majd karjait szorosan összefonva mellkasa előtt nézett az előtte álldogáló Niall-re.
-Mi van?-biccentett felé arcán kicsit sem barátságos kifejezéssel. Utálta, ha Niall így beszélt. Olyan volt, mintha Richard tapasztalatlanabb kiadása állt volna előtte, akit legszívesebben elküldött volna melegebb éghajlatokra.
Niall elégedetten mosolyodott el, és lépett oldalra, hogy teljes rálátása legyen az előtte ülőkre. Liam hangosan csámcsogva tömte szájába a vajas popcorn szemeket, és egy pillanatra sem vette le tekintetét Niall fontoskodó alakjáról. Mintha egy idegent figyelt volna. Tudja a nevét, de nem ismeri őt igazán.
-Szóval,-kezdte letéve az üvegasztalra a vaskos dossziét és lapozta fel. Egy hangos "ahát" hallatva állt meg mutatóujja az egyik, zölddel kiemelt soron. -hamarosan kezdődik a turné, pontosabban egy teljes hét múlva. A helyszínek már megvannak, le vannak foglalva és csak rád várnak.
Harry sóhajtva vetette hátra fejét, ujjait csukott szemeire szorítva. Elege volt, már most pedig el sem kezdődött az egész herce-hurca, ami az albuma reklámozásával jár.
-Ez volt olyan fontos?-horkant fel Liam, kezeit értetlenül széttárva.
Niall ismét leintette őt, mire Liam villámló szemeket meresztett felé. Már másodjára intette őt le a fiú, és annál jobban nem utált semmit, mint amikor valaki beléfojta a szavakat.
-Tehát, mint már mondtam, a helyszínek kiválasztva már csak...-folytatta, de Harry ingerülten vágott a szavába.
-Niall, mi a francot akarsz mondani de komolyan?-sóhajtott fel fáradtan, menedzserére nézve.-Úgy csinálsz, mintha nem lettem volna ott azokon a barom megbeszéléseken. Pedig kurvára ott voltam mind a hármon, és mindet végig hallgattam. Megjegyszem minden alkalommal ugyanazt hallgattam végig-morogta, halántékát megdörzsölve. Feje tompán kezdett fájni, és úgy érezte, ha ezt a beszélgetést tovább kell folytatnia, akkor valószínű, hogy a padlón fetrengve fog üvöltözni a fájdalomtól, miközben Niall-t átkozza.
Az Ír fiú, már-már idegesen szívta be a levegőt és csapta be a lapokkal teletömött mappát, amit felkapott és szorított magához, mint valami féltett kincset.
-Az első helyszín itt Londonban a 21 lesz, és ma kéne elmennünk megnézni, hogy tényleg minden olyan jó-e,mint ahogy Tom mondta-magyarázta, szemeit a plafonra függesztve.-Persze tudom, hogy most azt fogod mondani "De hát ismerem a helyet, minek megyünk oda?". Nos azért megyünk, mert a saját szemeimmel szeretném látni a klubban történt változásokat.
Harry helyett, Liam szólalt meg, hangjában a hihetetlenkedés és az elfojtott nevetés vegyült.
-Te vagy az a híres személy, aki miatt Tom behívatott minket a szabadnapunkon?!-kérdezte elkerekedett szemekkel az arcát a tenyerébe temető Harry irányába fordulva.
Harry nyomott arccal nézett barátjára, vállát megvonva.
-Ezek szerint-felelte.
-Ne már haver!-csapott combjaira a barna szemű, majd még megjegyezte.-Egésznap látom az arcod, most meg miattad kell bemennem dolgozni. Nem gondolod, hogy ez kicsit szemétség?
Harry ismét vállat vont és elmormolt egy halk "bocs, haver-t". Semmi kedve nem volt bemenni abba a klubba. Semmi kedve nem volt jópofizni az embereknek, és legfőképp nem Niall parancsait hallgatni, amikor legszívesebben csak ráfordítana az emberekre és a szobájába menekülne. Nem akarta Zayn-t és Eleanor-t látni. Mert a tudat, hogy ők ott vannak, angyalkája pedig valahol máshol, teljesen kiborította őt.
-Fél óra múlva legyél kész. Három biztonsági őrrel várlak lent-szólt Niall, majd egy utolsó biccentés után, szó nélkül kiment hangosan becsapva maga után Harry lakásának ajtaját.
-Néha legszívesebben benyomnék neki egyet-morogta Liam, majd szájába nyomott egy maréknyi popcorn-t.
