Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

3. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/3/Resurrection

Caleb

A lakás sötét. Majdnem mindig az. Ha felkapcsolnám a villanyt, az azt jelentené, hogy szembesülnöm kell a valósággal, és erre ritkán vagyok képes. Egyedül élek, és nekem jó így. Könnyebb megküzdeni a démonaimmal, ha nincsenek emberek körülöttem. Nem tudom, hogy jól döntöttünk-e Trisszel kapcsolatban. Azt biztos, hogy hiányzik, és a dolgok már nem ugyanazok, mióta ő nincs, és bizonyos mértékig hiszem, hogy szükségünk van rá. De lehet, hogy most végre pihen, apával és anyával, valahol a túlvilágon. Máskor meg úgy hiszem, hogy itt akarna élni, velem. Mint testvérek. Felkapcsolom a villanyt. Muszáj lesz újra megszoknom, ha Tris visszajön.

Ő soha nem szerette a sötétet.

Christina

Csengetnek az ajtón, és én megyek kinyitni, hogy Matthew tudja folytatni a szérum-kutatást. Négyes áll az ajtóban. Feketét visel, és ez hirtelen a beavatás napjait juttatja az eszembe. Már akkor észrevehettem volna, hogy mennyire beleszeretett Trisbe. A legjobb barátnőmbe.

- Négyes – mosolygok rá. – Mit csinálsz itt?

A szája megrándul, alig láthatóan elmosolyodik. Amíg Tris vele volt, sokkal többet mosolygott.

- Itt voltam a szomszédban... Gondoltam, beugrom. Jól vagytok? – kérdezi, a számítógépnél ülő Matthewra pillant. Követem a tekintetét.

- Persze. És te? Hogy van Cara?

Rám néz, megrázza a fejét.

- Jól. Nagyon jól.

Nem igazán beszéltünk egymással, mikor elkezdett randizni Carával. Hogy tehette ezt Trisszel? Hogy tudta elfelejteni? Hogyan tudták csak úgy elfelejteni? De aztán rövidesen rájöttem, hogy Cara tényleg törődik vele. És Négyes megérdemli, hogy boldog legyen. Még mindig így gondolom, de úgy hiszem, megérdemli, hogy Tris mellett legyen boldog.

- Az az igazság, hogy csak látni akartalak. Aggódtam – mondja.

Mosolygok, hiszen mióta Tris meghalt, mindig odafigyelünk egymásra. Ellenőrizzük a másikat, segítünk, mert ő is így akarná.

- Nos, jól vagyok. Bejössz? Matthew állandóan a számítógépnél ül. – Megvonom a vállam. – Kártyázhatunk, vagy ...

Vigyorog.

- Nem, megígértem Carának, hogy elmegyek érte a könyvtárba. Csak... - torpan meg. – Tudom, hogy furcsa kérdés, de nem mondott neked valamit? Valami furcsát?

Összeszorul a gyomrom.

- Milyen furcsát?

- Nem tudom... csak úgy érzem, mintha eltitkolna előlem valamit.

Megrázom a fejem.

- Fogalmam sincs, hogy mit titkolhat. Nem igazán szoktunk beszélgetni.

Bólint.

- Oké, csak gondoltam, teszek egy próbát. - Félszegen átölel. – Később találkozunk – mondja, és magamra hagy a kavargó gyomrommal.

Péntek reggel zaklatottan ébredek. Az izgalom végigfut az ereimben. Ha minden jól megy, ma visszakapom a legjobb barátnőm. Külön megyünk a laborba, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet. A labor péntekenként zárva van, ezt Matthew is jól tudja, hiszen ott dolgozik. Ő fog minket észrevétlenül beengedni. Én érkezem elsőként. A laborban minden fehér, és fertőtlenítő szag terjeng. Mindenhol mikroszkópok, petricsészék meg fecskendők vannak. Hirtelen megrémülök. Minden rosszra fordulhat.

Caleb érkezik másodikként. Arcán most is ugyanazt a félelmet látom, mint az utóbbi napokban. Leül a sarokban, és nézzük, ahogy Matthew előkészít mindent. Cara fut be harmadikként, aztán Shauna és Zeke. Csendben vagyunk. Mindannyian rémültek vagyunk, nem tudjuk, mit mondjunk.

