Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

6. Rész - Fantastic Loser

Ayo Hope-s❤
Most kivételesen hamarabb hoztam ide részt
ugyan is szerencsémre egy ihlet rohamom volt.😊
Remélem ismét elnyeri a tetszéseteket eme rész (XD)
és ha van kedvetek nyugodtan írjatok véleményt.
Hálás vagyok mindenkinek, aki kitartóan olvassa az agyam
szülte világomat💞 és még vote-ol is (ha nem kommentel)💝
Jó olvasást❤

xXSunnyXx

Fogalmam sincs, hogy mennyi időt öltem bele a ház kitakarításába, de az biztos, hogy két óránál többet szenvedtem a gondolattal, miszerint a kezemben tartott takarító eszközök mind végig ott voltak az orrom előtt.

Borzalmas szégyenérzetem volt végig, de mikor már megelégeltem a bús hangulatomat a konyha takarítása közben, felmentem a telómért és beállítva rajta egy boldogabb számot a fülhallgatómmal együtt visszamentem. Úgy takarítottam tovább, hogy közbe zenét hallgattam, s ez nem kicsit dobott a rossz hangulatomon. Egyből jobb kedvem lett és nem volt már Hoseok sem a fejemben. Csak én és a BigBang énekesei.

Lassan felejtkeztem el a valóvilágról, így volt hogy kicsit riszálva söprögettem, miközben a fülemben max-al bömbölt a zene. Nem gondoltam semmire sem, amibe beleértettem a következményeket is, hisz kinek is van ideje gondolkodni azon, a "Fantastic Baby" alatt?

Már csak utolsó simításokat végeztem, de az egyik pördülésemnél, majdnem hanyatt estem, mikor megláttam a falnak támaszkodó Hoseok lényét, aki egyenesen engem bámult. Megszeppenve húztam ki a füleseimet gyorsan, majd álltam meg kihúzva magam előtte, igaz a fejemet enyhén lehajtottam az ismételten rám nehezedő szégyen miatt. Látta.

Fogalmam sincs mióta nézhette, hogy táncolok és néha néha feléneklek, de borzalmasan elvörösödtem majdnem (még mindig a genetika miatt nem tudtam). Nem mertem a szemébe nézni, így szüntelenül a mellkasa előtt összevont karjaira meredtem. Nem tudtam mit fog szólni, fogalmam sem volt róla, hogy mit fog reagálni.

Belül reszkettem a tudattól, miszerint dühös lesz és kiakadva lehord. Érdekes módon nem ez történt, ami miatt nagyon is meglepődtem. Halkan sóhajtva szedte szét karjait melyeket kivételesen pulcsi takart, majd elindult a pult felé, engem kikerülve.

-Szép lett... -harapta el a mondat végét és a szemem sarkából láttam ahogy megrázza a fejét, majd megtámaszkodva az konyhapulton inni kezd. Kifejezetten aranyos volt, ahogy próbált valami pozitívat is hozzám szólni, de mivel ez nem az ő stílusa ezért megrázta a fejét, s kiverte a fejéből. Kissé elmosolyogva helyeztem az egyik fülembe a fülhallgatót, majd a falnak támasztva a seprűt lépkedtem mellé.

-Mit csináljak ebédre? -kérdeztem mellé lépve és elpakolva egy, az asztalon felejtett poharat. Elgondolkozva fordította egy picit felém a fejét, amit ismét csak a perifériámban láthattam. Nem szólt semmit csak nézett engem, míg én a poharat törölgettem szigorúan nem nézve rá direktben. Egy idő után kezdett kicsit zavaró lenni és éreztem, hogy az arcom is felforrósodik, így letéve az üvegdarabot, feléfordultam. Gyorsan kapta el a fejét és kiegyenesedve lépett egyet hátrébb a pulttól, otthagyva az üvegét.

-Mindegy. De öltözz át mert reggel óta ebben a göncben vagy. -mondta, de ismét megtelt gúnnyal a hangja, s szépen eltűnt a szemem elől. Ismét a régi Hobi volt, aki képes lett volna megütni. Hatalmasat sóhajtva engedtem ki magamból egy adag levegőt, majd homlokom a hideg szekrénynek támasztottam.

"Loser, oetori, sen cheokhaneun geopjaengi.."
-hangzott fel hirtelen a fülesembe mire kiakadva húztam ki a fülemből.

-Ne mondjátok, hogy pont most kell ennek a számnak következnie! -szidtam képzeletben T.O.P-ot és Seungri-t, de rájöttem, hogy annál már nem is nézhetnék ki hülyébben, ha a telefonomhoz beszélek.

