Akarlak [Befejezett]

43

Briss

Fehér tiszta falak.
Ahogy beléptem Theo szobájába ez volt az első dolog ami szembetünt. Nem is tiszták voltak. Csupaszok. Mind a négy fal hideg mesztelenségében meredt rám. Sehol egy kép, egy pószter, vagy akárcsak egy régi szerelem monogramjai a falba vésve. Semmi, csupán egy fekete analóg óra lógott emlékezteteve minden fájdalmas kattogásával hogy minden múlandó, még a semmi is. Körbe fordultam a szobában, széles ágy terült el a sarokban, a fekete sejem ágynemű kissé gyűrötten lógott a szélén. A széles üvegablakon beáradó fényt csak a félig lehúzott roló gátolta. Sehol semmi személyes tárgy. Se egy öreg baseball ütő a sarokban, se egy fénykép a falon.
Ahogy szemem visszatévedt az ajtóban ahonnan érkeztem megakadt a szoba tulajdonosán. Fél vállal az ajtó félfának dőlve, összefűzött karokkal állt és engem vizslatott. A pajkos féloldalas mosoly hiányzott az arcáról, helyére rideg félelem költözött. Halvány szemei mélyen az enyémbe hatoltak. Olvasni próbált bennem. Pedig én szorultam válaszokra.
-Miért hoztál ide. Törtem meg a csendet végül.
-kellet már egy nő aki le ellenőrzi hogy megfelelő rendet tartok e. Felelte keserű, fájdalmas hangon. Nem értettem mire gondol. Nagy szemekkel értetlenül  meredtem rá. És csak annyit nyögtem ki.
-elfogadható. Theo széles válla kissé megremegett. Majd belépett a szobába. Ahogy elhaladt mellettem keze súrolta a derekam, minden idegszálam felkiáltott az érintéstől. Theo az ágyhoz lépett és hanyat dölt a matracon.  Én pedig csak ott álltam a szoba közepén akár egy nagy kupac szerencsétlenség. Tenyerem izaddt, a gyomrom liftezett. Nem tudtam hogy mit csináljak. Néztem Theot ahogy ott feküdt elnyújtózva. Kezét össze kulcsolta a tarjója alatt, pólója pedig a derekán feljebbcsúcsott kivillanta gyönyörű napbarnított bőrét és az azon cikázó írást a csípőjén. Talán egy perc is eltelt. Mire a bennem dúló kétségbe esés olyan magasságba tört hogy észre sem vettem amikor a kérdés kigördűlt az ajkaimon.
-Mit csináljak most? Hangom remegett, az ökölbe szorított kezemmel együtt.
A szőke fiú szemei rámtapadtak ahogy felbíllentette a fejét. Éhesen futtatta végig a tekintetét a testemen.
-Oh Szépségem erre a kérdésre nagyon nagyon sok féle képpen tudnék válaszolni. Vigyorgott a megszokott perverz módján.
-De most gyere csak ide. Tapogatott az ágyon maga mellé. Tétován lépkedtem az ágyig. Lábam minden lépésnél össze akart csuklani, és mintha a talaj is hirtelen megindult volna a talpam alatt. Ahogy ledöltem Theo mellé az ágyba hirtelen magába ölelt a selyem hűvös ,lágy anyaga. Mind ketten az ágy másik szélén feküdtünk.
-Na ezt te sem gondoltad komolyan. Felete majd a csuklómnál fogva magához rántott. A csuklómba éles fájdalom nyilalt egy régebbi sérülésem emlékeként, de nem érdekelt. Abban a pillanatban hogy Theo a mellkasára vont megszünt a világ. Ott feküdtem. Arcom izmos mellkasára simult. Kezemmel feszes hasát öleltem át. Andalító volt a a hátamat simogató kéz és a fülem alatt dobbanó szív. Ujjbegyeimmel apró köröket cirógattam a hasára, ő pedig apró csókot adott a hajamba. Mély levegőt vettem és magamba szívtam a belőle áradó friss illatot. Ezer kérdés kattogott az agyamban, mégis ahogy szorosan magához ölelt ott az ágyban teljesen ellazított. Ragadós nyugalom vett körül és nem féltem. Apám halála óta az első pillanat volt amikor félelem legapróbb szilánkja is felszívódótt a szívemből. Azonban ez az érzés mellet sem hagyott nyugodni valami.
