21.

941 98 11

Louis

Tisztán emlékezett az érzésre, arra a kellemes érzésre akárhányszor Harry valamilyen módon, de megérintette őt. Olyan volt, mintha folyékony tűz került volna az ez ereibe és száguldott végig az egész testében felperzselve őt. Szíve szokásosan kiakart ugrani a mellkasából az előtte álló csodálatos férfi látványára, lábai szokásosan megremegtek és félő volt, hogy bármelyik pillanatban összeeshet. Harry mindig is ilyen hatással volt rá, amióta csak ismeri a göndör hajú fiút. Már az első pillanatban megbabonázta őt, pedig akkor igazán gonosz módon viselkedett Louis-val. De a kellemes hónapok, amelyek során tökéletesen kiismerte szerelmét teljesen elfeledtették vele Harry rossz tulajdonságait. Csak arra tudott koncentrálni, hogy Harry mennyire csodálatos, mennyire odaadó, a mosolyára, szemeire, gödröcskéire arca két oldalán és imádnivaló göndör fürtjeire, amiknek már rég búcsút mondott az ifjabbik fiú. De Louis-nak még ez is tetszett, és bár nem merte bevallani magának, de talán Harry sosem nézett ki ilyen csodálatosan és legszívesebben kivette volna a fiú tincsei között raboskodó fekete napszemüveget, hogy aztán ujjaival kedvére beletúrhasson úgy, ahogy régen szokta.
A magas fiú még mindig Louis karját fogta úgy tornyosulva felé, hogy a kékszemű szinte elveszett kisfiúnak látszott Harry mellett. A pulóver vastag anyaga alatt szinte érezte, ahogyan a bőre lángol és egyszerre lesz libabőrös. Nem tudott megszólalni, csak állt, szemeit egy pillanatra sem véve le Harry-ről. Olyan rég ért már hozzá...
-Minden rendben Louis?-kérdezte a göndör hajú mély, rekedtes hangján homlokán az aggodalomtól ráncok képződtek. Louis legszívesebben elsimította volna őket úgy mint régen. De nem! De már nem tehette, mert már Harry nem az övé és minden más lett azóta, hogy Harry elhagyta őt. És amúgy is, mit képzel magáról, hogy így ér Louis-hoz?
-I..igen..-dadogta a fiú és egy határozott mozdulattal kirántotta a karját Harry fogása alól, majd két lépést hátrált remegő kezeit a háta mögé rejtve. A göndör hajú arcán, mintha fájdalom és a csalódottság tökéletes elegye szaladt volna végig. Louis inkább lehajtotta a fejét, miközben sarkán hintázott előre-hátra, hogy minnél előbb megnyugtatta magát és, hogy egy pillanatra se nézzen Harry-re. Kellemetlennek találta ezt a helyzetet és utálta, hogy Harry a közelében van ilyen sok idő után. Nem tudta, hogyan cselekedjen vagy mit csináljon.
-Kifutottál..-szólt a zöldszemű halkan, fejét kissé lehajtva, így talán elkapva Louis pillantását. De Louis konokul a fehér kavicsokkal borított utat bámulta, remegő alsó ajkát a fogai közé. Louis csak bólintott.
-Louis, komolyan minden rendben? Olyan sápadt vagy és..-kezdte de Louis  élesen félbeszakította őt.
-Mit keresel itt Harry?-kérdezte halkan, tekintetét az utca végében lévő lányokon tartva, akik éppen akkor futottak át az úttesten hangosan sikítozva, kezükben egy Szeretlek Harry, vegyél el!-feliratú táblát szorongatva. Louis-nak ez fájt. Hogy merészeltek ilyet kérni szerelmétől? Hogy merészelték azt mondani neki, hogy szeretik, amikor csak Louis mondhatott ilyet?? Hogyan..
-Itt lesz az első koncertem és muszáj volt felmérnünk a terepet-Harry száját elhúzva vakarta meg a tarkóját.-de nem tudtam, hogy itt leszel. Esküszöm.
