Idiot Love

Sulis napok

Hétfő. Tudom,hogy nem vagyok Garfield,de utálom a hétfőket. Olyankor van a legtöbb órám,ráadásul azok az órák pont a legszarabbak. Komolyan. A hétfőt és a szerdát simán kitörölném a naptáramból. Na de mindegy.
Reggel fél 7-kor keltett a telefonom és kedvem lett volna kihajítani az ablakon,de nem lehetett,hiszen az ablakomat szúnyogháló díszíti. Felkeltem az ágyból és kapcsoltam magamnak zenét,arra az időre,míg felöltözök. Ma Green Day-re esett a választásom,így öltözködés közben az éppen aktuális sorokat dúdoltam. Ősszeszedtem magam és elindultam suliba. Fizikával kezdtünk és amikor bejött a tanár,közölte,hogy felelünk. Persze az egész osztályból bárkit kihívhatott volna a táblához,mégis engem választott. Kicsit bizonytalanul ugyan,de elmeséltem az anyagot,majd a tanár mosolyogva írta be az ötösömet a naplóba. Kicsit megkönnyebbültem,amikor leültem a helyemre.
A nap hátralevő részét csendben,szinte szótlanul vészeltem át.
Utolsó óra után egyedül indultam haza. Elég messze lakok a sulitól,de szeretek egyedül sétálni.
Éppen a sarkon fordultam be,amikor valaki nekem jött,vagy én neki. A nagy ütközés miatt visszapattantam a srác mellkasáról és a földre estem. Kicsit beütöttem a fejem. Úgy egy percre elsötétült minden és amikor kinyitottam a szememet,azt láttam,hogy a srác szájból szájba akar lélegeztetni.
-Te barom. Elájultam. Ilyenkor nem szokás lélegeztetést adni! -keltem ki magamból.
-Ó. Hát élsz! - kiáltott fel szórakozottan.
-De nem rajtad múlott -nyújtottam a kezem,hogy húzzon fel.
Felhúzott és a szemembe nézett. Amint megpillantottam,rájöttem,hogy már láttam valahol. De az Istenért sem akart eszembejutni,hogy hol. Azok a szemek,az az arc,az a nézés,a teste. Olyan ismerős volt és megőrített,hogy nem tudom honnan.
-Lélegeztesselek? - ajánlotta fel.
-Inkább ne,kössz.
-Hol laksz?
-Nem mondom el egy kibaszottul ismeretlennek,aki most lökött el! - röhögtem fel jóízűen.
-Pedig muszály lesz,mert kibaszottul nem engedem,hogy ezek után egyedül menj haza -vágott vissza.
-Előbb mutatkozz be! - rivalltam rá.
-Rendben. Danger vagyok. És téged hogy hívnak? - felelte magabiztosan.
-Azt tudom,hogy veszélyes vagy,de mi a neved? - folytottam vissza a röhögést. - Amúgy Hope a nevem.
-Jakob Danger Armstrong -nyújtotta a kezét.
-Te te te te. Ez nem. Biztos csak valami tévedés. Vagy nem? Hogy hívják az apádat? -remegett a testem.
-Billi Joe Armstrong. Miért?
-Kapj el,mert elájulok! -mondtam halkan,majd eldőltem,de ő elkapott.
-Jól vagy? - ilyedt meg.
-Figyu. Mennyire veszed tolakodásnak,ha meghívlak hozzánk? - tértem magamhoz.
-Az attól függ,hogy mit akarsz csinálni.
-Beszélgetni meg ilyesmi. Ja meg elmesélhetnéd,hogy hogyan találkozhattam a példaképem fiával - indultam el.
-Ha nem akarsz majd kihasználni,mert híres az apám,akkor szívesen megyek! -futott utánam.
-Nem vagyok én olyan -mondtam őszintén.
Vadul zakatoló szívvel bandukoltam hazafelé Jakob Danger Armstrong-al és nagyon jól elbeszélgettünk. Most félre lehet engem érteni,de bírom ezt a srácot és nem az apja miatt. Pont olyan barom,mint én és hasonló helyzetben is van. Nincs egy igazi barátja sem a híres szülei miatt,szóval magányos farkas. Talán még találkozok vele.
Hazaértünk és anyáékat a nappaliban találtuk. Éppen a tévét bámulták,mint akik még sohasem láttak olyat.
-Anya,apa. Ő itt Danger. Egy haverom. Felmegyünk a szobámba. Sziasztok - zártam rövidre és már baktattam is fel a lépcsőn. Danger utánam loholt és mikor felértünk a szobámba mind a ketten,egy határozott mozdulattal becsaptam az ajtót.
-Tényleg nem túl jó a kapcsolatod a szüleiddel - ült le az ágyamra.
-Na mit mondtam? -mosolyogtam.
-Miért takargatod a kezed? Nincs is olyan hideg,hogy pulcsi kelljen.
-Nem mondom el! - zártam rövidre a vitát.
-Oké - és már kezdett is csikizni.
Amíg én fetrengtem a röhögéstől,ő levette a pulcsimat.
-Szóval vágdosod magad -reagálta le.
-Téged nem zavar? -rökönyödtem meg.
-Nem. Nézd csak - szedte le a kötést a kezéről.
S lám,a bal alkarja tele volt vágásokkal.
-Akkor mostmár átöltözhetek itthoniba. Fordulj el! - adtam ki a parancsot.
-Hát oké.
Elővettem egy farmersortot és egy bő pólót és ezeket egyesével magamra rángattam,miközben végig háttal álltam a fiúnak.
-Kész vagyok - fordultam meg és lefagyott az arcomról a vigyor.
-Képzeld azt,hogy most apám nézte végig,ahogy a szexi testedre veszed ezeket a ruhákat! - szólt,mielőtt reagálhattam volna.
-Köcsög! - ültem vissza az ágyra.
Danger este tízig maradt,addig beszélgettünk és érdekes módon szó sem esett az apjáról. Viszont azt sohasem fogom elfelejteni,hogy képes volt végignézni,amíg öltözködtem.

Találkoztam egy olyan emberrel aki végre megért. Na haladunk. Már van egy. Az több,mint a nulla. Megy ez nekem.