Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

20. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/20/Resurrection

Tris

Érzem, hogy Cara fájdalma kegyetlenebb, mint gondoltam.

Tudom, hogy milyen a félelemszérum, pontosan tudom, hogy min megy keresztül, és ez az egész miattam van.

Rémült, és tudom, hogy nem tud tenni semmit, hogy megállítsa, mert ez nem álom, vagy szimuláció; ez a valóság a számára.

Felnézek Tobiasra, és az arckifejezése úgy hasít belém, mint egy kés. Bűntudat, szorongás, és fájdalom egyben.

Meg akarom szüntetni a fájdalmukat, és az a legrosszabb, hogy tudom, hogyan tehetném meg, és nem is lenne nehéz.

Könnyen megadhatnám magam Marcusnak.

De megígértem.

Megígértem Tobiasnak, hogy nem teszek semmi vakmerőt.

Megígértem Tobiasnak, hogy nem leszek mártír.

Odaígértem neki az életemet.

Tobias Carára pillant, és a fájdalom a szemében annyira látható, hogy belefájdul a mellkasom. Ez kínzás neki: hallgatni a sikoltozást, és nem képes tenni ellene semmit... Ez megöli.

Meg akarom ezt szüntetni, miatta, de ígéretet tettem.

Egyszer csak felnéz, tekintete találkozik Marcuséval.

- Oké! ... Megkapod Trist. Csak állítsd meg. – A hangja kétségbeesett és... furcsa. Nem normális, túl magas ahhoz, hogy igazi legyen.

Elhúzódom tőle, a szívemet a gyomromban érzem.

Sokkot kapok, de egy kicsit meg is könnyebbülök, mert nem tudom, meddig bírtam volna még.

Remegek, rémült vagyok, de megteszek mindent, amit akar.

Még nem láttam őt ilyennek.

Aprót biccentek.

- Biztos vagy benne?

Nem néz le rám, és ettől egy kicsit pánikba esek.

Tényleg? Ilyen könnyen feladja? Azok után, amiről beszéltünk? Milyen gyakran mondta, hogy nem akar újra elveszíteni.

Aztán a keze az enyémbe kulcsolódik, és megszorítja. Valamit mondani próbál ezzel, de nem jövök rá, hogy mit.

A maszkos férfiak felénk mozdulnak, és Tobias az ajkát a fülemhez érinti.

- Bízol bennem? – suttogja olyan halkan, hogy alig hallom, de bólintok a mellkasa előtt. – Hadd vigyenek. – Gyorsan megcsókol, hogy senki nem látja, aztán a férfiak Marcus asztalához vonszolnak.

Marcus mosolyog, Tobias pedig úgy néz ki, mindjárt elhányja magát.

- Még mindig reménytelen vagy, fiam.

Tobias félrenéz. Tudom, hogy azért zavarja ez a megjegyzés, mert semmiben nem akar Marcusra hasonlítani.

Marcus elővesz egy másik fecskendőt, megszúrja Cara nyakát a tűvel, Cara teste pedig azonnal elernyed, és a sikoltozás abbamarad.

Látom, ahogy a megkönnyebbülés szétárad Tobiasban, aztán Marcus felém nyújtja a kezét.

- Kezet rá?