Idiot Love

Kanapé

Az elfogyasztott alkoholnak és a szuper kis versenyünknek köszönhetően egész hamar "elfáradtunk". A vesztes végül nem én lettem, hanem Joey, akiből bár soha nem néztem volna ki, de egészen izmos és kívánatos testtel rendelkezik. Ezt részegen meg is említettem neki, aki egyből hozta a szívtipró énjét és el akart csábítani, amibe én illuminált állapotban benne is lettem volna, de Jakob közbe szólt és egy kisebb féltékenységi jelenetet produkált. 

Az este végére (vagy mondhatnám azt is, hogy hajnalra) az egész nappali bűzlött az alkohol és cigi szagtól, csak éppen nagyon nem érdekelt minket, mert el voltunk foglalva minden más dologgal. Én kinevettem a fiúkat, amikor le kellett venniük valamilyen ruhájukat, ők pedig alig tudták visszafogni magukat, amikor én levettem a pólóm alól a melltartómat, pedig ugye akkor még nem is lehetett látni a lényeges részeket... Jakobbal alig tudtuk tartani magunkat, hogy ne essünk egymásnak, de tiszteletben tartottuk, hogy Joseph éppen szingli és nem fájdítottuk a szívét. Hajnali 3 környékén kidőltek az Armstrong tesók, én pedig gondosan betakargattam őket a kanapén, majd ittam egy pohár vizet és bementem a szobámba, ahol régen annyi de annyi időt töltöttem el. 

Ijesztő, de egyben valami megmagyarázhatatlanul jó érzés kerített hatalmába, ahogy újra befeküdtem a könnyáztatta ágyikómba. Elfogott egyfajta megnyugvás, hogy otthon vagyok, még ha az otthon számomra merőben mást is jelent, mint a többi embernek. Ezt egészen pontosan én sem értem még, de most megfordult a fejemben, hogy haza költöznék és jöhetne velem Jakob is, keresnénk valami jól fizető állást, hogy fizetni tudjuk a házzal járó gondokat. Igazából nagyon megrémít, hogy anyámék leléptek, mivel bármi volt, bármennyire összevesztünk, tudtam, hogy mindig itthon vannak, sose üres a ház és fizetik a számlákat, úgyhogy legalább ezzel nem kellett törődnöm, de most minden megváltozik. Elköltöztek egy másik kontinensre, még ha akarnának se tudnának nekem segíteni, értem kiállni.

Fel kell nőnöm a feladathoz és helyt kell állnom. Igen, ez lesz az én feladatom, de egyedül képtelen leszek mindent megtenni, el kell fogadnom a támogatást. És azt hiszem ebben Jakobra tényleg számíthatok.

Adnék nektek egy jó tanácsot. Elalvás előtt nem szabad ilyen mély dolgokról filozofálni, mert akkor rohadtul nem tudtok majd pihenni. Tanuljatok az én esetemből, nekem sem ment. 

Kikeltem az ágyból és kinyitottam az ablakot, majd egy maradék szál cigit a számba véve meggyújtottam és szépen lassan fújtam ki a lassan már világosodó égbolt felé. Teljesen átadtam magamat az érzésnek, kikapcsolt az agyam és csak élveztem, hogy végre nyugalom van, ez kellett már nekem. Észre sem vettem, hogy Danger besétált mögém, csak akkor, amikor szokásához híven megfogta hátulról a derekamat és szorosan magához húzott, minek következtében talán mondanom sem kell, megijedtem és kiejtettem a cigit a kezemből. Egyenesen rá a jobb lábfejemre, ahol azonnal meg is égette a bőrt. Felsikoltottam és utána kaptam, majd amikor felszedtem, gyorsan a hamutálba tettem. Kétségbeesetten nézegettem a lábamat (már amennyire láttam bármit is) és nem is figyeltem, hogy Jakob közben szórakozottan beszél hozzám. Leültünk az ágyamra és csendben várta, hogy mikor végzek a lábam leápolásával, majd ismételten elkezdte mondani, miért jött fel hozzám.

-Szóval éppen azt mondtam, hogy nagyon meg foglak szivatni még azért, amiért hagytad, hogy Joey macinak használva ölelgessen a kanapén. Elkezdett fogdosni, érted? - kacagta el magát.

-Hát akkor ez a karma, mivel éppen most égettem szét magamat miattad! - vágtam vissza.

-Tényleg, nem is mondtad, hogy dohányzol, pláne nem, hogy ennyit. Ez nem éppen egészséges.

-Jajj könyörgöm ne oktass ki, épp elég bajom van így is, ráadásul te is szívtál jópár szálat, ahogy a tesód is. Az meg már csak plussz, hogy nem a te dolgod, nem vagy az anyám - szóltam kicsit ingerültebben a kelleténél. Nagyon nem szeretem, ha valaki olyan dologért csesz le, amit valójában ő is csinál. Kicsit sem fair.

Danger kicsit emésztgette a dolgot, majd felállt az ágyamról, elindult az ajtó felé és félúton visszafordult hozzám, majd így szólt:

-Az lehet, hogy nem vagyok az anyád, hiszen ő éppen teljesen egyedül hagyott itt téged és költözött el egy teljesen más kontinensre, mert a jelek szerint nem számítasz neki. De igazad van, azt kell bántanod, aki itt van melletted. Gratulálni tudok csak. Ja és köszönöm, jól vagyok, csak egy fájdalom csillapítót akartam kérni, mert széthasad a fejem, de majd keresek magamnak - és ezzel be is csukta maga után az ajtót.

-A kurva életbe! - motyogtam magam elé, majd természetesen szaladtam a fiú után, hiszen teljesen igaza volt. Megint. - Danger életem várj meg, adok gyógyszert és menjünk vissza, beszéljük meg!

Nos sziasztok, itt lennék szerintem több, mint egy év után.

Fogalmam sincs, mennyire lesznek folyamatosak a részek, már nem merek semmit ígérni. Viszont az nagyon jól esik, hogy szinte minden nap van valami aktivitás a sztorikon. Hihetetlen jól esik, NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!!!!!

Puszilok mindenkit és ha nem írnék már a nyáron, gyönyörű szép szünetet, sok nyaralást és jó szórakozást kívánok mindenkinek!