Idiot Love

A koncert után

Az összes kedvencemet eljátszották. Komolyan. Mintha tudták volna. Bár lehet, hogy ez is a meglepi része volt.
-Istenem. Ez kurvajó volt. Az első Red Hot Chili Peppers koncertem. Úgy imádtam minden percét. És téged is imádlak! - vigyorogtam rá Dangerre, majd egy apró csókot adtam neki a szája sarkába. Tudom, hogy utálja, ha ezt csinálom. Megőrjíti. Éppen ezért csinálom.
-Gondoltam, hogy tetszeni fog! Gyere, még van egy kis dolgunk! - rántott ki a zsebéből két külön jegyet, amin piros betűkkel szerepelt a VIP felirat.
A szemem mégjobban felcsillant és örömömben ugrottam egy aprót.
Elindultunk a színpad oldala felé, az elkerített részhez és egy mogorva emberhez érve megmutattuk a jegyeket. Beengedett minket és azonnal kiszúrtam ŐKET. Flea, Josh, Chad és Anthony egy asztalon és a mellette elhelyezett széken ültek és (gondolom) a koncertről beszélgettek. Hirtelen megtorpantam és Jakob felé fordultam.
-Én nem merek odamenni. Leblokkolok majd. Joshba nagyon sokáig voltam szerelmes. Biztosan gázul viselkednék - hadartam.
-Ne légy már ilyen zizi. Semmi baj nem lesz! Na, gyere velem! - fogta meg a kezem. Hadakozni akartam, de mielőtt bármit is tehettem volna, Jakob felkapott a kezébe és úgy cipelt el a fiúkig. Amikor odaértünk, ledobott a földre és kezet fogott velük. Felálltam és leporoltam magam, majd minden erőmet összeszedve a szemükbe néztem.
-Sziasztok! Hope Parker vagyok és nagy rajongótok! - mosolyogtam körbe.
-Szasz' - ölelt meg Flea.
-Szia! Sokat hallottunk már rólad! - rázott velem kezet Chad.
Anthony csak bólintott, majd meg is ölelt. A csapat utolsó és talán számomra a legfontosabb tagjára néztem. Pimaszul mosolygott rám és szerintem várt valamit. Felé fordultam és kicsivel halkabban kezdtem el beszélni hozzá.
-Szia, Hope Parker! - mondtam el külön, majd kezet nyújtottam neki. Megfogta a kezem, de nem megrázta, hanem megcsókolta (!!!) az ÉN kezemet.
-Érdekes lánynak tűnsz. Dumálunk? - nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Persze! - bólintottam egyből.
Átengedte nekem a széket, de inkább felültem az asztal tetejére.
-Mióta szereted a bandát? - hangzott első kérdése.
-Kiskorom óta. Apámék sokszor hallgattak rádiót, így picinek is ez szólt. És amikor nagyobb lettem, rájöttem, hogy ezek a számok nagyon jók. Elkezdtem keresgélni a neten sok mindent veletek kapcsolatban. Koncertvideókat néztem, képeket mentettem le és lemezeket keresgéltem az interneten meg boltokban. Aztán elkezdtem gyűjteni egy koncertre is - ecseteltem talán kicsit hosszasan.
-És mi volt a koncerttel?
-Megvolt rá a pénzem, de anyám elkobozta és megtiltotta, hogy elmenjek. Így lemaradtam - tártam szét a kezem.
Josh végignézett rajtam, majd megakadt a szeme a karomon. Én is odanéztem és azonnal eltakartam őket. A hegek... Néha elfeledkezem róluk.
-Mi történt a kezeiddel? - nézett rám riadtan.
-Csak hegek. Nem emlékszem rá, hogy mi volt - füllentettem.
-Kötve hiszem! Na, mesélj csak!
-Nem szeretnék nyavajogni neked. Olyan régóta várok erre a találkozásra. Nem akarom elrontani - vallottam be.
-Rendben. Iszunk valamit?
-Igyunk. Pillanat, csak előkeresem a pénzem! - kértem időt.
-Hope! Lassan mennünk kéne! - szólt rám Jakob.
Szomorúan néztem Joshra. Talán ez mégsem az én napom találkozom velük, erre egyből menniük is kell.
-Akkor lemondhatok a közös italról? - kérdezte Josh.
-Úgy tűnik. De figyelj! Ha kell dalszövegíró, vagy valaki, aki beugrik vokálnak, akkor hívj fel és ugrok! - kacsintottam rá.
-Írsz dalokat? Többet kellett volna beszélgetnünk - nézett mélyen a szemeimbe.
-Szoktam néha. Add a telód!
Azonnal kivette a zsebéből a készüléket és egy egyszerű mozdulattal felnyitotta, majd a kezembe nyomta. Beírtam a számom, majd a névhez természetesen a sajátomat írtam, majd egy kacsintós jelet is tettem mellé, hogy azért felismerhető legyek és ne tűnjek el a sok név között. Visszaadtam neki, majd megöleltem és amíg ő a telójával foglalatoskodott, én odaléptem Jakobhoz.
-Mehetünk! - mondtam icipicit szomorúan.
-Köszönök mindent, srácok! - fogott kezet Danger mind a négy sráccal, majd elindultunk.
És amikor kiléptünk, akkor tudatosult bennem, hogy kinnt hagytuk az újdonsült barátnőmet.

Egy órával később

Megint az Armstrong házban alszom, csak a változatosság kedvéért. De teljesen komolyan jobban szeretek itt lenni, mint "otthon". Beértünk a házba és azonnal a palim szobája felé vettem az irányt.
-Elmegyek fürödni, jó? - néztem rá bociszemekkel, mert nem akarta elengedni a kezem.
-Fürödjünk meg együtt! - terült el kaján mosoly az arcán.
-Na még mit nem! Tizennégy éves vagyok, nem húsz! - szóltam rá.
Elengedett, én pedig bespuriztam a fürdőbe. Engedtem egy kád forró vizet és tettem bele egy csomó tusfürdőt, hogy jó bubis legyen a víz. Levetkőztem és belefeküdtem a csábító vízbe. Talán elaludhattam pár percre, mert arra ébredtem, hogy valaki mocorog mellettem. Azonnal kipattantak a szemeim és magammal szemben Jakobot pillantottam meg.
-Mi a frászt csinálsz te itt? Menj már kifelé! - sikítottam fel és próbáltam eltakarni magam. Déja vu.
-Most miért? Egy pár vagyunk. Ez normális! - védte be magát a saját módján.
-Az lenne, ha huszon évesek lennénk. De egyikünk sem az. És. És te is takard el magad! - szóltam rákvörös fejjel.
-Csak nem zavar? - méregetett.
-Ne nézz így rám. Inkább menj ki innen! Vagyis. Ne! Mert akkor látnálak meztelenül - hadartam.

Vajon meddig szerencsétlenkedik Hope? Mi lesz még a kádban? Jakob Danger meglépi azt, ami eddig tilos volt számára? A két fiatal története nemsokára folytatódik! Kövesd figyelemmel!