Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

4. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/4/Resurrection

Cara

Nem tudom elhinni, amit láttam. Tris visszatért. Szent ég! Ez irreális. Olyan rémült volt. Soha nem láttam még ilyennek, de a pokolba is, nem láttam hat éve. Még mindig remegek, amikor belépek a lakásba. Négyes már otthon van, elmélyülten olvassa az újságot. Felnéz, amikor kinyílik az ajtó. Rám néz, a nadrágom nedves a narancsszínű folyadéktól, a pólómat pedig Tris eltépte, amikor odavittem a törülközőt Christinának. Négyes felpattan, megragadja a vállamat. Hogy gondoltam, hogy el tudom előle titkolni az egészet? Mit mondjak neki?

-Mi a fene történt veled? Jól vagy? – A szőnyeget nézem, és megpróbálok valami hazugságot kitalálni. De mit? Mit találjak ki, hogy ne kelljen elmondanom az igazságot?

Felemeli az államat, hogy a szemembe nézhessen.

- Cara, mi történt?

Olyan őszinte, és aggódó, hogy a szívem belefájdul. Rettenetes ember vagyok, és biztos, hogy el fogom veszíteni őt.

Az arcom összerándul, és hangosan sírni kezdek. Utálok hazudni neki, és nem is tudom megtenni. Menjen Christina a pokolba! A fene egye meg!

- Sajnálom, Négyes. Annyira sajnálom. El kellett volna mondanom.

- Mit?

- De annyira féltem... Sajnálom.

- Cara, mi folyik itt? Megijesztesz. Ha elkezdtél valamit, akkor mond végig.

Láthatóan megrémült. Soha nem reagáltam így semmire. Nem vagyok sírós fajta.

Megállok, felnézek rá. Hogyan mondjam el neki? Hogyan romboljam le mindazt, amit Tris halála óta felépített? Mindegy, hogyan mondom el, a kapcsolatunknak mindenképpen vége. Behunyom a szemem, és mély levegőt veszek.

- Mi... - Csak suttogás jön ki a torkomon, úgyhogy meg kell köszörülnöm. – Visszahoztuk őt.

Zavartan bámul rám. Nem érti.

- Ki az a mi? Ki az az ő? Ennek semmi értelme. – Megrázza a fejét.

Az ajkamba harapok.

- Christina, Matthew, Caleb, Zeke, Shauna és én. Mi.

Csak néz rám, meghökken egy pillanatra. Ez egy nagyon különleges csoport. Akikről biztos volt, hogy nem látják egymást többé. Látom, ahogy rájön, miről van szó, mert az egész teste meginog.

Leejti a kezét a vállamról, és megrázza a fejét. Az ajka remeg, az összeomlás szélén áll, és ez az én hibám.

- ...Tris...?

Kérdezi suttogva, de már tudja a választ. Tudom.

- Igen. – válaszolom halkan.

Csak bámul rám, és én ebben a pillanatban meg akarok halni. Hogy tehettem ezt vele? Miért nem szóltam már akkor, amikor Christina elkezdte tervezni a dolgot?

Egy pillanatra rám néz, és én azt hiszem, hogy minden rendben lesz, de aztán félrebillenti a fejét.

- Hazudsz - mondja egyszerűen. Persze, hogy azt hiszi, hogy hazudok. Hiszen ez kész őrültség. Teljesen valószínűtlent állítok, pedig soha nem beszéltem még komolyabban.