Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

29. Rész - Epilogue

"Szia drágám. Sajnálom, hogy munka közben zavarlak, de el kell mennem bevásárolnom. Lehet, hogy nem leszek otthon mikor hazaérsz... Oké, akkor majd este.. Hiányzol..."

Sóhajtva tettem le a telefont a kezemből és néztem magam elé. Megint a hangposta volt. Nem lesz ez így jó, ha Hobi ennyire elfoglalt. Még csak egy éve voltunk házasok és őt ki is nevezték az apjának a cégének a vezetőjévé. Mellette koreográfus is volt, mivel már nyugodtan táncolhatott remegő kezek híján. Azóta eltelt még egy év, s alig volt itthon. Vagyis itthon volt, csak nagyon sokat stresszelt a munkáján, így az a minimális romantika is eltűnt az életünkből.

ssan tápászkodtam fel a konyhában elhelyezett asztaltól és indultam készülődni a bevásárláshoz. Hamar kész lettem, mondjuk nem is öltöztem ki nagyon. Gyorsan bezártam a bejárati ajtót, majd elsétáltam a kisboltig. Az idő enyhén hűvös volt, köszönhetően a hideg szellőnek, mely bele-bele kapott a hajamba időnként, de nem fáztam. Utam rövid volt, s már szinte jó ismerősökként üdvözöltem az eladót és a biztonsági őrt, kik gyakran láttak engem. Szerintem senkit sem érdekel, hogy miket vettem, mihez és hogy mennyi ideig vacilláltam két paradicsom konzerv között, így át is ugranám az unalmas részt addig míg ismételtem hazafelé nem tartok, immáron megrakodva, mint egy málhás szamár.

Sosem szerettem vásárolni. Na ne mintha zavart volna az a pár dolog, amit vettem, de sajnos képes voltam egy csomó ideig ott keringeni, míg mindent meg nem vettem és mindent meg nem néztem.

Így esett, hogy már besötétedett, mire hazaértem. Fáradtan helyeztem a zárba a kulcsom és elfordítva azt léptem be a Hobival közös házunkba. Vett egyet, hogy az anyja nyugodtan élhessen tovább a már megszokott házában. Felkapcsoltam a villanyokat, amik nem túl erős fénnyel világították be a nappalit és az előszobát. Pont kellemes volt. Letettem a szatyrokat a konyha asztalra, hogy minél hamarabb hozza lássak valami étel készítéséhez, hogy mikor férjem hazajön már készétel várja.

Mielőtt nekikezdtem volna ennek a kicsit hosszantartó procedúrának, előtte átsétáltam a nappaliba és bekapcsoltam a hangszórókat, hogy legalább azzal is feljebb menjen a hangulatom és boldogabb legyek. Ringatózva láttam neki a palacsinta készítésnek, ugyan is nagyon kívántam már az édességet. Gyorsan összekevertem az alapanyagokat, miközben különféle Kpop dalokra roptam. Taeyang ´Ringa Linga´-jának köszönhetően, majdnem sikeredett levernem párat a poharak közül és Mobb ´Hit ME´-je sem tett jót a konyhám épségének.

Mivel Hobi táncos ezért rám is ragadt pár az extrémebb mozdulataiból, így nem kíméltem az esetleg engem bámuló szomszédokat, kik este nyírják a füvüket. Már kész voltam vagy három adagnyi palacsintával, mikor meghallottam a jellegzetes kulcscsörgést mögülem. Azonnal elmosolyodtam, mikor rájöttem, hogy párom otthon van, mégha én nem is láttam a kocsijának fényét. Két karját ráhelyezte a derekamra és követve testem mozdulatait táncolt velem, míg én dobáltam a tésztákat a serpenyővel. Sikerült elkészülnöm, de akkor lassabb számra váltott a telóm melyre a hangszórók voltak csatlakoztatva. Crush ´Beautiful´ című száma jött és Hobi megpördítve engem vette fel a tangós pozíciót.

-Milyen volt a napod? -kérdeztem mosolyogva, míg kicsit gyorsabban ringatóztunk.

-Fárasztó, de ez a fogadtatás feldobott. -vigyorodott el én meg gyorsan kigomboltam két gombot az ingén.

-Örülök, hogy tetszett a magán show. -mosolyogtam és pördülve egyet táncoltam vele tovább.

-Képzeld. Van egy szuper hírem. -lett még vidámabb, mire én kíváncsian néztem rá várva, hogy folytassa.
-Megbeszéltem LeeSo-val, hogy helyettesítsen. Két hétre megyünk Jejura nyaralni! -állt le a táncával, mire lefagytam.

-Ugye csak viccelsz? -leheltem magam elé, mire ő nemlegesen rázta a fejét és továbbra is mosolygott.

-Isteneeem! -sikítottam fel és ugrottam a nyakába, mire felnevetve ölelt körbe.

-El sem hiszem. -mondtam boldogan.
-De ez biztos és nem csapsz be ugye!? -álltam meg egy pillanatra, mire csak kuncogva nyomott egy puszit a számra.

-Tennék én olyat miután ennyire bezsongtál tőle? -kérdezte szerelmesen pislogva rám.
-Persze, hogy igaz és már holnap után indulunk. -újságolta a hírt, mire boldogság rohamomban egy halom papagájpuszit adtam neki, majd leszálltam róla.

-Akkor ünneplünk egy gyerekpezsgővel. -indultam meg a spájzhoz, hogy hozzam az említett italt.
-És málnás. -tettem hozzá, mire felcsillant a szeme.

-Pont, mint a te illatod Jagi. -húzott magához és csókolt meg mélyen.

Tökéletes lesz ez az alkalom. Elmondhatom majd neki, a kicsi titkom. Bár lehet unalmas már, hogy egy csókkal végződik a történetem, azért még feltennék egy kérdést a változatosság kedvéért.

Vajon ha potyautasom van a pocakomban, akkor annak pluszba kéne fizetni repülőjegyet?

THE END

Bár rövidebb vidi, de itt van amit ígértem hellohellosekai.
CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

U.i.: Ha van kérdésetek a sztorival kapcsolatosan, akkor plz írjátok meg nekem ide vagy priviben, mert még felteszek egy részt, ami ezzel a sztorival kapcsolatos.... lehet