Idiot Love

Váratlan fordulat

A kilincset óvatosan megfogva egy pillanatig hezitáltam. Valóban akarom én ezt? Tényleg önként lépek újra abba a házba, ahonnan pár hónapja még menekültem? Nem, a válasz az, hogy kicsit sem vagyok biztos sem magamban, sem a döntés helyességében. De... Bármilyen szar is a kapcsolatunk, tudniuk kell, hogy élek. Hiszen ők a szüleim...
-Hope minden rendben? - simította meg a hátam Jakob.
Csak némán bólintottam egyet és lenyomtam a kilincset, majd egy utolsó nagy levegőt véve úgy léptem be a házba, mintha a saját kivégzésemre indulnék épp. Belépve azonban teljes rend és nyugalom fogadott, egyedül anya sorolt fel dolgokat hangosan feltételezem apának.
-Sziasztook! Itthon vagyok! - kiáltottam el magam, majd a két srác mögött becsuktam az ajtót és úgy, ahogy voltam, anyámékat kezdtem el keresni, míg a fiúk az ajtóban állva várakoztak.
-Anyaa, apaaa. Valakiii - ordibáltam.
-Áá, Hope. Jó látni téged. Mi szél hozott haza? - kérdezte anyám cinikusan kiemelve a "haza" szót.
-Kórházban voltam eddig és azt hittem, hogy esetleg aggódtatok vagy valami.
-Ó hallod ezt, édesem? Azt hitte, hogy hiányoljuk. Hát ez nagyon vicces - erőltette a nevetést.
-Meg is hallhattam volna! - vágtam hozzá egyre hangosabban.
-Tudod, kincsem. Itt hagytál minket, szarsz a fejünkre és még főzni is meg kellett tanulnom, mert nem volt itthon, ki megcsinálja a házimunkát. Eltűnsz az első faszival, aki megdugott és már el is felejted a családod? - köpte a szavakat felém.
-Hahh a család. Én annak mondjuk pont nem nevezném, de ahogy gondolod. Ha család lennénk, vagy legalább megpróbálnátok tettettni a szeretetet, akkor érdeklődtetek volna felőlem és nem hagytátok volna, hogy depressziós legyek! - nevettem fel kínomban, nem mellesleg már teli torokból üvöltöttem vele.
-Nem depressziós vagy, hanem antiszociális kis tiniribanc feltűnési viszketegséggel. Ne nevettess már, csak magadat járatod le.
-Lányok, lányok. Ne vitatkozzatok már. Drágám, nemsokára itt a taxi, sietnünk kell - tűnt fel apám is a színen.
-Milyen taxi? Hová mentek? - kapkodtam a fejem kettőjük között.
-Álláslehetőséget kaptunk anyáddal és megyünk Európába. Nemsokára jön értünk a taxi, ami elvisz a reptérre, onnan pedig irány a másik kontinens! - ecsetelte boldogan.
-Hát ez rohadt jó! És nekem mégis mikor akartatok szólni? És ha nem jövök ide, akkor csak úgy leléptetek volna? Ekkora férgek még ti sem lehettek - mondtam lenézően.
-Tudd, hogy kivel beszélsz kislányom! Most miattad fájni fog a torkom, annyit kiabálok. Nem szégyelled magadat? - visított fel anyám.
-Hagyd szívem, majd inkább én! - vette át a dolgot apám.
-Hallgatlak! - mosolyodtam el keserűen.
-Írtunk neked egy levelet és a borítékba tettünk némi készpénzt is, ha esetleg kellene. Gondoltuk, ha hazahúzod a beled, akkor okos lány módjára összeteszed, hogy nincs többé szükségünk egy ilyen kis ribancra. Reméljük megérted és ha nem haragszol, most indulnunk kell, mert elszaladt az idő - vigyorgott bele a képembe teljes boldogsággal.
-Mind a ketten fulladjatok meg! Kívánnám, hogy zuhanjon le a repülő, de akkor csak ártatlan emberek halnának meg. Nagyon remélem, hogy többet nem látlak titeket. Sajnálom azokat, akik veletek fognak dolgozni és sajnálom, hogy ebbe a "családba" születtem! - üvöltöttem nekik.
-Mi is nagyon szeretünk kislányom, még akkor is, ha nem is igaz. De mostmár menj.
Szó nélkül szaladtam az ajtó irányába és a fiúkat kiküldve, magam után hangosan becsaptam azt, épp akkor, amikor megérkezett a taxijuk és amikor anyám ki akart lépni a házból, így sikeresen rácsaptam. Néztem, ahogy elhajtanak és a lábtörlő alá nyúlva kiszedtem a pótkulcsot, amit sikeresen otthagytak ezek a nyomorultak.
-Most meg mit csinálsz? - kérdezték egyszerre.
-Van a szobámban pár üveg pia és felejteni akarok. Ellenvetés?
-Benne vagyok! - jelentkezett Joey.
-Szerintem pedig ez nem jó ötlet. Nem mehetünk be csak úgy! És különben is haza kéne mennünk, apáék már lehet aggódnak.
-Hagyjuk a szülőket, franc kivan velük. Menjünk be és részegedjünk le együtt! - csábítottam Dangert, majd csak megerősítésként adtam neki egy szenvedélyes csókot.
-Jó, rendben. De akkor itt alszunk, senki nem vezet ittasan.
-Induljon a buli! - kiáltottam és kinyitottam az ajtót.