Akarlak [Befejezett]

8

Valahogy ma délben már nem tudtam nagy érseklődést folytatni a természetben előforduló mutáciokról szóló lecke iránt. Gondolatban a tegnap estét pörgettem vissza. Tudtam hogy valamire emlékeznem kellene de nem igazán jutottam el odáig hogy mi is. Addig megvolt hogy a bárban voltam és ott volt Cassy vagy Chrisy? Ohh mindegy a D kosaras lány. Addig még épp a story hogy rendeltem mégegy kör tequilat minkdettőnknek, aztán kacéran a kezembe kapaszkodva felhivott hozzá. És itt már csak arra emlékszem hogy reggel kilopoztam a sötét szobából mielött felkellt volna.
-eddig olyan mint mindegyik másik estém az elmúlt pár évben, de valamit akkor is elfelejtettem. Ekkor szúrta ki Mr Tailor az érdeklödésemet az órája iránt.
-

Szabad tudnom Mr Chastor hogy min töri épp azt a csodás elméjét?-kérdezte gúnyosan a biológia tanárom. Az öreg úgy az ötvenes évei felé igyekezett erőteljesen, kopaszodó pocakos pasas volt. Maga a férfi ideál

-Hát ha nagyon akarja tudni ,bár szerintem ezen a kérdésen ön és még sok férfitársunk a Földön elgondolkodott már, vagyis, hogy hogy hivják azt a 11.-es szőke cicababát, tudja azokkal az  észvesztő D-kosaras mellekkel, akivel az elmúlt éjszakàt töltöttem. Hogy is mondjàk önök biologusok ,nemi kapcsolatot hoztunk létre?- hangom olyan gúnyt ütött meg másnapos állapotában, hogy valószínűleg engem is elkapott volna az ideg ha valaki ezt a  hangot üti meg velem szemben.-Most Cassy vagy Christy? Ah nem tudom. De mindha mindkettőt mondta volna. -vakartam meg a fejem nagy gondolkodokás közepette, amikor felpillantottam a tanárra.
M

r. Tailor hófehér bőrű volt, most azonban arca valahogy természetellenes biborszínűre válltott már csak fülléből előtőrő füst hiányzott, volna és bármelyik rajzfilmbe bele illett volna.

- Az iker lányaimról beszél maga istenverte barom? -Üvöltötte felém, kigúvadt szemekkel.

-Hopsz. Oh akkor biztos az apjuktöl örökölték a gyönyörű szemüket- Válaszoltam. Ekkor a kezei ökölbe szorultak ,soha nem menekültem még el egy bunyó elől sem de most valahogy hasznosnak találtam a futást. A padok közt felém indult a többi diàk falfehéren ült én azomban fellpatantam és az egyetlen menekülési útvonalat megtalàlva az ablalhoz rohantam a keretből még visszapillantottam . Láttam hogy itt nincs más menekvés már majdnem utolért. Ha pedig verekedésbe keverednénk sehogy nem jönnék ki jól, felfüggesztés azonnal és mellé még le is csuknak. Ellöktem magam a párkányról, páran felsikítottak mások élesen beszívták a levegőt. Sajnos csak esés közben jutott eszembe hogy a biológia terem az első emeleten van. Probáltam tompítani az esést de végül egy félresikerült bukfenc kiséretében elterültem. Soha nem féltem a magasságtól, vagy a zuhanástól, sőt imádtam, de nem éppen ehez a közeghez voltam szokva.
E

gy pillanatra nem kaptam levegőt ,és nem láttam semmit, azt hittem vége, kész meghaltam. És mennyire szánalmas módon ráadásúl . De tévedtem, nagyon is éltem. A következő pillanatban egy halk sikolyt hallottam majd valami rám zuhant, ugyan nem volt hatalmas súly de egyenesen a tökömbe térdelt, olyan erővel hogy azt hittem mostmár tényleg ott halok meg.  Összegörnyedtem a fájdalomtól

- oh  jézusom bocsánat. Szabatkozott ijedten egy hang. Kinyitottam a szemem és fölémhajoló szépséges kék szempárt láttam meg. Fekete hajfátyol logott evörösödött arca két oldalán kócosan. Gyönyörü lett volna látvány ha nem épp a lábaim közt térdelt volna. Más esetben biztos élveztem volna, de akkor valahogy korántsem.
- Szálj le a tökömröl kérlek. Nyögtem. a lány egy pillanatra nagyra nyitott szemekkel nézett rám majd mintha tűzhöz nyúlt volna ugrott le rólam. Valoszínüleg megcsuszhatott a nedves fűvön, mert kezei kalimpálasa közben a fenekére esett és hangosan felvisított. Ez a látvány annyira abszurd volt ahogy a fenekét fogva visít a földön fekve, hogy nem birtam és  nem is akartam uralkodni magamod. Olyan röhögő görcs kapott el hogy levegőt sem kaptam. Hallotam ahogy ő is elneveti magát csilingelő hangján, de közben továbbra is a fenekét fogva.
-Ez a hang belőled jött ki? Mi vagy te mormota?- húztam az agyát nevetve. Láttam hogya szemöldökét ráncolva kezd dühös lenni, és ez valami különleges furcsa érzéssel borított el. Tettszet ahogy hosszú vékony làbait kinyujtva ült a fűbe vörös arccal kócosan és porosan, egy olyan làny aki maga a nyugalomnak tünne ha csak összefut vele az ember bárhol szolíd tiszta arcával, most kiabál velem hogy fogjam be. Én csak röhögtem tovább.
- Mivan te mindíg ilyen rámenős vagy?- Ezzel sikerült megadnom a  kegyelem döfést és a csaj agya eldurrant. Ahoz képest hogy milyen vékony lány akkorát vágott ököllel bordámba hogy belém szorúlt a levegő. Be kell vallanom nem számitottam rá hogy megüt.
M

ire felkaptam a fejem már jó húsz méterre állhatott

- várj !  Kiabáltam utána de mint aki megsem hallotta, épp utána mentem volna mikor rezegini kezdett a telom a zsebemben, csodák csodájára túlélte a zuhanást. Apa keresett.

- Theo figyelj kaptam egy emailt a sulitól miszerint múlthéten megint logtál. -Kezdte  szokásos dolgait.
-

figyelj sajnálom nem..-akartam volna folytatni de ekkor a lány megfordult és rámüvöltött. Amikor meglátta hogy telefonálok kleor bőre elöbb falfehérré majd tűzpirossá vált.

- Bocsi elismételnéd épp telefonáltam.- szóltam a telefont a fülemtől eltartva pimaszul. Élveztem ahogy a lány teljesen zavarba jön és eliszkolt.
- Bocsi apa nem hallotam teljesen. De el kellet intéznem pár dolgot. Mentegetőztem.

- Mégis mit? Életet mentettél? Nem, nem hinném és nem is fogsz sohasem, ha nem jutsz be az egyetemre.- hozta fel az állandó témát gúnyosan. Bár tudta volna hogy igenis  hányszor mentettem életet,csak éppen a sajátomat. Leűltem egy fa tővébe. Tudtam hogy Mike hosszú előadást fog tartani az én életemről és jővőmről. Szemem a lány távolodó alakjára szegeztem. Miután nem válaszoltam. Mike megkérdezte
-Theodor Chastor gondolsz te egyáltalán  a jövödre? Szidott. A lány visszanézet zavartan es én odaintettem neki.
- Persze Apa most is azt nézem