Feledés

120 10 9
                                    

A lábtörlő alól kiszedett pótkulccsal pillanatok alatt bent voltunk a házban. Mondtam a srácoknak, hogy zárják be maguk után, én pedig addig felszaladtam a szobámba, ahol is azonnal a szekrényhez pattantam. Ahogy sejtettem, senki nem találta meg (vagy éppen nem is keresték) az elrejtett és számomra igen értékes dolgokat. Az ütött-kopott, mégis borzasztóan szép és kifinomult mahagóni szekrény legfelső polcából kiszedtem néhány régi ruhámat és lám, már meg is találtam, amit kerestem. Ott csücsült a polcon egy nagy üveg bontatlan votka, mellette egy szintén nagy üveg, ám bontott Jäger, meg valami édes pezsgő, amit még az egyik buliról mentettem meg. És meglepetésemre az egyik nadrágom alatt volt egy doboz cigi, hozzá néhány hüvely és dohány is. Akkor ezt is levisszük. Felkaptam a cigis dolgokat, meg az egyik üveg piát, de aztán elfogyott a kezem, így kénytelen voltam szólni valamelyik Armstrongnak.
-Jakoooob. Légyszi segíts nekeeem! - ordítottam el magam, ugyanis egyedül biztosan nem bírtam volna el az elraktározott zsákmányt.
Válasz helyett csak néhány másodperc múlva egy kezet éreztem meg a derekamon, mire ijedtemben picit megugrottam, de azonnal észhez is tértem, mielőtt baja lett volna bárminek is.
-Hű baby, ez nem semmi mennyiség. Ugye ezt nem mind akarod meginni? - kérdezte, miközben a cuccokkal elindultunk lefelé.
-Fiatal még az este, mi is azok vagyunk. Ennyi kijár nekünk - kacsintottam egyet, majd letettem a kezemben lévő dolgokat a nappali dohányzó asztalára.
-Azta Hope. Úgy érzem mi ma egészen jól fogjuk érezni magunkat - vigyorgott Joey.
-Az már biztos. Még keressünk valami rágcsát meg üdítőt, hogy tudjunk keverni is.

~~~~~EGY ÓRA MÚLVA~~~~~

A zene kivételesen nem üvölt teljes hangerőn, nehogy a szomszédok balhézzanak. Bent elég csípős az idő, mivel kinyitottuk az egyik nagy ablakot, hogy legyen levegő és kiszálljon a cigifüst, ugyanis gondoltuk ha már van, akkor miért ne?
Egyébként a vodkából jócskán fogyott már, hisz a két fiú inkább azt csípi, szóval nekem maradt a Jäger, amit nem is bánok, hisz eperlével a legfinomabb.
Épp töltöttem a poharamba az előbb említett italt és csak annyira vettem le róla a szemem, hogy vissza tekerjem a kupakot, de mikor a műanyag poharat kezembe akartam fogni, már csak hűlt helyét találtam. Egyből Jakobra néztem, aki átlátszó ártatlansággal pillogott rám. Csak küldtem felé egy 'meghalsz' pillantást, majd vállrántva számba vettem egy cigit és meggyújtva azonnal letüdőztem a füstöt, majd szemet behunyva lassan kipöfékeltem.
Danger pillantását éreztem folyamatosan.
-Na mi az? Talán nem tetszik? - kérdeztem pimasz mosollyal és mégegyet szívva az arcába fújtam a füstöt. Kezdem érezni az alkohol hatását.
-Dehogy cica, irtózatosan szexi vagy így - teszi combomra a kezét, mire én ahelyett, hogy leráznám, inkább közelebb húzódom hozzá és adok neki egy csókot. Ám nem akarom Joey-t kellemetlen helyzetbe hozni, így odanyújtom neki a maradék cigarettámat, amit ő egyből el is fogad. Jellemzően Armstrong vonás ez, meg kell hagyni. Az ingyen dolgot muszáj elfogadniuk.
-Na skacok, itt az ideje egy versenynek! - kiáltom el magam boldogan, majd magam elé teszem a poharakat és teli töltöm őket vodkával.