Matthew odajön hozzánk.

- Oké, kész vagyok. – mondja, és Caleb felé fordul. – Erre – a munkaasztala felé biccent és Caleb követi. Egy fecskendőt vesz elő és vért vesz Calebtől, aki meg sem rándul. Cara próbál nyugodt maradni. Nem bírja a vért.

Matthew fogja a fiolát, és belefecskendezi valamibe, ami gondolom Tris DNS-e lehet. Összekeveri egy petri-csészében, és az ragyogó kékké válik.

Csak most veszem észre, hogy egy nagy üvegtartály van a szoba közepén, tele narancssárga folyadékkal. Egy cső jön ki belőle hátul, Matthew itt önti bele a petri-csésze tartalmát.

Rám pillant.

- Nálad van?

Felugrom.

- Ó... persze. – Beletúrok a táskámba, és előveszek belőle egy kis műanyag zacskót, amiben szürke hamu van.

Cara gúnyosan néz rám.

- Te megtartottad a hamvait?

Elvörösödöm.

- Igen, csak... úgy gondoltam, hátha szükség lesz rá valamikor. – Matthew kezébe nyomom. Nem akarok többet a hamvakról beszélni, mert én is érzem, hogy morbid az egész. Nincs szükségem rá, hogy bíráljanak, és most csak az számít, hogy Tris újra itt legyen velünk.

A csőbe teszi a hamvakat is, majd megnyom egy fényes zöld gombot, amitől a narancsszínű folyadék kavarogni kezd.

Matthew csodálattal és izgatottan figyeli. Ez az első önálló kísérlete, és akár sikerül, akár nem, nagy lehetőség neki, hogy tanuljon belőle. Mindenki más egészen eltérő okból van itt.

Cara úgy fest, mint aki nem kap levegőt. Shauna és Zeke olyan közel állnak egymáshoz, mintha összenőttek volna.

A tartály először narancssárgán ragyog, majd kéken, de még mindig folyadék, furcsa, ragyogó folyadék. Aztán pezsegni kezd, bugyog, és mintha kezet, lábat, hajat... szőke hajat látnék benne. Odarohanok, kezemet a tartályra teszem.

- Tris? Tris! – kiáltom. A víz már nem kavarog, de ő ott van. Pontosan olyan, mint volt. Szőke haj, kék szemek. Tris az. Meztelen, és teljesen kiszolgáltatott Nagyon rémültnek látszik.

- Matthew, engedd ki! – üvöltöm, de még alig hagyja el a szó a számat, amikor a tartály szétrobban, a víz pedig kifolyik. Tris a földre zuhan, sikoltozik, olyan hangosan, hogy először azt hiszem, a riasztórendszer kapcsolt be.

Teljesen elázok a narancsszínű folyadéktól, de nem bánom, mikor átgázolok a pocsolyán Trisért.

Letérdelek mellé, és megpróbálom felemelni a padlóról.

- Hozzatok valamit, amivel betakarhatom!

Cara odahoz egy törölközőt, Tris megkarmolja, mire Cara gyorsan hátralép. Megragadom a törölközőt, körbetekerem vele, de Tris még mindig sikoltozik.

- Tris! Tris minden rendben... minden rendben. Én vagyok, Christina! Tris?

Felém fordítja a fejét és most először látom, hogy remeg.

- Tris... minden rendben. Semmi gond. Visszajöttél. Itt vagy.

A sikoltozás lassan abbamarad, most már csak sír, zokog a padlón. Átölelem. Istenem. Mit csináltunk?

- Rendben lesz? – kérdezi Caleb Matthew-tól. Matthew nem válaszol azonnal.

- Én... én nem... nem számítottam erre... - mondja.

Cara megrázza a fejét.

- Mennem kell. Négyes nemsokára otthon lesz, és ha nem megyek én is, kérdezősködni fog.

Bólintok.

- Menj csak. De ne szólj neki egy szót sem Még ne.

Remeg, de bólint, aztán kimegy az ajtón. Én ott maradok Trisszel, aki még mindig zokog. Nem tudom, mi legyen a következő lépés.