Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

21. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/21/Resurrection

Tris

Először olyan az egész, mint egy lassított felvétel, aztán hirtelen átvált gyorsított sebességre. Minden olyan gyorsan történik, hogy úgy érzem, levegőt venni sincs időm, amikor Tobias fegyvere elsül, és Cara a földre zuhan.

Látom az arckifejezését.

Látom, ahogy tántorog... Cara az ő kezétől sérült meg... Elborzadok a gondolattól, hogy mi járhat most a fejében.

Ez túl sok neki. Tudom, de most nincs időnk az érzelmi állapotával foglalkozni.

Ki kell szabadulnunk ebből a helyzetből, most.

Zsong az agyam. A férfiak közelednek felénk, én pedig szorosan behunyom a szemem. Amikor kinyitom, látom, hogy megint sikerült megfagyasztani a helyszínt.

A golyók állnak a levegőben, a férfiak pedig csak... megfagytak a helyükön.

Tobias csak néz rám egy ezredmásodpercig, aztán elrohan Cara irányában.

Tudom, hogy még mindig törődik vele, tudom, hogy mindig is érezni fog iránta valamit, és elfogadom. Csak nem könnyű látni, ahogy az iránta érzett szeretet milliónyi különböző érzelem formájában tükröződik az arcán, minden egyes alkalommal, amikor Cara megsérül.

Nézem, ahogy felkapja, aztán Uriah megragadja a karomat, és kivonszol a laboratóriumból, le az előtérbe.

Sokáig rohanunk, folyosóról folyosóra, lépcsőházakon, lifteken keresztül, végül elérünk egy kis szobába.

Olyan, mint egy iroda, de Uriah valamiért idevezetett minket.

Üres.

Magamban hálát adok Istennek, hogy ad nekünk egy percet megnyugodni.

Tobias lefekteti Carát az asztalra.

Vér borítja mindenütt, az egész pólóját és a kezét. Reszket, és annyira szeretném megvigasztalni, de nem tudom, hogyan. Tudom, ha elkezdeném, nem tudnám megállítani.

Cara is reszket, és olyan sok vért vesztett, hogy nem tudom, hogyan élhetné túl. A szívem szakad meg Caráért... és Tobiasért, mert ha Cara meghal, azt nem fogja tudni elviselni.

Tudom.

- Cara... - mondja Tobias, remeg a hangja, így csak egy nagy sóhajtásnak hallatszik.

Annyira természetellenesek hangzik.

Annyira fáj neki.

Cara pillantása találkozik az övével.

- Annyira sajnálom. – Megérinti a homlokát, az ujja vérnyomokat hagy a bőrén.

Cara picit megrázza a fejét, nehezen nyel, zihálva lélegzik.

- Én... nem... - kezdi, de elhal a hangja. Nem fejezi be a mondatot, valószínűleg azért, mert nem tud elég nagy levegőt venni ahhoz, hogy kimondja a szavakat.

Tobias megfogja a kezét és megszorítja.

- Itt vagyok veled, nem hagylak el. Ígérem. Csak lélegezz, amennyire tudsz, oké? – Gyengéden megérinti a vállát. - ...Képes vagy harcolni, Cara. Erős vagy. Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Ne add fel. Kérlek.