A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!
Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10454119/1/Resurrection-The-End
CARA
- Cara, kész vagy?
Mély levegőt veszek, és behunyom a szemem.
Soha nem voltam kész arra a kínzó fájdalomra, amit a fizikoterápia okoz, de nem igazán van választásom, ha valaha is újra járni akarok.
Picit sóhajtok, aztán kiveszem az oxigéncsövet.
- Kész vagyok.
Az orvosom Max Montgomery, a húszas évei elején jár. Fiatal orvosnak, de elég kedves, és úgy néz ki, tudja, mit csinál. Kis dolgokat tanít nekem, és biztat, hogy kezdjem el a tanulást.
Nem igazán vagyok biztos benne, hogy mit akarok csinálni, de Caleb erőlteti az orvosi pályát, amit ő is tanul.
Felhúzom magam a fém rudakon, amit arra használunk, hogy erősítse a hátam és a lábam. Tartom magam néhány pillanatig, aztán visszaesem a kerekesszékbe.
- Nem tudom – suttogom.
Max megrázza a fejét.
- Gyerünk, Cara. Tegnap tovább ment, meg tudod csinálni ma is.
Veszek még egy mély levegőt, próbálkozom, és felhúzom magam.
Ez vicces, állítólag nem érzek semmit a lábaimban, de a fizikoterápián érzek mindent.
Leginkább fájdalmat.
Kínzó, agyzsibbasztó fájdalmat.
Azt mondják, ez jó; ha nem éreznék semmi fájdalmat, akkor lehet, hogy soha nem tudnék járni.
Kitartok kb. tizenkét másodpercig, aztán visszaülök a kerekesszékbe.
- Ez már jobb volt – mondja Max, miközben feljegyez valamit a kartonomra. – Akarsz szünetet tartani?
Bólintok, ő pedig megérinti a vállamat.
- Oké, tíz perc múlva visszajövök, rendben? – A kezembe nyom egy üveg vizet, és nem sokat várok, hogy kinyissam.
Egy húzásra kiiszom az egészet.
A fizikoterápia jobb edzés, mint bármilyen torna.
Kinyílik az ajtó, és egy pillanatra azt hiszem, Max jött vissza, de meglepetésemre, Caleb Prior lép be az ajtón.
- Caleb, szia! Azt hittem, nem jössz ma!
Caleb majdnem minden nap meglátogat a fizikoterápiás kezelésen, de ma órája volt.
Rám mosolyog, és megvonja a vállát.
- Nos, előbb végeztem az órákkal, és úgy gondoltam, hogy hozok neked egy kis élvezetet, és talán haza is vihetnélek.
Egy barna papírzacskót tart elém. Elveszem, és kihajtogatom; egy nagy csokis süti van benne.
Nem tehetek róla, de elmosolyodom.
- Köszönöm...
- Szívesen – hessegeti el. – Hogy megy ma?
Kifújom a levegőt.
YOU ARE READING
Fanfiction-fordítás: Feltámadás - A befejezés (Resurrection - The End)
FanfictionA történet nem sokkal később folytatódik, mint ahol a Feltámadás befejeződött. A történet tovább folytatódik, új barátokkal, régi, nem is annyira régi és új ellenségekkel, és sok-sok izgalommal és vetkőzős sakkal, ármánykodással és akcióval tele.
