Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

13. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/13/Resurrection

Cara

Arra ébredek, hogy egy fegyver csöve mered az arcomba. Hátracsúszok az ágyban, amennyire csak tudok, de még így is kényelmetlenül közel van.

Semmi mást nem látok, csak a fegyvert, olyan sötét van.

Levegő után kapkodok.

- Helló...? – mondom a sötétségbe. Pislogok néhányat és a körvonalak kezdenek formát ölteni.

Christina.

Christina szegezi rám a pisztolyt.

- Christina? Mit... mit csinálsz?

- Kelj fel – mondja sötét hangon.

Kilélegzem.

- Nem tudok... Két infúzió is rá vagyok kötve, és szükségem van az oxigénre. Nem tudok nélküle lélegezni.

Christina felhorkan.

- Biztosan kötekedni akarsz egy pisztolyt tartó emberrel? Azt mondtam, kelj fel.

Nyöszörgök, aztán kiakasztom az oxigéncsövet az orromból.

Sokkal nehezebb lélegezni nélküle.

Veszek egy mély lélegzetet, és kihúzom az infúziót a csuklómból. Felnyögök a fájdalomtól, ahogy egy vércsepp végigcsorog a karomon.

- Csend legyen! Megőrültél? – mondja Christina, és körülnéz. – Jézusom, maradj csöndben!

Lassan felállok, a kórházi hálóing lazán lóg rajtam.

- Figyelj! – Christina a halántékomhoz szorítja a pisztolyt. – Eljössz velem valahová, oké? Nem kiabálsz, nem sírsz, csak teszed, amit mondok, rendben? Megértetted, igaz? Elvégre Művelt vagy.

Megrázom a fejem.

- Már nincsenek csoportok. Az vagyok, aki lenni akarok.

Négyes és én ezt szoktuk mondani, hogy a földön maradjunk. Miután a csoportrendszer megszűnt, nehéz volt alkalmazkodni.

Christina a szemét forgatja.

- Persze. Mindegy.

- Mi a fene történt veled, Christina? – mondom, próbálva legyőzni az idegességemet, amit a pisztoly okoz.

- Megtanultam, hogy vannak dolgok, amikért érdemes küzdeni.

Megrázom a fejem.

- Mindegy, mit mondott David... nem igaz. Ha az lenne, miért rejtőzködne az árnyékban, és kényszerítené Trist, hogy legyen a csapatában?

- Te nem tudsz semmit – suttogja.

- Azt tudom, hogy Will gyűlölne ilyennek látni téged – mondom kis fejrázással.

- Ne beszélj Willről. Alig ismerted.

Kibuggyan belőlem a nevetés.

- Az öcsém volt. Sokkal jobban ismertem, mint te.

Christina visszahúzódik egy kicsit, a pisztoly megremeg.

- Ennek semmi köze Willhez.