I got no regrets

Negyedik fejezet

Másnap reggel első dolga volt magához kéretni az egysége tagjait.

- Jó reggelt, harmatos rózsaszál! - köszöntötte Victorio, amit a többiek kitörő lelkesedéssel fogadtak.

- Jól aludtál, kicsi kankalin? - kontrázott rá Kowalski. Cassie a szemét forgatta; még nagyon régen, amikor a kiképzésen voltak, kezdték el mindenféle idióta virágnéven szólítani. Abban az évben csak nagyon kevés lány jelentkezett, így esett meg, hogy a négy fiú vele és még egy leányzóval osztozott a hálószobán. Utóbbi egyébként nem sok vizet zavart, ők viszont jó barátok lettek és sokszor az éjszaka közepéig fennmaradtak beszélgetni. Egy ilyen alkalommal megemlítette, hogy szerinte a legnevetségesebb becézés az, ha valakit valamilyen virágnévvel illetnek; onnantól kezdve minden alkalmat megragadtak, hogy ezzel bosszantsák, sőt, képesek voltak mindenféle érdekes virágfajtának utánajárni, hogy minél változatosabb legyen a megszólítás.

" Van, ami sosem változik - nézett társai vidám arcára - Vagyis inkább valakik. Ők még a legszörnyűbb körülmények között is képesek okot találni a nevetésre."

Máskor tettetett zsörtölődéssel válaszolt, de azon a pirkadaton nem sok kedve akadt a tréfához: komoly dolgot kellett megbeszélniük.

- Üljetek le, fiúk!

- Baj van, édes ciklámen?

- Kérlek, hagyjuk ezt most, Matias - intette le. - Beszélnünk kell valamiről.

- Mi történt, Cassie? - kérdezte komoran Elias.

- Pár nap múlva felderítő útra indul egy kisebb egység; a parancsnok meghagyta, hogy egy kadétomat hozzam csak magammal. Téged választottalak ki, Elias.

- Micsoda, miért csak őt? - hördült fel Kowalski.

- Ez a parancs.

- Cassie, tudod, hogy utáljuk, ha nem viszel mindannyiunkat - emlékeztette Pérez. - Egy csapat vagyunk, megvan a magunk dinamikája és összedolgozott harci technikánk. Már akkor se voltunk elalélva, mikor leléptél Milánnal és Lucasszal, de az, hogy most ismét szétszeded az osztagot, ráadásul csak egyetlen embert...

- A parancsnok ezt hagyta meg, Matias! - felelte a lány hűvössé vált hangnemben. - Nekem ő a felettesem, amit mond, azt teszem. Köszönöm a figyelmeztetést, de én is tökéletesen tudatában vagyok a felsoroltaknak, ismerlek titeket már egy jó ideje. Elhiheted, én se ugrálok örömömben, de teljesítenem kell az utasítást. - Végigfuttatta tekintetét az arcokon. - Van még esetleg valami, amit hozzám akartok vágni?

Az egysége bűnbánóan fejet hajtott.

- Sajnálom, Cassie. Tudom, hogy nem a te hibád, csak mindig aggódunk érted, ha nélkülünk hagyod el a falakat - mentegetőzött Matias.

- Elfogadom - enyhült meg Cassandra. - Megértem az érzéseiteket, de az első a kötelesség. Ennyit akartam csak mondani mindőtöknek, elmehettek. Elias, te viszont maradj még egy kicsit - intett a finnek.

Miután magukra maradtak, ismertette vele az expedíció részleteit, majd őt is a többiek után küldte.

Még három nap az indulásig - gondolta, és érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra. - Meglátjuk, Erwinnek igaza lesz-e.

Aznap a parancsnok megbeszélést tartott a hadnagyokkal; bejelentette, hogy az újoncokat is magukkal viszik a felderítésre. Cassandra, mivel már tudott róla, közömbösen fogadta; Flagon ellenben majd' felrobbant, de semmit sem tehetett: a parancsnok szavát nem másíthatta meg.

----------------

A felderítés napja:

- Kaput nyitni! Ma egy újabb lépést teszünk előre. Hadd lássam a kiképzésetek gyümölcsét! Mutassuk meg nekik az emberiség erejét!