Akarlak [Befejezett]

21

Hétfő révén nem sokan voltak a bárban. Néhány pár vacsorázott az ablakok mentén illetve egy baráti társaság üldögélt a teraszon  jobb időre hivatkozva. Nemkellet megszakadni a munkában ,csak néha néha jött egykét kérés.

Nico bácsi ma korán lelépet mert nem érezte jól magát így Frennel ketten zártunk. Én az asztalokat türülgettem ő addig felmosott.

-figyelj Brisi hazadoblak. Ajánlotta fel már 3szorra albban a fél órában . A gondolat hogy akár csak húsz percel is de előbb hazaérek és fennáll a lehetősége annak hogy Jerry ébrenvan. Gyomorforgató volt.

-nem köszi. Hazasétálok inkább . probáltam mosolyogva válaszolni.

-Brisy sötétvan és későre jár. Nem kellene egyedűl sétálnod. Ráncolt a szemöldökét Fren.

- Nyugi kemény csajszi vagyok feszitettem meg a bicepszem mire kinevetett.

-Na akkor indulj is én majd bezárok. Szólt mosolyogva.

Visszahúztam a farmerom és a felsőmet majd lassan hazaindultam de még visszaintettem a fiatal srácnak aki a telmosóra támaszkodva mosolygot rám.

Sötét volt az utcakon. A lámpák fénye nem engette láttatni az égen sorakozó ezernyi csillagot. Tornacipőm talpa a párás betonon hangtalanul suhant. Nem siettem sehová. Jólesett a séta, probáltam minden pillanatot élvezni amit a otthontól távol tölthetek. Friss tiszta levegő töltötte meg a tüdőm. Tizenegy körűl járhatott az idő amikor az utcankba kanyarodtam. Mintha itt a levegő is hűvösebb és sötétebb lenne. Hideg szaladt végig a bőrömön . A felhajtónkra érve a zsebembe nyultam a kulcsokert. Azomban ez alkalommal nem akadt meg semmiben az ujjam. A szentségit! Hát ez nem lehet igaz. Tudtam hogy elfelejtettem valamit. És természetesen a nagy sietségben ez pont a kulcsom volt. Latolgattam a helyzetett miközben ujjaim ökölbe szorultak. Nem csöngethetem be. Ha felébreszteném Jerryt annak nagyon csúnya következményei lennének. Mégsem maradhatok kint estére az utcán. Szédülni kezdtem,kétségbe estem. Nemtudtam mit tenni .A lenti ablakok mind zárva voltak. Felnéztem kivéve egy. , a lugas ami az ablakomig ért nem tünt ugyan túl strapabirónak vagy épp biztonságosnak.. De még így is biztonságosabbnak tünt mint becsöngetni. Semmi gáz Bris menni fog súgtam magam elé majd felkapaszkodtam a rács aljára. Benötte a borostyán iwgy nehezebb volt a kapaszkodás de nem számitott. Nem létezett az az opció hogy máshogy jussak be.  Két méterre lehettem a talajtól amikor egy auto hangjára lettem figyelmes majd a fényszórókra. Az auto lassan gurult az úton majd lefékezett a felhajtonk elött. Még mielött megszolithatott volna az idegen örűlt tempóban kezdtem mászni felfele.  A furgon ajtaja nyilott nem néztem hátra csak másztam lépteket hallotam magamögül ám ekkor a kezem megcsuszott és már nem bírtam megkapaszkodni. Ott terültem szét a füvön. Hirtelen minden csillag az égen egyszer indult ezer irányba. Összeszoritottam a szemem de hiba volt így csak jobban forgott a világ. Egy kéz kulcsolodott a karomra mitől szemem azonnal kipatant és lábam őrűlt módjára rugdosni kezdett,és talált is. - baszki tényleg leállhatnál ezzel már. Nyögött az idegen majd mindkét bokám lefogta. Sikojra nyitottam a szám amikor megláttam a támadom kilétét. Arcomból valószínűleg a vér egy pillanat alatt futott ki.

- inkább nem kérdek semmit. Ráncolta szemöldökét Theo.

- Én csak haza akartam menni. Ez volt a földkerekség talán legidiotább válasza aminek igazolását leolvashattam a fiú arcáról. Kezetnyújtott hogy felsegítsen.