-Min gondolkodsz Szépségem? Suttogta a hajamba lágyan. A valódi kérdést nem tehettem fel így rögtönöznöm kellet. Ami meg kell vallani elég jól sikerült akkor.
-Tudod eszembe jutott hogy a palacsintázóban megigérted hogy megmutatod a tetoválásaid. Dadogtam halkan a melkasának. Theo csendben kuncogott, és közben rázkódott a melkasa.
-Hát ha csak arra vársz Briss hogy vetközzek. Szólt kacér hangján majd feltápászkodott és lehúzta a pólóját és a földre hajította. Visszafeküdt és mélyen a szemembe nézett.
-Mostmár olvashatsz bennem. Suttogta, én pedig mély levegőt vettem. Láttam már póló nélkül, de ilyen közelről ilyen részletesen sosem.  Kezem felemeltem és csupasz mellkasán futtattam végig. Nagyot sóhajtott ahogy ujjaim a bordáján futó horgonyt rajzolták körbe. Gyönyörűen kidolgozott munka volt.  A sötét színek méllyé és komolyá varázsolták az összképet. A horgony körűl egy öreg hajókötél tekeredett.
-Hihetelenűl gyönyörű munka. Suttogtam a bőre fölött.
-Remény ugye? Pillantottam a szemébe és ő aprót bólintva igazolt.
-Ez a mindenem. Nem maradt más már a nyomorult életemben mint ez az apró kis szarság ami miatt minden nap felkelek és elhiszem hogy a világon van még olyan pont ahol nem kell másnak lennem ,ahol békém lehet. Minden szó halálos komolysággal hagyta el az ajkát. Zöld szeme a plafont bámulta üresen. Megtörtnek tünt. A 19 éves Theo Chastor aki mindig is maga volt a magabiztosság és a bátorság itt feküdt a karjaim közt és élettelen bábként meredt a semmibe.
-Mi elől menekülsz? Suttogtam a bőrébe majd ajkaim a bordáján futó mintához nyomtam. Megremegett a szája ahogy megszólalt, de szeme továbbra is a plafon bámúlta.
-A magány elől. Felelte. Meglepett a válasz ,hogy lehet magányos az akié a világ, és hogy lehet mégis az tömegben aki elrejtőzne az univerzum elől. Ujjabb csókot hintettem a börére. Theo nagy levegőt vett. Arca elsápadt és a bőre jéghideggé vált.
-Theo? Jól vagy. Néztem fel rá.
-Briss.. rettegek. Suttogta. Minta melkason vágtak volna. Szívem összeszorult és éreztem hogy meghasad. Feljebb csúsztam hogy arcunk egy magasságba kerüljön és fölé hajoltam. Szeme ekkor a plafonrol az arcomra tapadt. Lágy zöld írísze hidegen meredt rám. Nem tudtam mit tehetnék. Egy hónap alatt annyi arcát láttam Theonak. Most még sem tudtam mit kezdeni. Így azt tettem amit ő is mikor én rettegtem. Közelhajoltam hozzá. Ajkaimon éreztem a lélegzetvéltelét mikor megkérdezte.
-Mit csinálsz Briss? Mélyen a szemébe néztem. Próbáltam megértetni vele mit akarok.
-Most én fogom elfeldtettni a fájdalmadat. Suttogtam ajkainak és megcsókoltam. Mindent át akartam adni abban a csókban. Meg kellet értenie hogy itt vagyok ,itt vagyok az ágyon,  hogy épp megmenteni akarom és hogy szeretem.