-És mi a szabály? - kérdik szinte egyszerre.
-Aki veszít, annak le kell vennie egy ruhadarabját. És az lesz a végső vesztes, aki először lesz anyaszült meztelen. Na mit szóltok? - kérdem egy perverz vigyor kíséretében.
-Benne vagyok. De ha mindig teli töltöd a poharakat, akkor vagy valaki bekómál, vagy túl hamar fog elfogyni a pia - jelenti ki Joseph, akin még csak nem is látszik az elfogyasztott alkohol hatása. A mázlis.
-Igazad van, hozok feles poharat - pattanok fel és enyhén meginogva indulok egy a konyha felé.
Persze azok az átkozott poharak a legfelső polcon vannak, szóval jócskán nyújtózkodnom kell, de megszerzem. Aztán ismételten két kezet érzek meg a derekamon és bár megijedek, egyből el is kezdek kattogni, hogy ez vajon melyik bolond lehet. De szerencsére a kisebbik testvér volt az.
Csillogó szemével mélyen az enyémbe nézett, majd magához húzott és akaratosan kezdett el csókolni, ám azért én sem hagytam magam. Egyik kezemmel beletúrtam barna hajába, másikkal pedig átöleltem a nyakát, így húzva még közelebb magamhoz. Ezt a tettemet egy morgással díjazta és ölébe kapott, majd feltett a konyhapultra és ott folytattuk tovább csókcsatánkat. Pólóm alá nyúlt és úgy simogatta derekamat, majd kezét lassan feljebb csúsztatta a hátamon. Beleharaptam ajkába, majd elszakadtam tőle. Megöleltem és közben beleharaptam a fülcimpájába, majd lepattantam a pultról és a poharakkal együtt indultam vissza a nappali felé, ahol sikeresen egyedül hagytuk a nagyobbik Armstrong fiút.
-Joeeeey találtam poharakaat! - kiabáltam csórikámnak, aki ijedtében vissza rakta az asztalra az egyik üveget. -Hű nyugodj már meg, ne ijedezz itt össze- vissza. És mostmár tényleg játsszuunk! - vigyorgok, mint a vadalma.
A már kiöntött egész poharakat azonban nem hagytuk ott, az volt az első kör. És sikeresen megnyertem természetesen. A két fiú csak szájtátva néztek én pedig egy pimasz mosoly kíséretében, ám annál lenézőbben szóltam hozzájuk: -Na gyerünk fiúkák, melyikőtök kezd?
-Majd én, úgyis melegem van - jelentkezik Jakob és már le is kapja a pólóját.
Eddig még nem is figyeltem meg jobban a testét, de így elnézve hmm... Nem az a tipikus vékony srác, de nincsen pocija. Látszik, hogy jár edzeni meg futni, ám mégsem az az agyongyúrt hülyegyerek. Igazából így még vonzóbb, nem is értem, eddig miért nem figyeltem meg jobban.
Bambulásomból a hozzám vágott póló ébresztett fel, majd nevetve töltöttem immár a kisebb poharakba az átlátszó löttyből. És három, kettő, egy ivás... nem hiszem el, hogy elvesztettem ezt a kört. Az nem lehet, az előbb majdnem két és fél decit ittam meg egyszerre, most miért nem sikerült ez a töredék részével is? Na de végülis mindegy, ez csak egy játék. Megfogtam a pólóm szélét, áthúztam a fejemen és már le is került rólam az első ruhadarab.
Mind a ketten nyeltek egy nagyot, amikor végignéztek rajtam. Pedig semmi extra nincsen bennem, tényleg. Nem mondanám igazán nagy mellűnek magam, ráadásul a melltartóm is a legegyszerűbb fekete darab volt. De ők fiúk, mit is várunk tőlük?
A következő kört Joey nyerte és még Jakob is hamarabb végzett, mint én, így kis agyalás után úgy döntöttem, hogy leveszem a cipőimet, hisz az is számít.
Ezt játszottuk amíg valakiről le nem került az összes ruha és full meztelenül el nem aludt a kanapén, mivel teljesen kiütötte magát...

Idiot LoveWhere stories live. Discover now