-Mert akkor el sem jöttél volna?-Louis száján a kérdés meggondolatlanul szaladt ki. Ijedten emelte fel a fejét és elkerekedett szemekkel nézett fel Harry-re. A zöldszemű fiú meglepetten nézett rá és Louis látta, ahogyan alsó ajka kissé megrándul.
Már szólásra nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de akkor Louis hirtelen megfordult és gyors léptekkel indult el hátra hagyva a klubbot, valamint Harry-t. Haza akart menni. Muszáj volt hazamennie! Nem lehetett Harry közelében, mert Harry nem érdemli meg! Nem akarja látni, nem akar vele beszélni, csak elakar tűnni és kislányával akar lenni! Kislányával, aki tulajdonképpen Harry-től van, aki tulajdonképpen Harry-re emlékezteti.
-A picsába!
Harry hangosan szitkozódva indult meg Louis után nem foglalkozva a következményekkel. A kékszemű próbálta olyan gyorsan menni, amennyire gyenge lábai engedték. Próbálta szívét lassabb ütemre sarkallni, mielőtt még elájulna ott a sikátorban. Látta az utca jobb oldalán parkoló fekete kocsiját, ami pont vele szemben volt és sikítozó lányok csoportja kerülgette. Sietnie kell. Muszáj sietnie, és akkor megelőzhetné Harry-t, aztán elhajthatna erről a borzalmas helyről. De erre kevés esélye volt, ugyanis hallotta maga mögött Harry szapora lépéseit. Harry-nek pedig köztudott hosszú lábai vannak és ha nem gyorsít, akkor bármelyik pillanatban utolérheti őt. Így hát Louis szinte már futott a sikátorban, szemét fekete Range Rover-jén tartva és próbált nem a göndör hajúra koncentrálni, aki a sarkában loholt.
-Louis kérlek...-szólt utána a göndör hajú.-Kérlek ne menj el!
De Louis csak futott, futott és majdnem elbotlott az utolsó kuka mellett. Nyöszörögve sántikált ki a járdára, és már éppen fellélegzett. Csak egy úttest választotta el őt az autójától, de aztán Harry elkapta.
-Kérlek, Harry! Engedj el..-suttogta kétségbeesetten, mélyen a fiú szemébe nézve.
Harry két karját fogva tartotta Louis-t. Szemeit szaporán járatta Louis könnyes arcán, és úgy szorította, mintha soha sem akarná elengedni őt. Mert így volt. Harry nem akarta elengedni őt.
-Ne menj el! Beszélj velem Louis! Muszáj beszélnünk angyal-Harry könyörgött a kékszeműnek, akinek tüdejében rekedt a levegő. Olyan rég hívta már így..Olyan rég szólította őt így..Angyal..
-Beszélnünk kell érted? Nem mehetsz csak úgy el! Muszáj..egyszerűen én..én nem..
Mintha egy buborékban lettek volna, amit éppen akkor lyukasztottak ki, úgy hallották meg a tömeg hangos sikítását. Teljesen elfelejtették a lányokat, akik most sírva, ijedten, őrülten, izgatottan nézték Harry-t és Louis-t.
-Harry..-Louis ijedten nézett fel Harry falfehérré vált arcára. A göndör hajú fiú szorítása enyhült Louis karjain, végül pedig el is engedte őt.
A zöldszemű fiú nem a lányoktól ijedt meg, őket talán még tudta volna kezelni. Louis látta, ahogyan a fiú a keze után kap és a háta mögé húzza.
-A kurva életbe-Harry ismét káromkodott, amikor megindultak feléjük. Louis remegő ujjakkal szorította a magasabb fiú fehér pólójának anyagát. Kihajolt Harry takarásából és követte a fiú tekintetét. Tudni akarta, hogy mitől ijedt meg ennyire. Aztán meglátta őket.
Kamerájukat szorongató férfiak és nők. Hevesen kattintgató idegenek, akik most feléjük tartottak...

Hey, Angel-(Larry Stylinson mpreg. BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now