Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

28. Rész - Before the end

Ayo Jagiyas! ❤❤
Mint látjátok ismét itt vagyok egy új résszel.
Kétszer (vagy többször) annyi mint ahány
szavasakat szoktam írni (2591)
Olvassátok egészséggel!💗
Ez lesz feltehetõleg az Epilógus elõtti rész😖👏🙊
de szerintem a vég szavam
kevesebb lesz 1000 szónál.😭

Jó olvasást! 😍És készüljetek
Egy apróbb érzelem bombára💗❤
(Este írtam szóval bocsi ha nem annyira összeszedett)

xXSunnyXx

U.i.: A fenti videjó bizonyíték, hogy õ igen is boi! hellohellosekai ❤
Te akartál bizonyítékot babám!🙈😜

Hol is kezdhetném. Sok idő telt el amióta kiderült Hobi kézremegésének miértje. Igazából csak egy hét, de az is eseménydús volt. Nagy döntést hoztam meg. Miszerint meglátogatom a szüleimet. Nehéz volt, de így belegondolva nekik köszönhetően menthettem meg életem szerelmének az életét.

Nah jó.
Kellett egy kis ösztönzés is, de megoldottuk. Hobi rátalált a tőlük kapott levélre és addig addig nyaggatott míg el nem meséltem neki a történteket a szüleimmel. Utána már magamtól is filóztam azon, hogy elmenjünk-e hozzájuk, de végül felhívtam őket és bejelentettem, hogy megyek. Hobit amolyan meglepetésként akartam vinni, s még csak aggódnunk sem kellett volna a hálószoba miatt, ugyan is kivettünk egy szállodai szobát arra a három napra míg lent leszünk anyuéknál.

Ez a 115 szavas története annak, hogy mit keresek most egy távolsági buszon, mellettem Jung Hoseokkal akinek a fején egy idióta napszemüveg virít még úgy is, hogy ősz van.

-Az égszerelmére Hobi. Olyan jól kiöltöztél. De amiatt az izé miatt úgy nézel ki, mint egy strucc. Legalább az árcédulát szedd le róla! -fújtattam egyet és próbálkoztam meg a lehetetlennel. Azaz leszedni róla valahogy.

-Ugyan MiMi. Ez az új divat. -húzta ki magát.

-És különben sem kell engem nézned, ha ez ennyire zavar. Nézd inkább a csodás őszi tájat. -fordította fejemet az ablak felé, mire megadtam magamat és oda néztem. A lélegzetem is elállt mikor megpillantottam a színekbe burkolózott várost. Minden az ősz színes világába burkolózott, s csodáltam hogy eddig nem vettem észre.

-Ugye milyen szép? -kérdezte Hobi suttogva miközben karjaival átkarolta a derekamat és az állát megtámasztotta a vállamon. Csak bólintottam egyet, de nem tudtam elnézni.

-Pont olyan, mint amilyen te is vagy. -mondta és egy lágy puszit hintett az arcomra. Mi tagadás, sikerült zavarba jönnöm, viszont azonnal meg is fordultam.