Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

Írói utószó

Sziasztok! :)

Tudom, hogy ezt nem sokan fogjátok elolvasni, de úgy érzem, hogy ezt meg kell veletek osztanom. 

Hihetetlen... még egy korszak véget ért. Tisztán emlékszem arra, mikor félve tettem ki ezt a sztorit, és a részeket is félve írtam hozzá csak azért, mert akkor még úgy gondoltam, nem lesz elég jó. Mára viszont minden kételyem szertefoszlott. Én őszíntén szólva büszke vagyok arra, amit alkottam. Nem egy profi munka, de nem is kell annak lennie. Amit el akartam vele érni, azt sikerült. És ebben csak ti tudtatok nekem segíteni. 

Köszönöm szépen a rengeteg szavazatot, és a rengeteg kommentet, melyeknek a száma már meghaladja az 1600-at, a megtekintések pedig 12000 felett járnak. Hihetetlen nagy számok, és borzasztóan hálás vagyok értük. Főleg, hogy a sztorit csak február 14-én kezdtem el.

Többször is voltunk a top 30-on belül fanficiton kategóriában, amit egy óriási teljesítményként tartok számon, és nem hiszem el. Jó, ez közel sem produált olyan számokat, mint mondjuk a Szerelem vagy szenvedély?, de én úgy érzem, nem azt kell nézni, hanem azt, hogy a sztori milyen. És én ezzel teljesen meg vagyok elégedve. Olyan lett, amilyet akartam.

És, hogy gondolkozok-e második évadon? Nem. Nem, mert az előző történetemnél is itt rontottam el. Túlságosan sokáig húztam-vontam azt a sztorit, és a végén már semmi sem történt benne. És ezt nem akarom. Inkább a képzeletetekre bízom, hogy mi fog történni. Összevesznek? Kibékülnek? Megszületik a gyerek? P továbbra is keresztbe tesz? Ki tudja? Ezt már ti döntsétek el, ha szeretnétek.

És a díjakat külön ki szeretném emelni. 17 (!!) díjjat kapott a történet ezalatt a (majdnem) 4 hónap alatt, ami hihetetlenül sok, és nagyon szépen köszönöm! (most itt már nem foglak titeket egyesével kiemelni, hiszen ezt már megtettem :D)

És természetesen mindemelett a rengeteg támogatásról sem feledkeztem meg, amit tőletek kaptam. Hihetetlenül jól esett egy-egy pozitív komment, vagy építő jellegű kritika. 

Sokkal több mindent adott nekem ez a történet, mint amire számítottam. Többek között rengeteg emberrel hozott össze, rengeteget nevettem, és rengeteget sírtam. Akár írás közben, vagy a hozzászólásaitokon. Nyilván, van még hová fejlődnöm, de úgy érzem, hogy jó úton haladok. Remélem nem csak én látom így :)

Mégegyszer köszönök nektek mindent! <3

Ui: Természetesen az írást nem hagyom abba, az új Szalai Ádám fanfictionom már ,,Közös barátunk" címen publikus :)

xoxo Dóri                           2017.06.09.