Tizennegyedik fejezet

661 47 11
                                    

Másnap reggel Erwin kérette magához.

Idegesen liftezett a gyomra, ahogy elindult a parancsnok irodája felé. Tisztában volt vele, miről lesz szó; tudta, hogy Erwin valószínűleg már hallotta a híreket - hála Hanji-nak és az ólajtó szájának. Azt viszont nem is sejtette, mit fog a férfi pontosan mondani - elég nagy a sansz rá, hogy szemrehányást tesz majd, noha az már nem sokat segített volna a helyzeten.

- Ülj le! - intett Erwin, mikor belépett, épp csak felpislantva a papírjaiból.

Cassie nagyokat nyeldesve foglalt helyet - alapból is küszködött a reggeli rosszulléttel, a stressz pedig még rátett egy lapáttal.

- Nem is rabolom az idődet köntörfalazással - fejezte be a munkáját Erwin és végre ráfigyelt. - Hallottam a szóbeszédet, Cassie; igaz, hogy terhes vagy?

- Igen - nézett határozottan a férfi szemébe. Nem látta értelmét, hogy bűntudatosan, lehajtott fejjel motyorásszon: már felesleges sajnálkozni. Ami megtörtént, megtörtént.

Erwin lassan bólintott.

- Értem. Nos, ez nem éppen kedvező a mi helyzetünkben, de ezzel nyilván te is tisztában vagy. Amit igazából mondani akartam, az az, hogy szeretném, ha tudnád, rám számíthatsz. Amennyiben módomban áll bármiben segíteni, örömmel megteszem.

Cassandra leesett állal bámult a felettesére. Ezt most jól hallotta? Semmi legorombítás? Semmi szidás? Csak nem beteg?

- Látom, meglepődtél - jegyezte meg a férfi. - Gondolom, nem erre számítottál.

- Nos, az nem kifejezés... Azt hittem, majd jól leszidsz... Nem mintha az a világon bármin is változtatna.

- Ez tényleg nem olyasmi, amit egy fedéssel meg nem történtté lehetne tenni. Azt viszont szeretném megkérdezni, mik a terveitek a jövőre nézve?

Cassie röviden felvázolta azt, amit még Levi-al megbeszéltek; Erwin rábólintott.

- Azt hiszem, ez a legjobb döntés, amit jelenleg meghozhattok.

Pár perccel később enyhén kipirult arccal távozott: időről-időre meglepte, Erwin mennyire jó hozzá.

- Na mi volt, lebaszott? - fogadta a szobájában a férje.

- Meglepő módon, nem - ült le mellé, még mindig kicsit sokkosan. - Kedvesen biztosított arról, hogy ha bármi van, nyugodtan fordulhatok hozzá, örömmel segít... Nem értem, Erwin miért ilyen félelmetesen rendes velem, meg sem érdemlem... Azok után, ahogy bántam vele, semmiképpen.

Egy ideig senki nem szólt.

- Jól vagy? - tette fel a kérdést végül Levi.

- Hm. Azon túl, hogy még próbálom megemészteni a hallottakat, és valamiért baromi jólesne most bármi, ami édes és cukros, egész jól megvagyok. Még a bátyáim mesélték, hogy amikor anya Hektorral és velem volt várandós, nagyon rákapott a savanyú és csípős dolgokra: rendszeresen felkockázott két-három fej lila hagymát és azt kanalazta ecettel leöntve...

- Ha nem akarod, hogy rosszul legyek, akkor ezt itt félbehagyod - vágott közbe a férfi, mire Cassie halkan felnevetett.

....................

8 hónappal később - 846. május 9.

- Naaa, már mindjárt túl vagyunk rajta, ne add fel!

- Hanji, ha nem fogod be a szád, orrba váglak! - Cassandra a fogát csikorgatta, nehogy felnyögjön egy újabb fájástól. - Valaki mondhatta volna, hogy ez ennyire szar! - morogta.

I got no regretsWhere stories live. Discover now