Idiot Love

Boldogság?

Utólag belátom,hogy talán nem volt a legbölcsebb dolog az erdőben aludni.
Tegnap késő estig nálunk volt Danger és tök jól elvoltunk. Igaz,hogy olyan este nyolc körül belázasodtam,de ő itt maradt velem,amíg el nem aludtam.
Reggel fejfájásra és hányingerre keltem. A megfázás többi tünetét is észleltem magamon,de ezt inkább nem részletezném...
Király. Gond megoldva. Kapok igazolást az orvostól és nem megyek egész héten suliba.
Reggel összeszedtem magam és elindultam a dokihoz.
Nincs olyan messze a házunktól a piciny rendelő,éppen csak pár lépésnyire.
A rendelőben viszonylag kevesen voltak,többnyire kisgyerekek a szüleikkel. Nem is kellett sokat várnom a soromra,mert talán tíz percet vártam. Az orvos megvizsgált és kiírt egész hétre,ezért boldogan sétáltam haza.
Amint hazaértem,már hívtam is a BARÁTOMAT. Huhh. Ezt még meg kell szoknom. Tök jó érzés.
Megbeszéltük,hogy ma átmegyek hozzájuk. Azt mondta,hogy bármikor mehetek,szóval keresek valami jó ruhát és már megyek is.
Oké,hogy nem szeretem a mai divatot,de azért nem akarok rossz benyomást kelteni a szüleiben.
Kipakoltam az összes ruhámat és végül találtam egy pár darabot,amik közül választottam.
Mindenképpen fel akarok venni Green Day-es cuccot,szóval kikerestem az összes ilyen ruhámat.
Találtam egy fekete farmert,ami gyárilag ki van szaggatva,egy ujjatlant,ami a kedvenc Green Day albumom,az American Idiot mintáját viseli. A pólóra felvettem egy piros-fekete kockás inget és a nyakamba akasztottam pár láncot,a kezemre karkötőket akasztottam és egy apró gyűrűt is vettem az ujjamra. Pár cuccomat bepakoltam egy hátitáskába,aminek az elején elég sok kitűző díszeleg. Lefutottam a lépcsőn és felkaptam a fekete Martensemet,majd váltottam pár szót anyával. Tényleg csak pár szó volt az egész,mert rohadtul nem érdekelte,hogy hová megyek.
Nem vagyok valami okos,mert attól a ténytől,hogy átmegyek az Ő házukba,annyira felpörögtem,hogy elfelejtettem azt,hogy hol lakik. Megint felhívtam és elmagyarázta,hogy merre kell menjek.
Séta közben természetesen zenét hallgattam és számolgattam a perceket. Percre pontosan negyed órára laknak tőlünk.
Megálltam az ajtó előtt és csekkoltam,hogy jó helyen járok. Bekopogtam az ajtón és vártam,hogy valaki kinyissa.
Danger nyitotta ki előttem az ajtót és ahogy megláttam,a nyakába borultam és megcsókoltam. Beléptem a házba és nagyon elcsodálkoztam,hiszen én egy kicsivel nem is tudom... Talán egy kicsivel extrémebb házat képzelek el egy punk zenésznek és családjának.
Egy visszafogott,mégis gyönyörű nappali fogadott,ahogy átléptem a küszöböt. Semmi felhajtás,csak pár fotel meg kanapé,egy LCD TV meg egy dohányzóasztal.
-Kicsodálkoztad magad,mert van itt pár ember,aki kíváncsi rád?! - mosolygott kedvesen Danger.
-Asszem mehetünk - kissé bénán akartam megfogni a kezét,de ő csak kiröhögött és normálisan összefonta az ujjainkat.
Megmutatta mindegyik szobát,majd a konyhába indultunk.
Bementünk a helységbe és a lélegzetem is elállt.
Ennek oka igen egyszerű.
1: Ma még nem ettem semmit.
2: Előttem állt a példaképem,Billie Joe Armstrong.
-Öhhmm. Jónapot. A nevem Hope - még magam is meglepődtem erőtlen,félénk hangomon.
-Ugyanmár. Tegezhetsz nyugodtan - jött oda hozzám Billie és átölelt. - Amúgy tetszik a felsőd!
-Jah. Kökiii. Sokat gondolkoztam,hogy mit vegyek fel. Akkor jól döntöttem -ölelgettem a példaképemet.
-Csá! Gondolom tudod,hogy ki vagyok,szóval... - jött oda hozzám Joseph,a nagyobbik Armstrong-fiú.
-Hogyaviharbanetudnám? -öleltem meg őt is.
Ezután üdvözölt engem Adrienne is,Danger anyukája. Már most nagyon bírom ezt a családot. Olyan jófejek.
-Ugye maradsz ebédre? -kérdezte Billie.
-Hát... Nemtudom.
-Jó,akkor mondom másképp. Maradsz,mert nem sokszor szoktam főzni. És tudod milyen kibaszottul nehéz?
-Akkor segítek! - pattantam fel a székről.
-Jajj. Nem azért mondtam -szabadkozott.
-De én szeretek főzni. Segítek,mert szeretek kibaszottul nehéz kajákat csinálni - vihogtam.
A végére azért sikerült teljesen összepiszkolni mindent. De a végeredmény nagyon finom lett. Mindenki meg is dicsért engem.
Kaja után Billie felhívta Tré-t és Mike-t,hogy jöjjenek próbálni,így fél óra múlva már a próbateremben ültünk.
Elég sok számot játszottak,az én legnagyobb örömömre. Végig énekeltem és ugráltam az egészet. A végére már én is kaptam egy mikrofont és hagyták,hogy tomboljak.
Megismerkedtem mindenkivel és megígértettem velük,hogy legközelebb még több időt töltünk együtt.
Annyira jó volt,mert beengedtek a dobok mögé és gitározhattam is.
Azt mondták,hogy bármikor jöhetek a próbáikra és kaptam egy mikit,amin a nevem kezdőbetűje és egy X van.
Csináltunk egy csomó közös képet és mindent aláirattam velük,amit csak tudtam.