Akarlak [Befejezett]

11

                     

Briseis.

Lassan peregtek a percek, az òràk zàràsig Dan ma is beugrott egy fél órára beszélgetni, egész jol összehaverkodtunk persze erről Wiknek egy szót sem szóltam.

Nico bàcsi a pultot törölte ameddig én felmostam. Nem szokot nagy èlet lenni nàlunk de azért jól ment az üzlet. Visszahúztam a ruhàm és haza indultam gyalog. Görcsbe ràndult a gyomrom a gondolattól hogy legfeljebb fél orán belüll a Sátánnal leszek egy légtérben. Nem akartam hazamenni .Legszivesebben már egy repülőn űlnék ami olyan messze repítene ahol senkisem érhet el ,ahol a boldogság és a szabadsàg végre nem csak illúzió lehet.

Elértem a házunk elé a táskámban kezdek kutakodni a kulcs után szerencsémre az ujjam a karikába akadt. Elforgattam a kulcsot a zárban és egy utolso friss lélegzetet vettem a nyugott mitsemsejtõ világból mielőtt alámerülnék a félelemben.

Az emeleten lévő füdrőszobát használhatom csak ,pár csempe ugyan már leesett és a sarokban penész feketedik de megfelele. másfél fizetésből nem bírjuk fenntartani a házat és még javítgatni is. Anyàm fiatal lànyként jött az àllamokba Nico bácsikámmal Bevàndorlòként ,a robotmunkàtól és a minimàlbérntõl jobbat soha nem remélhetett. Még az èn fizetésemmel is lehetetlen lenne megélnünk ,a bank màr régen elvette volna a hàzunkat. Jerry nem dolgozik de minden vasàrnap pénzel tér haza. Nem tudjuk honnan szerzi és nem is kérdezhetjük. Ugyan keveset ad de annyi épp elég hogy fentartsuk magunkat.
Langyos víz folyik màr csak a zuhanyból amikor kilèpek alòla. Vizes hajam a hatam közepét verdesi amikor kibontom a türülközöböl.
Az àgyamnak melegen és puhàn kellene àtölelnie de úgy érzem minta betonpadlon feküdnék hideg kemény és idegen a testemnek.

Mélyeket lélegzem sikerült mégegynapot túlélnem. Eggyel közelebb a cél már csak 3 hónap és ittvan, olyan hihetetlen érzés tudni hogy olyan közel a szabadulásom kulcsa hogy szinte megérinthetném.
Lassan álom száll a pilláimra és fellkap a könyed varázslat. A szárnyán ,repülök érzem az ujjaim közt átsüvítő szelet ahogy testemet száraz falevélként húzza az ég felé. Lángol bennem az élet. Körülöttem minden ezerszínben szikràzik. Testem még mindíg felfelé szàguld ruhàmba belekap a szél. Màrcsak pàr méter a cèl. Pàr méter és megérinthetem az eget. Kezem kinyújtom ujjam szinte eléri màr centik kellenek. És ekkor valami elkapja a bokàm és vissza akar ràntani. Lenézek , egy kéz szoritja a làbam érdes tenyere felsérti a làbam hosszu görcsös ujjai karmokban végzõdnek mint egy demom karja aki probàlna visszaràntani a sötétbe. Ördögi visitàs tör fel a torkàból ami a bõrõm alà hatol. Rugkapàlok , menekülni akarok de a lény nem enged. Egyre lejjebb húz, kezeim kapaszkodot keresnek de az èg üres terèben hiàba karapàszok. Az elöbb még gyönyörû szikràk most egetmetszõ vilàmokkà vàltoztak àt amelyeket a testedben is érzel, mégsem nyomja el a szörnyeteg hangjàt. Sikitani akarok de amint egy hang jön ki a hangamon minden megvàltozik màr egy sötét szoba durva fapadlojàn fekszem. Kezeim eszeveszetten kapaszkodot keresnek. Körmeim mélyen a padlóba vájnak csak sikitok ahogy a torkomon kifér mégis alig hallhatò. A làbamat fogó kar mostmàr jól ismert formàjàt ölti . Ismerősek a börkeményedések ,a hegek a bütykein ,az érdes lapát tenyér. Mély bugyborékoló nevetés tör fell belőle.

- ugyan Brisy sikíts csak nem hallja meg senkisemm. ekkor a kezem elengedte a padlót. A durva fa lenyuzta a bőrőm ahogy behuzott a sötétbe.

Veritékben úszva riadok fel az álomból, szivem a bordáimat verdesi fogaimat osszeszoritva magzatpózba rándulok a látomas erejétől.

A hajnal még messze jár én pedig remegve várom a napot hogy elűzze a sötétséget.

Nem tudom hánykor riadhattam fel de orákig feküdtem még bénultan mire az ablakomon beszürödö fény lilás árnyalatot vett.

A szombati napok némi nyugalmat hoztak az életünkbe ,mintha lefolytanák a lángolo tűzet csak hogy késöbb vissza szítsák. Egyre melegebbek a reggelek ahogy a nyár közeledik ugyan még 2honap van a kezdetéig de a mi kis déli városunk már ilyenkor is kellemesen meleg.

Jerry ma hajnalban elutazott ezt tette minden szombaton. Sosem árulta el hova megy ,egy számitott hogy nincs itt és csak valamikor vasárnap délután tér vissza.

Anyám a konyha asztalnál ült és teát iszogatott,olyan békésnek tünt. Miert nem lehet minden reggel ilyen? Tudom a vàlaszt legbelül mégis felteszem mindíg a kérdést. Sajnos nálunk soha nem fog megtelepedni a béke csak időről időre beköszön és nekünk ezetek a pillanatokat kell megragadnunk.

- jóreggelt. Puszit nyomok az arcára és leülök vele szemben az asztalhoz. -jóreggelt kicsim. Mosolyog rám a csészély fölött. Ennyi év utàn is még mindíg akcentussal beszél. Olyan szép asszony. Mandulavágású szemei körül appro ráncok húzódnak de valahogy mégszebbé,bölcsé teszik.

- mit szeretnél ma csinálni ? Kérdi kedvesen. Nem tudom. Megtudnád nekem tanítani még a nagyi báránysült receptjét? Akkor tudnám használni Niconál kérdeztem tőle. Elképesztőek a mama receptjei ,bár soha nem ismerhettem de az öreg megsárgult lapu kézzelirott receptkönyvét lapozgatva mégis olyan mintha ismerném, mintha belàtnék a mindennaljaik közè. Megismerhetem hogy ők hogyan tekintettek az életre és ennél több nem is kell

-Természetesen. Na akkor induljunk is a boltba