Be my Jagiya - J-Hope ff. [~Befejezett]

14. Rész - Comfort me

Meglepően jól éreztem magamat az "új" bőrömben, bár hajolgatni nem nagyon mertem, még úgy sem hogy tudtam, Hobi nincs ott és még valószínüleg fel sem ébredt. Úgy döntöttem, hogy most egyszerűbb ételeket csinálok reggelire.

Tojásrántotta, Toast, tükörtojás meg ilyenek. Majd választ belőle én meg megeszem a többit. Bár magamat ismerve biztos letömöm a torkán.

Egyre jobban telt az idő és nekem egy csapásra visszakerült a félelmem a testembe. Picit megremegtem és ijedten néztem végig magamon.

Mit csinálok? Magamba bolondítom Hobit mint a filmekben? Te jóságos, olyan szánalmas vagyok! -keringtek a gondolatok a fejemben és kezdtem egyre rosszabbul érezni magam, egészen addig, míg meg nem pillantottam egy kilógó kis pálcikát az ebédlőasztalra helyezett gyümölcsöstál mögött.

Annyira megörültem, hogy el is felejtettem szinte azonnal a tojásrántottát és nagy hévvel kaparintottam meg az imádott nyalókám fogantyúját. Gyorsan bontottam ki a piros színű édességet, majd helyeztem ajkaim közé és rohantam vissza az ételhez, ami már kezdett kissé égett szagot árasztani magából. Még pont sikeredett megmentenem Hoseok reggelijét, így boldogan szopogatva a nyalókámat kezdtem el megteríteni az asztalt.

Kicsit úgy nézhettem ki, mint egy kislány, aki túl hamar nőtt fel. Mondjuk pontosan így is éreztem magamat abban a percben, míg olyan kihívó ruhákban ettem elégedett fejjel egy édeséget, amit általában kiskorukban szoktak az emberek.

-Oh! Kkamjjakija*! -ugrottam meg és helyeztem szívemre a kezemet, mikor megjelent az ajtóban Hoseok. Ha ez nem lett volna elég, akkor még a nyalókát is majdnem félrenyeltem.

-Bocsi. -ásított egy nagyot, majd félig csukott szemekkel csoszogott a csaphoz, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Szinte már visszaaludt, miközben nyakalta be a hideg nedűt, majd megdörzsölve a szemeit fordult felém, de meg is torpant.

Ezt csak a szemem sarkából láthattam, ugyan is igyekeztem úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne és semmi különlegeset nem viselnék. Kicsit előre hajolva rendezgettem az evőeszközöket meg a tányérokat, majd kihúztam magamat és elgondolkodva figyeltem a megterített asztalt, miközben  ki és be húzogattam a nyalókát ajkaim közt, halk cuppogó hangokat kiadva.

(nem, nem érdekel, h ez Jimin)

Mivel kicsit tényleg elrepült az agyam egy másik világba, így észhez térve kaptam Hobi felé a fejem, aki áthatóan vizsgálgatta a fenekem aljáig érő pólóm és a szájtevékenységemet. Egy ideig még felmérte minden egyes apróbb porcikámat, majd tekintete ismét visszakúszott a szemeimbe és egy féloldalas mosollyal megrázta a fejét hitetlenkedve, majd oda bandukolt az egyik székhez és leült rá, konkrétan rám se nézve.