Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

13. Rész - Alone in a desert

Ayo Gurls!
Icipicit késve, de végre itt egy rész😂✋
Az elõzõben sokan kiakadtak, amiért hát... történt, ami történt vagyis ami nem😶😁😂
(személy szerint baromi sokat nevettem sry😂😂💕)
Így hát... Kárpótláááás (bár leginkább a kövi rész lesz az ha minden jól megy✌
Jó olvasást💞💞

xXSunnyXx

-Aha, értem. Menjek ki önért vagy a sofőr megoldja? -kérdeztem meg, leginkább udvariasságból, ugyan is nem volt kedvem egyáltalán még ki is kocsikázni a város másik végére, majd vissza is.

-Persze bogaram, ne aggódj. Szép éjszakát és vigyázz az én Hoseokomra. -tette hozzá még a végén, majd bontotta is a vonalat. Nagyot sóhajtva tettem vissza a töltőre készülékem, majd ültem le az ágyamra.

Pont olyan hangulatom volt, mint a legtöbb lassú videóklippben a lánynak. Tudja mit akar, de az agya olyan szinten eluralkodik a szíve felett, hogy folyamatosan egy "Nem helyes" felirat lebeg a szeme előtt. Nekem is valami ilyesmi szúrta a szememet, de tudtam mélyen, hogy ez csak kifogás.

Tény és való volt, hogy Hobi már egy ideje máshogy viselkedett. Nem volt olyan távolságtartó és szeretett minél több testi kontaktusba kerülni velem. Ezt még bolond lányként is észre vettem, hisz egy idő után kicsit feltűnő volt, hogy (állítása szerint), mindig talált valami szöszt a hajamban, s ezért mindig ahhoz nyúlkált, hogy azt kivegye a hajszálaim közül.
Néha nekem jött, épphogy picit kibillentve a testsúlyomból vagy, mikor "véletlen" hozzáért a derekamhoz, ami az éppenséggel a kilátszó bőrömön való végig simítás volt. Több apróbb ilyen dolgot is megejtett, így már egy idő után nem azt gondoltam, hogy beképzelem csak, hanem kezdtem is hinni benne.

De aztán megint a vállamra ugrott egy, a kicsit önbizalom hiányos részeim közül, és azt kezdte el a gonosz kis szájacskájával suttogni a fülembe, miszerint
"Csak azért csinálja mert új jelenség vagy"
"Hülye a gyerek, s ezért tapizik le folyton" (persze ezt azonnal el is hessegettem)
"Csak szédít, mert örül, hogy végre belesétált egy lány a csapdájába".

Nos igen, vagy százszor fejbe tudtam volna magamat vágni valamivel, amiért ilyen gondolatok ütöttek szöget a fejemben. De aztán ezek a gondolatok szülni kezdték szinte az ezeken való rágódásokat.

Mi van ha igaz?
Nem ismerem Hoseokot.
Csoda, hogy tudok egyáltalán róla valamit.
Mi van ha igazából csak az agyam beszélt be nekem mindent... vagyis a szívem és azért látok mindent ilyen jónak.

Erőszakosan ráztam meg a fejem és pattantan fel az ágyamról. Már az is sértés volt, hogy ilyeneket mertem gondolni. Mivel a Hoseokos incidens miatt végül nem sikeredett innom ezért ismét elindultam le, hisz nem elég, hogy akkor egy csomó nyálam termelődött, de még mindig borzalmasan szomjas voltam.

Viszonylag halkan lépkedtem le a lépcsőn minden ami biztos alapon, hisz elég kicsi esélyét láttam annak, miszerint Hobi még a konyhában volt. Hát ott volt nagyon is és a konyhapultnak támaszkodott lehajtott fejjel. Azonnal átvette a szomjúságom és nagyjából minden érzelmem helyét az aggodalom. Kikerekedett szemekkel tipegtem a fiú mellé és tettem óvatosan kezemet a hátára, aminek következtében megrezzent egy picit.

-Minden rendben? Jól vagy? -kérdeztem aggódva, mire fejét lassan felemelte és fájdalmasan rám mosolygott.

-Persze. Minden okés. -felelte halkan, de elég hangosan ahhoz, hogy meghalljam.

-Biztos? -tettem homlokára a kezemet, majd csúsztattam lentebb mindkettőt, így pont úgy néztünk ki, mintha a kezembe tartottam volna a fejét.