Idiot Love

Egy éjszaka kettesben.

Joseph szobájába belépve elképedtem egy cseppet. Nyoma sem volt annak,hogy egy lassan huszas éveiben járó fiú lakja. Semmi rumli,minden a helyén van.
-Azért ennyire ne csodálkozz! -ült le az ágyára.
-Elnézést,csak ez lett volna az utolsó,amire gondolok - mutatok körbe.
Leültem mellé az ágyra és elkezdtünk beszélgetni. Random dolgokon filóztunk így ketten és rájöttem,hogy nagyon jófej. Kedvenc gyerekkori játékok,legutáltabb énekes/kaja/pia. Egyszercsak szóbajött a zene.
-Na és milyen zenét szeretsz hallgatni,popphercegnő? -nevetett fel jóízűen.
-Hááát. Imádom Justin Biebert és arról álmodozom,hogy egyszer majd feleségül vesz -pironkodtam hamisan.
-Ne szivass!
-Pedig ez az igazság!
Válasz helyett eldőlt az ágyán és egy apró röhögőgörcsöt próbált átvészelni vagy inkább elrejteni. Mondanom sem kell,hogy nem nagyon ment neki. Annyira jól elvolt,hogy nem akartam elrontani a kedvét az igazsággal. Vagy mégis.
-Most,hogy eleget röhögtél,közlöm veled,hogy utálom azt a srácot és úgy általában a poppot. Úgyhogy ha mégegyszer így kinevetsz vagy ilyet feltételezel rólam,azt nem éled túl! - váltottam stílust.
-Ijesztő vagy! Tudsz róla?
-Pontosan tudom - kacagtam ördögien.
-Na akkor milyen dalokat szeretsz?
-Alapvetően punkot,rockot és néha metált hallgatok. Viszont van egyetlen egy kivételem -kezdtem el piszkálni a kezemet lehajtott fejjel.
-Milyen kivétel? - emelte fel a fejem.
-Pop előadó. De nem röhöghetsz! - emeltem fel az ujjamat fenyegetően.
-Mond máááár!
-Bruno Mars. Tudoood. "Today I don't feel like doing anything." -dúdoltam.
-Jaaa. Az a nigga gyerek,nem?
-Anyádat! - vertem be neki egy akkorát,hogy a keze azon nyomban elkezdett lilulni.
Talált valamit,amivel tud piszkálni,így természetesen nem fogja abbahagyni.
-Na és hogy találtál rá arra a balfaszra? - célzott az öccsére,Dangerre.
-Csak úgy belebotlottam -kuncogtam.
-Ennyi?
-Agyrázkódást kaptam,amikor egymásnak mentünk az utcán. Akkor felismertem és elkezdtünk együtt lógni. Aztán lesmárolt az éjszaka közepén meg stb...
-Ohh. Tiszta nyálas és borzalmasan undorító. Hey. Játszunk kérdezz-feleleket?
-Játszunk! - lelkesedtem be egyből.
-Kedvenc dal?
-SWMRS:Miley - vágtam rá.
-Hülyülsz. Csak nyalni akarsz nekem,igaz?
-Szeretem azt a számot! -védtem meg magam.
-Kedvenc film? - haladt tovább.
-Halott menyasszony, Ollókezű Edward, Végső állomás, Fűrész és a Rio 2.-soroltam fel.
-Egyet kértem!
-Kedvenc banda? - hagytam figyelmen kívül.
-Nirvana.
-Kedvenc Green Day dal?
Körülbelül egy percig nézett rám pislogás nélkül,aztán nem bírta tovább a szeme.
-Az apám dalai közül kell választanom?
-Lényegében - vigyorogtam.
-Fuck Time - mondta némi töprengés után.
-Wááá. Az jó. Imádom!
-Te melyiket nem?
-Teljesen jogos. Akkor RHCP?
-Ismered őket? - kerekedett el a szeme.
-Hogyaviharbane? Imádom őket!
NAGYON NAGYON SOKAT BESZÉLGETTÜNK ÉS EL IS FELEJTKEZTEM A REPÜLÉSTŐL VALÓ FÉLELMEMET. Joseph Armstrong könnyített a lelkemen és tök jó,hogy ilyen jóban vagyunk. Bár elképesztően fáradt és kimerült vagyok,annyi mindent megbeszélnék ezzel a fiúval,hogy szerintem ma nem nagyon alszom. Úgy látszik,hogy az Armstrong fiúk bármelyike remek társaság,bármiről is van szó. Imádnivaló srácok,bár ezt nem mondom el nekik,mert valószínű kiröhögnek. Szemetek,de imádnivalóak. Na ezen igazodjatok ki,ha tudtok!
-Lassan tényleg aludnom kéne,mert nem lesz ez így jó...
-Aludj velem! - ajánlotta fel Joseph.
-Megint megüsselek? - vontam fel fél szemöldökömet.
-Inkább ne! Menj csak a drága Jakob babádhoz. Hallgasd az édes horkolását és simogasd a fosbarna haját! - mosolygott visszafogottan.
-Tapló vagy. Na jóéjt! -kacsintottam az ajtóban állva,majd kilépve azon,a szobánk felé vettem az irányt. Hangos trappolás hallatszott mögöttem és azonnal tudtam,hogy nem sikerült leráznom magamról a fiút. Hihetetlen erővel szorította meg csuklómat és maga felé fordított.
-Ugye nem vetted komolyan? -nézett rám értetlen fejjel.
-Joseph Armstrong. Én nem tudlak komolyan venni téged! -röhögtem a képébe.
-Kis ribi - engedett mosolyogva a szorításból.
-Mond mégegyszer és nem lesz tököd!
-Jóéjt! - tette fel védekezően a kezét és a szobája felé kezdett hátrálni.
Na ugye? Le lehet ezt rendezni normálisan is. Vagy ez nem volt normális? Őszintén már magam sem tudom. De mindegy is. Tudjátok. Van egy mondás,ami az interneten terjed. Ezzel a gondolattal fejezném be mai napom leírását.
"- A hülyeségnek is van határa!
-De nekem van útlevelem!!! :D"

Ui: HOGY LEHET EGY PASINAK ILYEN JÓ SEGGE? EGYÉBKÉNT EGY KONCERTEN CSINÁLTÁK EZT A KÉPET,NEM MÁSRÓL,MINT BILLIE JOE ARMSTRONGRÓL... 😍😍😍