Akarlak [Befejezett]

19

                       Theo

Hétfő reggelig nem történt semmi emlitésre vagy akár figyelemre mélto dolog.  A biztonság kedvért biologia óra helyet emelt irodalomra mentem be . Ugyan az orvosira nem kell az irodalom de oda már úgysem vesznek már fel ,akkor meg miért ne hallgathatnám a újkor iróinak önéletrajzi elemzését. Nem mintha minden vágyam ez lenne, csupán valamivel ell kellet töltenem a lyukas órát.
A hátsó sorban ledobtam a táskám és onnan hallgattam a tanárnőt. Egészen belemerültem az órába amikor az elöttem ülő göndör hajú lány leejtette a tollát . Reflex szerűen hajoltam le én is a lepattanó tollért . Csak néztem a mozduló kezem és nem értettem mi történik. A másoknak való segítés annyira messze állt tőlem hogy meglepődtem... őszintén kurvára meglepődtem a saját reakciómon.

A kezem elöbb érte el a tollat így odanyujtottam neki . A lány fekete fürtjei oldarra siklottak ahogy hátra fordult megmutatva igéző arcát. Igéző arcát amit egy lila monokli csúfított el. A sérülés ellenére is tökéletesen felismertem a lányt . A lányt akit már nem egyszer vettem le a lábáról még ha az nem is volt a terveim között egyenlőre.

-köszi . súgta oda gyors Briseis és már fordult is vissza. Válaszolni nem volt időm ,ugyan lehet nem is tudtam volna értelmeset szólni. Nem tudom mi történt abban a pillanatban de teljesen letaglózott a kékes folt az arcán. Mi történt vele? Istenem ugye nem bántották? Ki képes bámtani egy ilyen gyönyörű lányt? Égető düh lobbant  bennem. Dühitett hogy ennyire zavar hogy mi történt vele de sokal jobban dühitett hogy valóban mi történhetett vele. És ekkor beugrott ..basza meg basza meg basza meg . és ha miattam volt? Ha akkor ütötte meg magát amikor fellöktem véletlen a bevásárló kocsival. A gondolattól mindha gyomorszájon vágtak volna. A düh amit eddig éreztem most teljes erőből felém irányult. Legszivesebben behuztam volna magamnak egyett. A rohat életbe ! Én nem akartam hogy baja essen baszameg. Muszáj volt valamit csinálnom . megláttam hogy mellete se űl senki . észre se vettem de már lendűlt is a kezem a magasba.

-igen Mr Chrasner?  Szólított meg a tanárnő.

- elnézést előrébb ülhetnék eggyel ? Nem igazán látok inene. Hunyorogtam a tábla felé hogy teljesebb legyen a színjáték. A tanárnő értetlenűl bámult rám de végűl intett hogy foglaljak helyett ott. Briseis háta megfeszült ahogy odaléptem a padjához. Ledobtam a táskát és becsusztam mellé a padban. Nem figyelt rám. Csak a táblára és a jegyzetére koncentrált teljes mértékben. Én meg csak ültem ott mint egy rakás szerencsétlenség. Mi az francot kezdjek most? Attól a pillanattól hogy fél méteres körzetbe kerültem hozzá nem tudott lekötni az irodalom. Volt valami ebben a lányban amit nem tudtam megmagyarázni . Tisztának tünt. Többnek tünt mindanyiunknál. Volt benne valami plusz, valami rejtéjes varázs.. Akármi is meg akartam kapni azt a varázst.

Néztem őt ahogy írt. Néztem a francokat, bámultam . A kecses kezét ahogy gyöngybetűkkel jegyzetelt a füzetébe .Ahogy szinte rajzolta az ívelt betűket,a hosszú göngör tincseit ahogy a az arca elé lógtak. És az arcát ami mostmár engem nézett és piros volt. Oh biztos elpirult gondoltam. , várjunk csak miért ráncolja a szemöldökét? Ajaj baszki nem elpirult hanem dühös..kurva dühös..

- mi a francot bámulsz így? Szegezte nekem a kérdést felemelve egyik ívelt szemöldökét.
-mi történt az arcoddal? Kérdeztem vissza halkan. Egy pillanatra megingott a magabiztosága de lehet a képzelet játszott velem mert egy másodpercel késöbb ugyanazt a kemény csajt láttam . - mit érdekel az téged? Kérdez vissza egyre mogorvábban. -Zavar ha érdekel? Kérdem vigyorogva. Élveztem játszani a csajjal.

- mindenre kérdéssel válaszolsz? Fujtatott és elfordult a tábla felé. Bris keményem diónak bizonyult mint előszőr gondoltam. Szó szerint szarik a fejemre. Megböktem a könyökömmel óvatosan hátha rám figyel újból de semmi,még el is húzódott a pad túlsó felére. Fasza sikerült bevágodni Theo gratulálok. Ugytűnt ma már nem nagyon fog hozzám szólni. Na de baszki én biztos hogy nem fogom feladni. Tudnom kellet hogy miattam sérült e meg. A padra firkálom a kérdést hogy mi történt majd kopogtatni kezdem a feliratot hogy oda nézen. A terv tökéletesen bevált. A csajszi a füzete sarkára skiccelt egy szerkényt és egy emberkét aki épp lefejeli azt. Vigyorognom kellet a rajzocska láttán. Ügyes a lány megkell hagyni és humora is van nemkétség.  "Szóval nem attól hogy megláttál a supermarketben és rögtön elterültén a látványomtól? "Firkálom tovább . Rámnézett és a szemét forgatta. Nehéz volt vissza folytani hogy elne nevessem magam de folytattam. "Kár pedig azt hittem most elkell hivjalak randizni kárpotlásul. Még jó hogy nem köszi". Egy kósza mosolyt láttam felvillani  egy pillanat alatt tovább is repült azokról a pimasz ajkakról. Bris egy összetört szivet rajzol a margora. Egy pont olyat mint az enyém. Nagyott dobbant a saját roncsolt szívem a rajz láttán, de elmosolyodtam. "De tudod csak egy szavadba kerűl szépségem. "És nyertem. Az apro mosoly ami eddig ott rejtőzött azon az arcon most végig szánkázta az egészet. Mosolyogva rázta a fejét majd hátradölt a széken és a tanárt kezde figyelni. Nem tudtam megállni az óra hátralevő részét mosolyogva űltem végig és éreztem, szeretni fogom az irodalom órákat.

A nap ezek után szinte eseménytelenűl szált tovább vidáman űltem az órákon, olyan voltam mint egy narkos vagy egy ovodás. Vagy akár a kettő kető egyben, na jo azért ez már esrős volt

Hazafelé összefutotunk a parkoloban Dannal.

-Mit vigyorogysz Don Juan? Röhögött  én csak megrántottm a vállam..

-Tudod Dan .napsütés madárcsicsergés .tavasz. Feleltem rákacsinta.

-Veled valami nincs rendben teso . röhögve vállon csapott.

-jut eszembe összekellene dobni valami bulit. Veti fel az ötletet Dan.

-bulit? Minek? Kérdem ráncolva a szemöldököm.

Dan álla a parkoló betonjára csattant.

-Te most szopatsz? Ember mi van veled? Még hogy minek a buli? Jezusom tényleg valami gáz van veled. Emelte az égbe a kezét miközben magyarázott.

-Jojo vágom. De van valami indok? Kérdem Dantól akki erre rámkacsintott

-tudod napsütés , madárcsicsergés ,tavasz. Röhögte el magát.