Idiot Love

Újra az Armstrong házban

-Mit röhögsz,te genyó?! - ütöttem vállba vihogó fiút,ami miatt azonnal lehervadt a mosoly az arcáról.
-A barátod volt? - egyenesedett fel.
-Öhm. Igen,valami olyasmi. De már nem - vigyorodtam el én is és nagyon próbáltam leplezni a hirtelen jött mérhetetlen szomorúságomat.
-Akkor ez - mutogatott kettőnkre -,most nem fog összejönni,ugye?
-Nemhiszem. Viszont legalább tudom,hogy legközelebb kivel megyek koncertre.
Enyhe csalódottsággal bólintott,majd megcsörrent a telefonja.
-Igen? Haló. Nem mama! Nem,nem kell borsólevest főznöd! Igen,tudom,hogy nem lenne gond neked! De tényleg nem akarom. Anyaaa! Jó. Oké. Igenis! Szeretlek! Szia. Szia szia szia! Puszi! - tette le a készüléket,én pedig elmenekültem a könyvespolcok közé,hogy ott kapjak röhögőgörcsöt.
A zsúfolt kis polcok között sétálgatva megakadt a szemem egy fekete borítós könyvön. Ahogy a hátulját olvastam,nagyon megtetszett. Egy lányról szól,aki egy tóba esett és ott valamilyen csoda folytán nem fulladt meg,hanem átkerült egy másik világba. Egy másik dimenzióba.
Jött egy pár vevő,de én csak a csengőt hallottam,mert annyira belemerültem a könyvbe,hogy észre sem vettem a műszakom végét. Christ jött oda hozzám,hogy szóljon.
-Holnap találkozunk,Green Day csaj! - nyitotta ki nekem az ajtót.
-Úgy bizony, Iron Maiden srác! - indultam el.
-Se ölelés,se puszi,se pá? - szólt utánam.
Komótosan visszasétáltam a fiúhoz és átkaroltam őt,majd két puszit adtam az arcára. Mosolyogva viszonozta tetteimet,majd ténylegesen elköszöntünk egymástól és elindultam az Armstrong házhoz,bár még nem álltam készen teljesen. De 'vágjunk bele!' gondoltam. Hiszen megígértem.
Táskámból előhalásztam a fülhallgatómat,hogy ne halljam a lábam monoton kopogását és elindultam a főút melletti keskeny járdán. Talán húsz percig gyalogolhattam, mikor megláttam az ismerős házat. Gondolkodás nélkül bekopogtattam és türelmesen vártam,hogy valaki ajtót nyisson. Halk lépteket hallottam közeledni az ajtó másik oldaláról,majd ténylegesen ki is nyílt az.
-Hát téged is látni még? - mosolygott az arcomba Joseph.
-Hiányoztam? - léptem be a házba.
-Nekünk nagyon! - jött a válasz a nappaliból.
Bár a hangokat felismertem,azért bepillantottam oda és tényleg ők voltak. Adrienne és Billie a kanapén ültek és valami valóság showt néztek,de ismerem már őket annyira,hogy tudjam,csak háttérzajnak ment a televízió. Valójában rám vártak. Komótos léptekkel közeledtem feléjük,majd lehuppantam BJ mellé,aki átkarolta a vállamat.
-Nem mertél ellenkezni,mi? - nézett le rám smaragd zöld szemeivel.
-Nem állt szándékomban. Örülök,hogy nem haragszotok rám! - fakadtam ki.
-Ezt már megbeszéltük! Ez a ti dolgotok! Csak rossz érzés ilyen szomorúnak látni őt és téged is.
-Fent van a szobájában. Menj és beszélj vele! - fogta meg a kezem Ad {tök jó becenév,nem?szerk.}
-De azt mondtad,hogy nem lesz itthon! - löktem meg Billiet.
-Én erre nem emlékszem - füllentett.
-Megyek,de ezért még számolunk! - küldtem gyilkos pillantást felé.
-Én csak négyig tudok! - szólt utánam.
-Uno,Dos,Tré,Cuatro. Szörnyen vicces vagy! - szóltam vissza és amikor kiértem a nappaliból,elkapott a röhögőgörcs,mert ez azért tényleg humoros volt.
-Hallak ám! - ordított át a szobán,én pedig az emeletig settenkedtem.
Csendben álldogáltam az ajtaja előtt már vagy öt perce és most szántam rá magam,hogy bekopogjak. Kopogásom elég halk és alig hallható volt,aztán összeszedtem minden bátorságomat és hangosabban is megütöttem az ajtót,ami kitárult előttem,gondolom nem volt becsukva.
-Szia. Tudod. Beszélnünk kéne! - dumáltam a srác hátához,mivel nem fordult felém.
Mögé léptem és óvatosan megkocogtattam a vállát,majd a sok gagyi akciófilmből tanulva,hátráltam egy lépést. Csak most vettem észre,hogy nincsen rajta ruha,csak egy fehér törölköző van hanyagul a derekára tekerve. Mankója a szekrényének támasztva pihen és arra vár,hogy a gipszelt lábú Danger használatba vegye.