Harry sóhajtva kászálódott fel a kanapéról, és úgy ahogy volt, mezítláb póló nélkül, kisétált az erkélyre. Kezeivel két oldalt támaszkodott meg a hosszú rácson, miközben szemeit szorosan behunyta és magába szívta a kellemes londoni levegőt. Tetszett neki ez a szokatlan jó idő. Olyan más volt, olyan fura, nem megszokott és ez sokkal jobb érzés volt. Nem hiányoztak neki az esős, szeles napok, amikor azt sem tudja melyik kabátját vegye fel, amely tökéletesen alkalmazkodik az időjáráshoz. Végre látta a napot. A Napról pedig Louis jutott eszébe. Szerelme imádott sétálni a napsütésben. Imádta a jó időt, a tavaszt, a virágokat. Imádta nézni a kis gyerekeket, ahogy játszanak. Harry pedig imádta nézni Louis boldog arcát. A csillogó kék szemeket, és széles mosolyt, ami a világot jelentette neki. Nem egyszer képzelte el, hogy közösen nevelnek egy gyönyörű gyermeket. Egy kis babát, aki egyszerre hasonlít mindkettőjükre. Egy gyönyörű kislányt. Ő lenne Harry szemefénye, akit mindentől és mindenkitől óvna. A világ legboldogabb embere lenne. De a valóság csúf. Nincsenek együtt, és képtelenség, hogy egy férfinak valaha gyereke legyen. Az milyen lenne már?
-Hol jársz?
Liam hangjára, automatikusan összerezzent, de azonnal rendezte vonásait és anélkül, hogy a fiúra nézett volna válaszolt, szemeit az elterülő zöld parkra függesztette. Figyelmét nem kerülte el, hogy a Hyde park napos időben valami elképesztően gyönyörű. Elkéne vinnie Louis-t és...Mi? Nem viheti el Louis-t akárhová! Louis már nem az övé. Neki ehhez nincs joga.
-Csak gondolkoztam..-felelte a göndör.
-Louis-n?
Harry halkan elnevette magát és végre a mellette támaszkodóra nézett. Liam halvány, mégis szomorú mosollyal nézett rá. Sajnálta őt.
Harry, beletúrt a hajába, majd gondterhelten felsóhajtott.
-Mi van vele? Jól van?
-Mihez képest van jól?-ráncolta szemöldökeit a másik.
-A történtekhez képest.
Most Liam-en volt a sor, hogy felsóhajtson. Hátra lépett, és leült az egyik kerti székbe.
-Harry, őszinte leszek veled, mert a legjobb barátom vagy-mondta a fiú.-Louis előtte sem volt igazán jól. Sőt, pocsékul volt. Ez a James-es dolog pedig rátett még egy lapáttal. Ha mondhatok ilyet, akkor Louis teljesen tönkre ment..
Harry mellkasa fájdalmasan szorult össze Liam szavaira. Az ember, akit mindig boldognak, energikusnak akart látni, most haldoklott. Louis lassan elveszíti önmagát, és a sötét magával rántja őt. Erről pedig csak is ő tehetett. Utálta magát, és legszívesebben pofán vágta volna magát egy nagy téglával. Az összes fájdalmat, amelyet Louis érzett átakarta vállalni magára. Az összes fájdalmat elakarta venni szerelmétől, csak végre boldog legyen.
-Eleanor-ral is összeveszett-mesélte a fiú, piros öngyújtójával játszadozva ujjai között.
-Ezt meg honnan tudod? És miért veszett össze vele?-kíváncsiskodott a göndör hajú, hátával a korlátnak támaszkodva.
Nem volt szükség arra, hogy Liam elmondja. Pusztán a nézéséből is rájött, hogy Eleanor elmesélte Louis-nak, Harry ott járt náluk. Louis-nak pedig biztosan nem tetszett a dolog.
Harry szíve abban a pillanatban jobban fájt, mint máskor. Louis nem kíváncsi rá többé. Angyalkája megveti őt, és nem érez iránta semmit a mérhetetlen gyűlöleten kívül.
-Sajnálom, haver-suttogta Liam, együttérző pillantásokat küldte Harry felé.
A göndör hajú nem válaszolt, csak elfordult. Nem akarta, hogy Liam lássa a könnyeit.

Nagy nehezen verekedték át magukat a sikítozó lányok tömegén. Valaki ismét kiszivárogtathatta, hogy Harry-nek jelenése van valahol. Ez már nem az első alkalom volt, amikor a rajongók pontosan tudták, hogy mikor és hol lesz. Ezek a lányok, még azt is tudták, hogy Harry mikor jár edzeni. Tudták hol vásárol, tudták hol ebédel, tudták kivel és miért találkozik. És most ismét tudták, hogy hova jött, Liam-mel az oldalán, aki minnél kisebbre próbálta összehúzni magát. Három biztonsági őr helyett, öt védte őket. Mark, akit ismert is, hátul sétált, közvetlenül Niall mögött. Elől Liam sétált, középen pedig Harry. Két oldalról védte őket a két őr, akik kezüket széttárva oldalaztak, miközben igyekeztek visszatartani az őrjöngő lányokból álló tömeget. Az összes lány hangosan sikítozott, sírt, és erősen próbálkoztak előre jutni, annak reményében, hogy Harry készít velük fényképet vagy ad nekik autogrammot. Harry meg is állt volna, és legszívesebben az összes rajongóval egyenként váltott volna néhány szót, készített volna velük néhány fényképet és írt volna alá néhány magazint. Csak, hogy hiába szerette volna, nem lehetett. Az őrök túl szigorúak. Megvannak bízva, hogy ne engedjék el őt. Nem akarja a nagy főnökség, hogy Harry Styles-nak baja legyen.
