Akarlak [Befejezett]

34

Theo.
Életembe kétszer réműltem eddig halálra. Az első alkalom az volt amikor anyám kirontott Lillyvel a házból, akkor még nem tudtam hogy szörnyű dolog fog történi. De most tisztán láttam a lány aki könnyes szemmel fogta a bordáit. Csillogó tekintete  adott választ a kérdésemre.
Hihetetlen düh lett úrrá rajtam és a mellettem álló fa szekrénybe vágtam az öklöm. Ajtaja éless reccsenéssel darabokban hullott a padlóra.
-Ki csinálta ezt Briss?! Üvöltöttem , már nem látva a vörös ködtől. -Ki bántott?!
Briss hatalmas rémült szemekkel nézett rám és remegett. Odaléptem hozzá de a szekrényben űlve a falhoz húzódott. A haragom egy pillanat alatt tűnt el a semmiben ,de a helyébe fagyos félelem szivárgott.
-Briss.. ne. Léptem oda és megfogtam a térdét. Felnézett rám és kék szemei csillogtak és ajka remegett. Egy pillanatra volt csupán a sírástól. Kezemmel megsimogattam az arcát és most nem hajolt el. Két kezem közé fogtam az arcát és kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.
-Mond el kérlek.. könyörögtem.  Soha nem tettem ilyet. Minden szó idegenben csengett a számban. Mintha egy másik nyelv szavait probálgatnám. Briss ajka csak megremegett és szeméből egy kövér könnycsepp szaladt le.
-Nem tehetem.. zokogott fel.
-psszt Szépségem.. ne sírj .. kérlek ne.. mond mitt tegyek, hogy segítsek? Próbáltam az arcát simogatta nyugtatni pedig én lehet jobban pánikoltam. Briss mélyen a szemembe nézett és remegve annyirt suttogott.
- feletesd el velem hogy fáj.. szemem kipattant szavai hallatlan. Leesett állal húztam magamhoz és csókóltam még. Halk sóhaj tört fel édes ajkairól ahogy nyelvem az övére simúlt. Kezem egy pillanat alatt a derekára kulcsoltam és felkaptam. Karcsú lábai átfogták a csípőm ahogy az ágyra tettem. Egy pillanatra próbáltam elhúzódni de ő màris magához húzott. Úgy csókóltam minta az élete múlott volna rajta. Akkor ott bármit megtettem volna csak hogy újra mosolyogni lássam. Keze végig siklott a hátamon és a pólót alá benyúlva simogatta végéig a felsőtestem. Puha tenyere alatt minta lángolt volna a bőrőm. Aprót az ajkába haraptam amitől izgatóan a hátamba karmolt. Próbáltam minden hidegvérem megőrizni de szinte lehetetlen volt. Szám elindult lefelé az állán a nyakáig. Briss halkan suttogta a nevem ahogy kezemmel bejártam a testét.
-Akarlak. Lehelte szinte csak ahogy csókólgattam tovább.
Olyan forróság járta át a testem amit soha nem éreztem az előtt. Mindig én vadásztam az áldozatokra csak hogy eggyel több legyen a listán . De most ez a szépség engem akart. Ahogy itt feküdt alattam én pedig két oldalt támaszkodva rajta csókóltam esteveszettűl egy dolog fogalmazódott még bennem.
-Rég a tiéd vagyok. Súgtam édes illatos bőrébe. Hangja megakadt a szavaim hallatán de mielőtt bármit is szólhatott volna ajkam az övére tapadt és hosszú szenvedélyes csókkal elfeldtettem minden gondolatát..