Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

16. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/16/Resurrection

CARA

Órák óta ugyanott fekszem.

Mindenem fáj, de az arcomon levő sebek fájnak a legjobban.

Nem hiszem, hogy tudnék beszélni, ha most szólnának hozzám. Lehet, hogy ezért választották az arcomat.

Úgy tűnik, órák óta csak elkezdem és abbahagyom a sírást, úgyhogy már fel sem tűnik, amikor újra elkezdem.

- Ne sírj! Őszintén, jobb lesz, csak meg kell tanulnod a szabályokat.

Hirtelen felülök. Órák óta ebben a cellában vagyok, és egész idő alatt nem hallottam eddig más hangot, csak a sajátomat.

Megőrültem?

- Hahó... – mondom a sötétbe. Az ajkam furcsa és fájdalmas.

- Beszéltem volna már előbb is, csak nappal működnek a monitorok a cellákban. De most éjszaka van.

- Hol vagy? – Körülnézek a cellában, de itt nincs senki.

Csak én.

- Azt hiszem, szomszédok vagyunk – válaszolja a hang.

Így már érthető. Természetesen a sok cella közül az egyikben vagyok.

- Te...igazi vagy?

A hang nevet.

- Bonyolult kérdés, de igen, mondhatni.

Istenem, de jó beszélgetni egy másik emberrel.

És lehet, hogy bolond vagyok, és az agyam hozta létre a másik hangot, hogy megvigasztaljon, de legalább van társaságom.

- Hogy hívnak? – kérdezi a hang.

Olyan ismerős ez a hang.

- ... Cara – mondom.

A hang elhallgat.

- Helló? Kérlek, ne menj el! Úgy érzem, megőrülök!

- Cara...

Ismétli meg a hang. Olyan ismerős a hang... mint Zeke, csak...

- Ó, Istenem... Uriah?

A cella falához megyek, és nekitámaszkodok.

- Uriah, te vagy az?

Nincs válasz, és kezdek kétségbeesni.

- Uriah, én vagyok. Cara. – A falhoz nyomom a tenyerem, amely valószínűleg összeköt bennünket.

- Fogalmam sincs, hogy miért hoztak le ide, úgy értem, hallottam őket beszélgetni valamiről, de... - Elhal a hangja.

- Uriah, mi történik? Hogyan... hogy lehetsz itt, most? Ez a valóság?

Úgy érzem, mintha egy álomban lennék.

Ez nem történhet meg.

Ez nem a valóság, az emberek nem jönnek vissza csak úgy a halálból.

Csak ők tudják megtenni.

És ők azok.

Mély levegőt veszek.