Akarlak [Befejezett]

20

Bris.

Igen ilyen az én szerencsém.

Természetesen pont azon a reggelen fogyott el minden csepp alapozó itthonról amikor egy orbitális lila monkli volt a szemem alatt. Csodálatos. A szokásos reggelit készitettem  konyhában amikor lépteket hallotam mögülem. Jerry jött be a konyhába. Kivett a hütőből valamit . Minden idegszálam megfeszűlt. Mint a menekülni készülő vadnak kit sarokba szorított  a fenevad. Mély hangja fenyegető hallksággal töltötte be a teret.

- Az engedetlenség mindíg kifizetődik.. jéghideg rettegés hullámzott végig rajtam szavaitól.

- mindíg. Suttogtam magam elé a pultnak. Mostoha apám ekkor a vállamnál fogva megrántott ujjai a vállamba mélyedtek ,arcom már az övét nézte.

-és a kifizetett díjat nem kell szégyelni. Felelte majd taszított egyet a vállamon. Fejem a konyhaszekrénynek csapodott. éles fájdalom nyilalt az agyamba és gerincembe . Szemem azonban a fajdalomnak és rettegésnek ellenállva is száraz maradt.

Türtem minden fájdalmat inkább de nem adtam meg neki az esélyt hogy legyőzön.

Ahogy jött úgy el is tünt a konyhából és ismét én maradtam egyedűl, visszafordultam a gáztüzhelyhez. Néztem a rózsáját ,ahogy a kék és vörös lángok elegye szabályosan, mereven égetik az edény alját. Olyan egyformának tűnt minden pillanatban mintha az ember megzabolázta volna a tüzet.

Már mi irányitunk. Mi vagyunk az egyetlen lény mi minden felett uralkodik. Nem kér csupán elvesz. Nem kérdez ,magának teremti a számára legkedvezőbb választ. Nem teremt csak pusztít. És mindent láncra ver. Még a tüzet is. Pedig láttam én már milyen mikor  lángok elégetik a saját láncait és a rab az őr ellen támad..pedig ha tudta volna a tűz hogy akkor is egy embert szolgált. Egyet mely mindtől rosszabb ,egyet akit a gyűlölet éltet és más fájdalma..

***

-Mi történt az arcoddal? Kérdezte  melletem Theo. Mégis mit várt ide űl mellém a cimlapos mosolyával az izmos tetovált karjaival és majd kitárom neki az életem? Vagy esetleg a lábaim? Nem lehet egy észlény ha megkérdi hogy hol szereztem a monoklimat .na vajon megis hol az ebayről rendeltem volna? Nem várj mégjobb opció titokban az a hobbim hogy konyhaszekrényeket fejelgetek.

Úgytünik őt hidegen hadja a közönyöm de az nem az én problémám. Nem sokszor találkoztam vele de valahogy túl is élném ha ez igy maradna. Elég bonyolult így is az életem ahoz hogy hadjam hogy bárki csak úgy felborítson mindent.

A srác bizonyos hogy nem adta fel könnyen . Az apró üzeneteitól nehezen álltam meg ugyan hogy elne mosolyodjak de isten őrizz még elbizná magát.

"Csak egy szavadba kerül szépségem" soha nem hittem volna h egy mondat igy hathat egy emberre ahogy most rám. Egyszerre éreztem ugy mindha nyakon öntöttek volna egy vödör jeges vizzel és ugyanakkor forroság járt át legbelűl. Az émelyitő kettősség lengte be a napom további részét is. Ez a pár szó amit ugyan még ki sem mondott csupán leírt magával ragadtak. Egy szavadba kerül szépségem..nem nemkerülhet csupán egy szóba semmi. A világ amiben élünk ezerszer zsarnokibb és kapzsibb ahoz hogy megelégedjen egy szóval. Tettek fájdalmak könnyek ezek kellenek mindenért .A legkisebb dologért is az életben annyit kell szenvedni hogy megszerezük hogy mikor végre a kezünkbe kaphatnánk az örömöt elhomályosítsa az eddig átélt borzalmak. Csupán egy szó ennyi elég lenne? Egy szó és minden a kezünkben kerülhet? Lebeghetünk a boldogság és a béke tökéletes terébe mitsem törödve azzal mi volt tegnap vagy épp mi vár holnap? A francokat az élet nem így működik..

A délután minta csak fájt volna neki tellni olyan lassan gördültek az órák. Ember a földön nem akart még dolgozni menni úgy mint én. Szinte kirobbantam a bejáraton ahogy a Hydra felé indultam. Szokás szerint elöbb értem oda a kelleténél úgyhogy bőven volt időm átöltözni. Frenco a másik szakács is épp az öltözőben volt.

-Haliho Bris intet felém hosszú ujjait hullámoztatva.

- Szevasz Fren. Mosolyogtam rá. Mondhat bárki bármit Frenco mellet nem lehetett csak úgy elmenni. Magas izmos alkata fekete tüsis haja és kék szemei..nos megremeg a halandó ember lába egy pillantásátol.

-miujság? Kérdi feloldalas mosolyal.

-Semmi különös. Lassan átkellene öltözni. Probáltam jelezni hogy nembánnám ha kimenne az öltözőből.

- Nos igen nemlenne  rossz . emlitette meg vigyorogva hàtàt a falnak vetve öszefont karokkal.

- mármint nélküled Fren. Nevettem neki.

-ohh nemár..nézet rám kiskutyaszemekkel és lebigyesztette alsó ajkát. Nevetve tolni keztem ki széles vállánál de ő elkapta a kezét és magára mutatott .

-Gondolj bele Bris mit vesztesz.. Majd röhögve kiment a konyhába. Többször kaptam már ajánlatot tőle de én mindet elutasítottam. Wik letépné a fejem sőt a világ összes nőnemű egyéne ha tudná hogy ilyen lehetőséget hagyok ki. De számonra a gondolat is elretentő. Nem tudnám elképzelni magam egy férfivel,nem nem azért mert a lányokat szeretem csupán lehetetelenek tűnik számomra h valakit magamhoz engedhessek ennyire. Csalodást sem tudok okozni ha nem mutatom meg magam.