Hirtelen megfordult a legifjabb Armstrong fiú és a lendülettől ez a lazán derékra tekert törölköző csendesen hullott le a földre. Nem vagyok finnyás,sem sikítozós,de mivel erre nem számítottam,csak kínosan elpirulva néztem a szemébe. De nem bírtam ki,a testi vágy késztetett rá,hogy egyszer végignézzek rajta. Láttam már bokszerben,aludtunk már együtt,félmeztelenül is volt már velem,de ahogy lentről egyre felfelé haladt a szemem,talán egy pillanatnál többet időzött a tekintetem PONT OTT.
Danger fején óriási vigyor terült el,ahogy a fejéhez értem a vizslatással.
-Tetszik,amit látsz? - tekerte vissza a törcsit.
-Én. Sajnálom. Már. Me me megyek. Nem akarlak zavarni - mekegtem össze-vissza.
-Ennyire szégyenlős vagy? Pedig az a melltartó és bugyi sem takart sokkalt többet,amikor először töltöttük együtt az éjszakát.
-Ezt úgy mondod,mintha lefeküdtünk volna. És különben is. Én megkértelek,hogy fordulj el! Neked eszedbe sem jutott! - ültem le az ágyára.
-Viszont sok más dolog igen - motyogta maga elé egy perverz vigyor kíséretében.
-Parancsolsz? - kérdeztem vissza.
-Mondom,foglalj helyet! - vigyorodott el.
-Kössz,megvolt. Szóval. Beszélnünk kéne...
-Szerintem is. Figyelj. Nagyon sajnálom. Az a csaj csak egy kurva. Esküszöm,hogy semmi közöm hozzá! És azért nem meséltem neki rólad,mert nem akartam,hogy bántsanak téged. De neked elmondhattam volna,való igaz. És az a reptéri csók. Úgy éreztem,hogyha elhagysz,akkor már nem kell élnem. Pedig nem vagyok öreg. De mégis. Csak a kocsi nem úgy jött,ahogy akartam... - dőltek belőle a szavak.
-Várj! De nekem Mike bácsi azt mondta,hogy baleset volt. Te öngyilkos lettél volna miattam? - esett le.
-Tudom,hogy iszonyat nyálas,de igen!
-Én meg egy hülye kis liba voltam. Sajnálom. Csak annyira dühös lettem. Menekülni akartam. De ahogy hazaértem,anyáék sem hallgattak meg. Ebben a pár hétben annyit sírtam,mint máskor két vagy három év alatt - vallottam be.
-Ha hagyni fogod,hogy megmagyarázzam a dolgokat,akkor szent a béke!
-Ha nem kreálsz több olyan helyzetet,ami magyarázatra szorul és többé nem fogdosol kacsalányokat,akkor igen - mosolyogtam el ártatlanul.
-Kibékülünk? - tette fel a nagy kérdést és felém nyújtotta bal kezét.
-Asszem,hogy igen - adtam neki oda a jobbomat és összefonta ujjainkat.
A hátamra dőltem a hatalmas ágyán és ő is mellém feküdt.
-Szerinted normális,hogy tizenöt évesen már láttam a barátomat full pucéran,állandóan csókolózok,együtt alszom veled és alig beszélek a szüleimmel?
-Nem,nem normális. De te sem vagy az,szóval jól van ez így! - simogatta meg az arcomat.
-Köszönöm,csak erre vágytam - röhögtem fel.
-Én mindig tudom,hogy mit akarnak a lányok! - veregette meg a mellkasát.
-Reethenthő ügyesss vhagy! Bhisztosan minden lányh a thörölköző alahti énedreh vágyik - vacogtam.
-Te fázol? - nézett rám furán.
-Áhhm neeem. Shemmi bhajom! - ironizáltam.
Odalépett a szekrénye elé és kivett magának egy alsót,meg egy pólót,nekem pedig egy másik pólóját és egy jó vastag pulóvert dobott oda.
Lekaptam a pólómat és felvettem az övét,majd rá a pulcsit,amibe amúgy picit beleszorultam,mert szűk a nyaka,nekem meg nagy a fejem. Szerintem már mondanom sem kell,hogy Jakob végignézte az egészet és nem állt szándékában segíteni,bár azt leolvastam az arcáról,hogy tovább vetkőzni viszont tutira segítene. Ilyenek ezek a fiúk. Bár ő életem első barátja,vagy pasija,vagy ki hogyan mondja,de tuti az összes ilyen.
A tükrös szekrénye előtt állva,nekem háttal lecsavarta a törülközőt és az alsójával bajlódott. Nem tudtam nem oda nézni. Formás segge van,azt meg kell hagyni.
-Segítesz,hamár ennyire élvezed a műsort? - nézett rám a tükörből,én pedig szégyenlősen hasra vágtam magam és a buksimat a párnájába fúrtam.
-Ez nem volt egy szépen burolt válasz! - ugrott rá az ágyra.
-Ha kapsz egy csókot,akkor elfelejted ezt a törölközős sztorit és nem említed többé? - kezdtem alkudozni.
-Egy csóknál azért több kell,de alkudozhatunk! - fordított a hátamra és felém tornyosulva ajkát lágyan az enyémhez érintette,majd nyelve bebocsájtást kért a számba,amit én kis színlelt gondolkodás után végül megadtam neki.

Wohooow
Ennyire könnyen sem írtam még részt. Nagyon élveztem ubiiik!!!
Csak ne lenne ekkora vihar,ne a táborozásunk előtti héten és bárcsak ne félnék így...
Igen,nagyon félek a viharban. Tudom,tiszta gáz,de ez van.
Imádlak tikteket ubikáim!!!

xxChili
Mosolygós fej,szivecske,kacsintós smile! ;)