Gyorsan elvégeztem a takarítás maradék részét, majd feltrappoltam az emeletre és idegesen kikapkodva a szekrényből ruháimat, csörtettem be a folyosó végén lévő fürdőbe. Levágtam mindent a szennyestartóra, majd lekapkodtam magamról a ruháimat és megnyitva a csapot szinte már bent is voltam a hideg zuhany alatt, hisz borzalmasan siettem a dühöm miatt. Gyorsan beállítottam egy melegebb fokozatra, majd már dörzsölni is kezdtem magam.

Fogalmam sem volt miért lettem olyan hirtelenjében idegesen és haragos. Lehet hogy azért, mert nagyon úgy tűnt, hogy Hoseok és a telefonom is összeesküdött ellenem, miszerint kikészítenek és ezért kiakadtam. Morogva kentem be magamat (véletlen) egy Hobi illatú samponnal, mert annyira gondolataimba mélyedtem, hogy már semmire sem figyeltem. Abban a pillanatban átkoztam a tegnapot, hogy nem ellenkeztem foggal-körömmel az új munkám ellen.

Igaz, hogy feltehetőleg most nagyon hangyányit javult a kapcsolatunk a sráccal, de ha ilyen hamar lesz megint mogorva, akkor nem sokáig fogják bírni az idegeim. Épp öblítettem le magamról a habot, mikor megmozdult a kilincs és kinyílva az ajtót, s belépett Hoseok a fürdőszobába.

Egy ideig mind a ketten sokkolva bámultuk a másikat. Én Hobit, aki enyhén szétnyílt ajkakkal nézett előre (rám). Ő meg engem, aki épp a haját, dörzsölve állt féloldalasan neki, épp hogy takarva a kicsit kiugró falnak köszönhetően, így legalább a mellemre nem nyílt rálátása, ha már anyaszült meztelen voltam.

Én kaptam először észhez és felsikkantva rántottam magamra egy törölközőt, majd egy mozdulattal zártam is el a csapot.

-TE MEG MI A FRANCOT CSINÁLSZ!??!?!?!? -kiabáltam rá kikelve magamból. Egyet nyelve pislogott párat, gondolom, hogy felfogja a látottakat, de akkor már rég előtte voltam.
-Süket vagy? Vagy valaki ráült a füledre, hogy nem hallod, ha valaki bent van!? -hadonásztam idegesen.

-Ne-nem az én hibám! Te nem zártad be azt a nyamvadt ajtót és nem is szóltál, hogy fürdesz! -vágott vissza azonnal, mire elborult az agyam.

-Honnan tudhattam volna, hogy te csak úgy bemászkálsz a fürdőbe kopogás nélkül!? -kérdeztem egy fokkal halkabban, de még mindig izzottak a szemeim.
-És őszintén? Mikor érdekelt téged bármi is velem kapcsolatban? Azt hittem nyilván való, hogy miután beszóltál a ruháim miatt, hogy le fogok fürdeni. -csaptam meg a mellkasát, mire egy lépéssel közelebb jött én meg neki ütköztem a falnak a reflexszerű hátrálás miatt. Csak kicsit hajolt közelebb, de az idegesség a tekintetében valami másra változott.

-Szóval érdekel mit mondok. -mondta egy fölényes mosollyal az arcán.

-Nah neeem! -löktem el magamtól a szabad kezemmel, amivel éppen nem a törülközőm fogtam.
-Ilyet nem fogok veled játszani. Nem fogod kiforgatni a szavaimat. -kezdtem el tolni az ajtó felé, de ő megtorpant, így én is.

-Szóval... lenne kedved... játszani? -kérdezte megnyalva perverz mosolyra húzódó ajkait, mire akaratlanul is a párnáit kezdtem kémlelni.

-Viszlát Hoseok. -löktem ki minden erőmmel, majd bevágva az ajtót zártam is be azonnal kulccsal.

Hogy ez az ember is milyen egy fazon. Esküszöm bipoláris. Hol visszahúzódó, hol bunkó hol pedig kanos. Persze számításba kell venni azt is, hogy mivel látott "oldalpucéron" ezért annak lett egy kis hatása, mivel ugye még is csak pasi, de azért feltűnően gyorsan változik a hangulata, ami engem viszont az őrületbe kerget.
Ez is. Én hülye lehet, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót, de azt hittem, hogy nem fog bejönni, erre meg még is azt teszi.

Komolyan mondom, én tényleg egy Csodálatos Loser vagyok.