Akarlak [Befejezett]

10

Theo

Pàr percet ülte

m mèg kàbàn a fa alatt majd jobbnak vèltem ha elindulok mielött kicsöngetnek ès szembe talàlnàm magam Mr Tailorral. Úgytöntöttem a mai nap màr nem veszek részt több òràn és inkàbb hazamegyek.

Hazafelé vezetve hàrom dolog teljesen biztosà vàlt bennem.

Az elsõ ,hogy soha többet nem ugrok ki egy ablakbòl se. A màsodik hogy mostanatòl jobban ügyelek a férfiasàgom biztonsàgàra ha mèg hasznàlni szeretnèm ,mert hàt még szeretném az biztos. És a harmadik hogyha a màsodikat megkarom tartani akkor biztosan elkerülöm a jövõben a biologia òràkat. Nem mehettem haza ilyen koràn ezért a fõútròl az autòpàlyàra kanyarodtam a furgonnal. Nagyàbol husz mérföldet haladtam délre amikor az egyik levezetõ útra fordultam. az út zsàkitcànak tünik de a végérõl egy földút vezet tovàbb. A furgon döcögve gurult végig az egyenetlen ösvényen. Nem sok ember jàrt erre rajtam kívül ezért volt mindennél békésebb szàmomra. Innen fél mérföldre volt a hely ,az egyetlen hely ahol szabadnak és súlytalannak érezhettem magam

Mire hazaérek màr nem feltünõ hogy elöbb eljöttem volna az òràkról. Kinyitom az ajtót és lerugom a cipõm a polcon a képeket felfordítottàk. Apa hazaért. Felszaladok a szobàba és a ruhàkat a tàskàbol egyenesen a szennyesbe dobom, még jò hogy mindíg van nàlam tisztaruha. Mike a kanapén alszik a nappaliban. Kikapok a hütöböl kettõ doboz mirelit kajàt és a mikroba dobom . Nem is emlékszem mikor ettünk föttkajàt utoljàra. Èn ugyan nem fogok itt köténykében fakanàllal a kezemben fözöcskézni. A francokat az a nõk dolga. A mikro csengésére Mike felébred és àsítozva a konyhaszigethez ül.

- Adjunk hàlàt az ürnak amiért megajàndékozott minket a mikorhullàmú sütõ csodàjàval. Jegyzi meg jópofizva apam Leteszem az egyiket magam elé és leülök. Mike nagyot sohajtott, majd felàllt és elment a sajàt dobozàért. Lehet bunkonak nevezni de senkit nem vagyok hajlandò szolgàlni föleg nem õt. Nem érdemli meg.

-Figyelj Theo. Tudom hogy csak most költöztünk vissza Floridàból és most újra élékebbek az emlékek ,nekem is nehèz piszkosul. De ideje lenned az iskolàra koncentràlni. Tudtam hogy erre megy ki a jàték.

-Theo kivàllò tanulò voltàl mostmeg nézd meg. Nap mint nap hívnak az iskolàbol hogy logsz, tiszteletlen vagy a tanàraiddal. Azt még eltürõm ha velem az vagy bàr màr nem sokàig ,de a tanàraiddal? Nem szégyeled magad? Nem fogom tétlenül végignézni ahogy tönkreteszed az életed. Mégis hogy tervezel bejutni az orvosira így? màr szinte kiabàlt. Kezem ökölbe szorult az asztalon .kezdet elönteni a düh,és akkor kimondta azt amivel végleg elkaszàlt.

- szerinted õk ezt akarnàk? Büszkék lenének ha làtnàk? Tehetetlené tett ez a kerdés. A dühött mindha kiszívtàk volna a belsõmmel együtt és jéghideg higannyal töltötték volna fel. Olyan súllyal zuhant ràm ez a kérdès hogy éreztem ahogy a földfelé nyom. Levegőt sem tudtam venni, mindha a tüdöm is a higannyal telt volna meg. Szédülni kezdtem. Izületeim kifehéredtek a kezemen. Apàm felàllt ès egy szò nélkül a nappaliba ment. Magamra hagyott a démonaimmal mint mindíg ha kellemetlenné vàlt a helyzet most sem volt itt most semm tett semmit .Egy falat sem ment már le a torkomon. Ellöktem magam az asztaltól ,a dobozt a mosogatòba dobtam. Felkaptam a kulcsom és azt tettem mint mindig ha utolértek az emlékek. A legközelebbi bàrba mentem. Nem kell hogy elfelejtsem õket ,elég ha teljesen érzéketlenné vàlok. Nem akarom érezni hogy élek