Fanfiction fordítás: Feltámadás (Resurrection)

15. fejezet

A fordítás az író, Cordys-Vision engedélyével történik!

Az eredeti történetet itt találjátok: https://www.fanfiction.net/s/10333346/15/Resurrection

Cara

Egy sötét szobában ébredek a padlón.

A padló betonból van, én pedig fázom.

A tarkóm annyira fáj, hogy szinte szédülök tőle.

Lassan felülök, pislogok a sötétben.

- ... Hello? – mondom, a hangom visszhangzik az üres szobában. – Van itt valaki?

Semmi.

Körbetapogatózom, és észreveszem, hogy fém csövek vannak előttem.

Rácsok.

Egy cellában vagyok.

A pánik kezd úrrá lenni rajtam.

- Mit AKARTOK tőlem? – kiabálom a semmibe.

Van egy kis képernyő a sarokban, olyan, mint egy biztonsági kamera monitora, de énrám fókuszál.

Látom magam, ahogy állok a cellában, és nézem magam a monitoron.

Oldalra billentem a fejem, közelebb lépek a monitorhoz.

- Miért figyeltek engem? – suttogom gyakorlatilag magamnak.

Kulcscsörgést hallok, és a rácsok felé fordulok. Pár másodperc múlva egy férfi lép be, az arcát fehér maszk takarja.

Egy tálcán két szelet kenyeret hoz.

Kinyitja a rácsot, és leteszi a tálcát a padlóra.

- Hmm... köszönöm? – mondom. A maszkos férfi felém fordul.

- Akkor beszélj, ha kérdeznek – szól rám mogorván.

Pislogok.

- Oké, sajnálom. – Egy pillanatig hallgatok, nézem, ahogy elhagyja a cellámat. – Várj... én csak... Mennyi az idő?

Felém fordul, oldalra billenti a fejét.

- Akkor. Beszélj. Ha. Kérdeznek.

Bólintok, védekezően felemelem a kezem.

- Oké... sajnálom. Csak nem értem, mi folyik itt – harapok bele az ajkamba.

A férfi bámul rám, majd elővesz egy kis hordozható képernyőt. Megnyom rajta egy gombot.

- A génkárosult nő fegyelmezetlen. Parancsot kérek.

A képernyő recseg, aztán egy gyanúsan Davidére emlékeztető hang szólal meg.

- Hallgattasd el, ahogy tudod. – A képernyő megint recseg, aztán a férfi elteszi a zsebébe.

Felém fordul, és hirtelen megrémülök.

- Itt, megtanítjuk a génkárosultakat hallgatni.

- Kire hallgatni? – kérdezem.

- A jogos vezetőkre. A genetikailag tisztákra. Ki másra? – mondja, aztán előhúz egy ezüstösen fénylő kést. Sötét van a cellában, a kés valahogy mégis csillog.

Olyan rémült vagyok, hogy alig kapok levegőt.

Behunyom a szemem, és Négyesre gondolok. Bizonytalan vagyok benne, hogy eljön-e értem egyáltalán. Boldog Trisszel. Miért tenne tönkre mindent csak azért, hogy engem megmentsen? Érek én ennyit? David és Christina rossz embert választottak csalinak.