Azért mégis próbált néhány kezet elkapni, és megszorítani. Integetett, mosolygott, puszikat dobott, csak is a rajongók kedvéért, mert ezek a lányok nem a semmiért voltak itt. És sokat köszönhet a rajongóinak. Nélkülük nem lenne sehol.
-Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Befelé!-kiáltotta a barna bőrű, hatalmas biztonsági, fél karjával a 21 nevű klub bejárati ajtaját tartva, másikkal pedig egyenként lökdöste be a fiatalokat.
-Bassza meg, azt hittem letépték a fülem!-kiáltott fel Liam, miközben két tenyerét a füleire szorította. Valóban, a fiúnak tényleg nagyon piros volt mindkét érzékszerve. Valamelyik lány nagyon megakarta magának tartani őket, szuvenír gyanánt.
-És most merre?-vonta fel szemöldökeit a göndör.
Mark és a másik, számára ismeretlen biztonsági lehúzta a klub ablakain a sötétítő rolókat, elrejtve az üzletet a kíváncsi szemek elől. Harry automatikusan elmosolyodott, amint meghallotta, hogy a tömeg az egyik dala refrénjét énekli.
Niall összecsapta tenyereit, aztán felmutatott az emeletre, ahol Harry emlékei szerint a megbeszéléseket tartották. Mindig ő hozta Louis-t ide, aki gyűlölte a megbeszéléseket. Nem szerette Tom-ot a főnöküket, mert mindig lekezelően beszélt a kékszemű angyallal. Harry nem egyszer akarta már beverni a férfi öntelt képét, de Louis mindegyik alkalommal könyörgött neki, ne tegye. Fontos volt a munkája, ezért pedig azt is elviselte, hogy Tom néha kutya módjára beszél vele.
-Neked nem kéne sietned?!-fordult Liam felé, az Ír fiú. Liam unottan megvonta a vállát, és megigazította magán fekete ingjét, ami tulajdonképpen munkaruhaként szolgált az összed dolgozónak, kivéve a táncosokat. Ők minden este más ruhában léptek színpadra. Minden este csillogóbb, rövidebb ruhakölteményben a heteró férfiak örömére.
-Elkéstem. Nem tudok, mit csinálni-fintorgott a barna szemű, és unottan nézett körbe a klubban. Harry emlékeiben ez a hely ugyanúgy nézett ki, mint most. Hatalmas, világos, tágas, csak most nincs pörgés. Nem táncol senki, nincs egy lélek sem a pultban, és nincs hangzavar. Este viszont életre kel az egész hely. Dübörög a zene, testek egymásnak simulva táncolnak, alkohol és dohány szag keveredik egymással. Harry már jól ismerte ezt a helyet. Régen, amikor jóban volt Louis barátaival, minden este idejött és hajnalig buliztak együtt. Ha nem is buliztak, akkor csak ült, és nézte csodálatos szerelmét, ahogyan próbál kiszolgálni mindenkit. Szerette nézni apró alakját, ahogy sürög-forog, kapkod, kiabál. A legédesebb látvány volt a világon.
-Menjünk,-szólt most Harry, elindulva az emeletre vezető lépcső irányába.-és zavarjuk le ezt az egész szart, mert nekem rohadtul nincs kedvem itt lenni.
Niall szemeit forgatva követte a két elől sétáló fiút, miközben megbeszélnivalóit sorolta. Liam-et és Harry-t hidegen hagyta ez az egész. Haza akart menni és lepihenni.
Beszédfoszlány hallatszódott le az emeletről. Egyre hangosabban hallották, Tom nagyképű hangját, ahogy a dolgozókat osztja.
-Semmirekellő banda vagytok! Még egy kutya is jobban szolgál ki nálatok! És ti lányok? Komolyan ezt nevezitek táncnak?! Öreganyám jobban rázza komolyan mondom, hogy...-az alacsony, arany zakót viselő férfi szavai hirtelen haltak el, amint meglátta újdonsült vendégeit.
-Nocsak, kikből lesznek a legnagyobb sztárok..-dunnyogott.
Tom, egyenesen utálta őket, ez úgy látszik nem változott és nem is fog egykönnyen változni.
Liam észrevétlenül osont a dolgozók közé, és vetette le magát közvetlenül Zayn mellé. Niall eközben fontoskodva kezdett beszélni Tom-mal. De miről, azt már Harry nem hallotta a fülében dobogó vértől.
A sok ismerős szempár kíváncsian vizslatta őt. De őt csak egy szempár fogta meg. Kendall mellett ott ült Ő. Piros pulóverben, fehér térdnadrágban, amikben szinte elveszett apró alakja. A kékszempár ijedten pásztázta Harry arcát, mint aki nem hiszi el, amit lát...

Miszter Herold Edvárd Sztájlsz lédiz end dzsentlmen.
Utólag is nagyon Boldog Szülinapot bébi! 💕

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now