Idiot Love

This Afternoon

-Nagyon furcsák vagytok ti nekem. Illetve te és ön. Vagy bármi. Egyébként tegeződhetünk? - néztem Anthonyra félve.
-Nem vagyok öreg! - kérte ki magának. -És nyugodtan tegezz -enyhültek meg vonásai.
-Rendben. Szóval mit szervezkedtetek?
-Azt most még nem mondjuk el, viszont el kéne indulnunk, mert dél van és még sok dolgot el kell intéznünk - titokzatoskodott Joey.
-Nekem is? - kerekedett el a szemem.
-Te mész Tré bácsiékhoz!
-Jó tudni... - mormogtam, de azért valljuk be, belül nagyon örültem.
A főnök valószínű tudott a dolgokról, mert csak kezet fogott a fiúkkal és már hátra is ment.
-Szia Christ! Holnap várunk! - öleltem meg a fiút és két puszival köszöntem el.
-Vigyázz magadra kiscsaj! - kacsintott, majd a gép felé fordult.
Kiléptünk a kicsiny üzletből és a kocsiba bepattanva már indultunk is.
-Apropó. Hogyhogy itt vagy Oakland-ban, Anthony? - néztem át a két ülés közül, mert természetesen hátra szorultam.
-Volt egy-két dolgom erre és meglátogattam Christ is.
-Értem - bólintottam és a rádiót kezdtem el szugerálni, majd felsikítottam. -Hangosítsd fel!!! - kiáltottam rá Josephre.
Gyorsan adott rá hangot és már énekeltem is a számot. Eléggé érdekesen vette ki magát, hogy az RHCP frontemberével furikázom és a banda dala üvölt a rádióból is... De az egyik kedvenc számomat csak nem hallgathatom halkan.
-Itt is vagyunk - állította le a motort egy furcsa háznál.
Tiszta színes az egész, ráadásul egyszerre modern és régimódi. Igazán rá vall ez a stílus.
Joseph nem is kopogott, csak egyszerűen benyitott a házba, nem is törődött vele, hogy mondjuk ő nem is itt lakik.
-Megjöttünk!!! - ordította el magát és leült az előszobában lévő székre. Hamarosan Tré és egy színes hajú, velem egy korú lány lépkedett felénk. Csak néztem őket és azonnal tudtam, hogy ők bizony apa és lánya. Annyira lerítt róluk.
-Sziasztok! Anthony. Hát te mi járatban errefelé? - kérdezte azonnal a velünk lévő harmadik tagot Tré bácsi.
Amíg ők beszélgettek, én csendben álltam és vártam az utasításokat. Oda pattant mellém a színes hajú lány és hihetetlen gyorsasággal kezdett beszélni.
-Szia! Én Lana Cool vagyok, Tré Cool lánya. Imádok verekedni, sört és energiaitalt inni és pörögni ezerrel. Te ki vagy?- ölelt meg hirtelen.
-Öhm. Helló, én Hope Parker vagyok. Én táncolni, enni és inni szeretek. Egyébként mondták már, hogy hasonlítasz apádra?
-Megkaptam már egy párszor. Azt az utasítást kaptam, hogy kösselek le, amíg ők intézkednek. Mit szeretnél csinálni? - ugrándozott.
-Hallgassunk zenét! - ajánlottam fel.
-Édes, ez alap. Mondjuk lenne egy pár ötletem. Tudsz zenélni?
-Igen. Gitározok, zongorázok és dobolok. A nyáron sokat gyakoroltam ezeken. És énekelni is megtanultam - ecseteltem.
-Akkor van egy remek ötletem!
-Ki vele! De előbb azt meséld el, hogy miért ilyen szép a hajad! Biztosan sokat költöttél a festékre - fogtam meg egy tincset.
-A véremben van. Apámtól tanultam mindent. Húúú. Befessük neked is? - nézett rám csillogó szemekkel.
-Jó, de ha nem baj, akkor nekem nem piros kéne. Van másik festék is?
-Gyere, mutatom a választékot! - kezdett el rángatni Lana.
-Egy pillanat, csak elköszönök tőlük - nyugtattam le.
Visszaléptem a fiúkhoz és gyorsan megöleltem őket.
-Megyek hajat festeni. Sziasztoook! - köszöntem el, majd még egyszer megöleltem Tré bácsit, aki a fülembe suttogott:
-Ne engedd neki, hogy tizenkettes oxit tegyen a festékbe! Az már éget! - mondta halál komoly arccal, én pedig őszinte meglepettséggel néztem rá.
Követtem piroskát a fürdőbe, ahol kinyitott egy nagy szekrényt és elővett pár festéket.
-Válassz! - tartotta elém.
Volt ott kék, lila, sárga és még nagyon sok féle, viszont egy bizonyos darabon megakadt a szemem.
-Ez kell nekem!!!!

Sziasztok uborkáim!!!
Itt is lennék az új résszel, amit már nagyon régen beígértem nektek. Mondanám, hogy a suli hibája, de csak én voltam nagyon lusta. Van egy új szereplőnk, akit a legjobb internetes barátomról mintáztam.
Remélem tetszeni fog nektek ez az eléggé rövid rész.
Nemsokára jelentkezem!
Pusszancs nektek és nézzétek/hallgassátok sokat a Green Day új dalait és klippjeit!!!
XX Chili