Akarlak [Befejezett]

3

Nem tehetem mást, mint hogy megvártam amíg Jerry belép a hálószobába, itt fölösleges lett volna hősködni, néma megegyezés kötöttünk anyával egymás között, tűrünk. hogy segíthessünk a másikon.

Abban a pillanatban lerohantam a lépcsőn anyámhoz aki, az arcát fogva ült a netlakin. Leguggoltam mellé, felnézet rám és láttam, hogy felszakadt az ajka, nagyon hasonlítottunk anyámmal, és ez olyan volt mintha magamat láttam volna húsz évvel később a földön fekve véres arccal és kisírt meggyötört szemekkel. De ez nem lehet az én sorsom, nem lehet, hogy az élet ennyit szánt volna csak nekem. szenvedni, és tűrni.

Felsegítettem és leültettem egy konyhai székre, majd fagyasztott borsot tetem az arcára. Mindig volt otthon tartalékban pár tasak mirelitzöldség, éppen ilyen alkalmakra. Ajkát jóddal lefertőtlenítettem, majd egy papír zsebkendővel letöröltem a lefolyt jódot, és a könnyeit. Már meg sem próbáltam biztatóan mosolyogni, nem volt értelme.

Visszatettem a jódot a gyógyszeres dobozba, és megemlítettem, hogy elfogyott a géz.

- szerzek új tekercset Kincsem

- inkább új férjet kellene. - Csak azért mertem ilyet kiejteni, mert hallottam a szobából Jerry dörgő horkolását, kíváncsi voltam elérte az ágyat, vagy a földön terült e el.

- tudod, hogy nem lehet Biseis. –nézett fel szomorúan anya.

- tudom. - morogtam vissza.

- tudom, hogy nem is akart bántani, az én hibám volt. - Suttogta mega elé.

Ezt hajtogatja az első alkalom óta, nyugtatja magát pedig fölösleges, itt már mit sem ér a nyugalom. Anya az ehhez hasonló estek után feljött velem a szobámba, bebujtunk az ágyba átölelt és a fülembe suttogva, sírva énekelt, nem engem, hanem magát nyugtatta ezzel csupán, talán úgy érezte ezzel megvédhet mindkettőnket.

Reggel az órám csipogására ébredtem, súlyos fáradtság szegezett az ágyhoz, semmit nem aludtam az éjjel és ennek éreztem is a hatását.

Kimásztam az ágyból felkaptam a sötét térdnél szakadt farmerom a fekete pólóm és a tornacipőm fekete hullámos hajamon csak átszaladtam a fésűvel minimális smink, fogmosás és kész is voltam. Itt nincs idő vacakolni semmire. Rengeteg dolgom volt még minden reggel, anyám már hajnalban elindult gályázni egy varróüzembe a város túlsó végén dolgozott napi 12 órában, Bevándorlóként sajnos nem számíthatott jobb álláslehetőségre, és sajnos ez nem volt elegendő ahhoz, hogy megéljünk Jerry nélkül.

A szörnyeteg még mélyen aludt, de a világért se vártam volna meg, hogy felébredjen és a másnapos gyönyörét élvezhessem. Indulás előtt még, el kellett készítenem a mindennapos reggelijét mire felkelne. Nagy bögre kávé feketén és három lágy tojás szalonnával és pirítóssal, minden reggel az év 365 napján. Elkészültem felkaptam a kulcsom, bőrdzsekim és a táskám. Nagyot szívtam a friss reggeli levegőből, kissé hűvösen cirógatta a bőröm, ahogy meglibbentette a hajam, szorosabbra húztam a dzsekim, és elindultam a felhajtónkról. Pár perc múlva már a buszon ültem és örültem, hogy ha egy fél napra is, de elszakadhatok az otthon poklától.