I got no regrets

Huszonharmadik fejezet

Igaz, ami igaz - nézte meg magát egy kirakat üvegében idefele jövet. - Egész máshogy festek így, mintha nem is én lennék.

Nyílt a fogadó ajtaja - fekete, csuklyás köpenyt viselő férfi lépett be, gyorsan végigfuttatva szemét a helyiségen. Először rajta is csak átszaladt a tekintete, majd, miután még egyszer szemügyre vette, észrevétlenül biccentett és odament hozzá.

- Hirtelen meg se ismertelek, hugica! - köszöntötte, miután leült. Természetesen most is az anyanyelvükön beszélt. - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar szükséged lesz rám. Mennyi idő telt el, amíg megoldottad a kis rejtvényemet?

- Egy félóra, talán - Leon elismerően csettintett.

- Nem semmi! Ügyes leány!

- Kellett egy kis szerencse is - ismerte be.

- És, mit tehetek érted? - vette elő a cigarettatárcáját. Őt is megkínálta; vállat vont, majd elfogadta. Habár utoljára 13-14 évesen gyújtott rá: egy utcai csetepaté során nyert el egy csomaggal. Mivel nem akarta, hogy kárba vesszen, egyszer-kétszer elszívott egy szállal, de nem nyerte el különösebben a tetszését, így végül továbbpasszolta egy közismerten láncdohányos, Helyőrségi Katonának. Ez egyfajta békeajándék is volt, miután a közelmúltban kicsit összerúgta vele a port. Azóta se gyújtott rá, de tapasztalta már, hogy az emberek sokkal közlékenyebbek azzal, aki osztozik a káros szenvedélyeikben.

Különösebb gond nélkül el is pöfékelt, majd belekezdett.

- Nyilván hallottad, hogy elvesztettünk két fontos dolgot - A biztonság kedvéért úgy döntött, jobb, ha virágnyelven beszélnek, holott tudta, nemigen maradt senki, aki rajtuk kívül megértené az anyanyelvüket.

- És tudni akarod, kinek a keze van a dologban - fejezte be a nagybátyja. - Az elveszett, legkisebb királylány és a nagyhatalmú kölyök csapdába esett.

- Miért?

- Ki tudja? - vont vállat.

- Ki tette?

- Van nálad papír? - Miután visszaadta, két érthetetlen szó nézett vissza rá a jegyzetfüzetből. Értetlenül fordult Leonhoz. Amaz türelmetlenül felsóhajtott.

- Mindennek két vége és két eleje van, hugicám. Mi lenne, ha kivételesen nem a megszokott irányból indulnál neki?

Először nem értette, majd, miután megvilágosodott, az ellenkező irányból kezdte el olvasni a szavakat.

Egy név.

Gyorsan memorizálta, majd kitépte a lapot, és a sarokban lévő kályhához lépve, a tűzbe vetette.

- Semmit sem bízol a véletlenre - jegyezte meg Leon, mikor leült.

- Ahogy te sem - dobta vissza a labdát. - De egyszer egy bölcs ember azt mondta: akik túl sokat tudnak, azok jobb, ha ott is gyanakvó szemeket látnak, ahol igazából nincs is semmi.

- Ki mondta ezt?

- Nem tudom. Lehet, csak a hasamra ütöttem és kitaláltam.

Leon halkan felnevetett.

- Őszintén remélem, hogy életben maradsz - mondta, amikor az utcán elváltak egymástól.

- Hasonlóképp - felelte, majd sarkon fordult és elsietett.

............

Próbálta elnyomni a reszketését, miközben Ehrmich körzetének egyik kocsmájában ült, a bárpulton könyökölve, várva a célszemélyre.