Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

48. rész

*Varga Laura*

Egy pár hete elkövettem egy hatalmas hibát... mégpedig azt, hogy megbíztam valakiben. Mára már belátom, hogy nem kellett volna ekkora bizalmat fektetnem valakibe, akit még csak nem is ismerek. De én, naiv kislány megtettem. Nagyon szégyellem, amit akkor tettem, és sajnos nincs is rá mentségem. Nem tartott senki fegyvert a fejemhez, kést a torkomhoz, de még csak szóban sem fenyegettek meg. Önszántamból meséltem el mindent. Ismétlem mindent. Túlságosan sok köze van a gyermekem apjának a múltamhoz. Egy olyan dologról tálaltam ki neki, ami a fiúkat, és engem is rossz színben tüntet fel, de ezzel akkor nem foglalkoztam. Részeg voltam, és azt hittem bárkiben megbízhatok, de sajnos nem így történt. Mert nem tudtam, hogy az általam kiválasztott személy egy riporter. Tökéletesen értett ahhoz, hogy hogyan cselezzek ki, mint a legtöbb ezt a szakmát űző ember.  

Minden ahhoz a bulihoz vezet vissza. A terhességem, maga a cikk... Jár volt akkor oda elmennem. Kár volt beszélgetnek olyan emberekkel, akiket aztán sose láttam többet, és ki tudja, milen érdekes dolgokat fecsegtem ki az ő örömükre, legfőképpen Zsomboréra, aki nemcsak meghallgatta azokat, amiket neki meséltem, de még a többi embert is kifaggatta, ráadásul még egy cikket is írt róla, kicsit túlszínezve, de a sztori maga kerek volt, összesezdett, és igaz. Senki nem mondhatott rá egy rossz szót sem, mert semmi valótlant nem tartalmazott. Sok bajt hoztam én ezzel az egy éjszakával a válogatottnak, de legfőképpen Balázsnak, akinek ebből az egészből csak annyi rész jutott, hogy kommentelt egy képemhez, majd írt egy üzenetet nekem, azt is jófejségből.

Miután elválaltam a munkát, elutaztam Budapestre, ahol a válogatott nagy részét megismertem. Feltöltöttem egy képet Instagramra az útról, amire Balázs jófejségből reagált, majd szintén abból felvette velem a kapcsolatot, hogy ne úgy jöjjek ide újra, mint egy rakás szerencsétlenség, hanem ismerjek valakit. Na, én ezeknek az üzeneteknek annyira örültem, hogy egyből kifecsegtem az első embernek. És a másodiknak. Meg az összes többinek.

A buli napján odajött hozzám egy srác.

-Szia! Ne haragudj, leülhetek?- kérdezte tőlem, amit én már a bennem lévő alkoholtól nehezen tudtam értelmezni, de azért hevesen bólogattam. Bár inkább tűnhetett valami rock and roll táncmozdulatnak- Zsombor vagyok, és te?- nyújtotta felém a kezét mosolyogva.

-Laura- utánoztam őt.

-Ne haragudj, nem akarlak zavarni, de megismertelek. Nem te vagy az a lány, akiről azt állítják, hogy Dzsudzsák Balázs barátnője?- na, szuper, olvasta az eddig megjelent cikkeket...

-De, én lennék az. Most azt akarod mondani, hogy mekkora egy kurva vagyok, Tudod mit: igazad van!- ekkor lehúzom a következő körömet.

-Nem, dehogy is! Én csak ezt szeretném mondani, hogy mennyire nem fair dolog az, hogy ilyet terjesztenek rólad, rólatok, ahogy láttam bármilyen valós információ, vagy tény nélkül. Jól látom?- kérdezi ugyan olyan hangszínnel, mint eddig. Furcsa, hogy mennyire átlátja a dolgokat.

-De, igen. Semmi bizonyítékuk nincs, csak egy rohadt komment, egy munkatársától. Szánalmasak ezek az újságírók- forgatom a szemem.

-Igen, azok- köhintett egyet- ne haragudj a kérdésért, de igazat írtak? Van valami köztetek?- ez volt az a pillanat, amikor azt hittem, megbízhatok benne. A nálam naivabb emberek jelentkezzenek! Ja, hogy nincsennek?

Elmeséltem neki az egész történetet az első találkozásunktól, egyenesen az első cikkig. Én barom még az üzenetváltásainkat is megmutattam neki! Látszott rajta, hogy nagyon próbálja memorizálni a dolgokat, de ez akkor nem tűnt fel. Nem is foglalkoztam vele, csendben kortyoltam tovább az italomat, mint egy kamasz, akinek összetört a szíve. 

Az este további részében is khm... jól éreztük magunkat együtt, viszont erre én már reggel nem emlékeztem, hiszen egyedül keltem. Az emlékezetemet az első olyan cikk frissítette fel, ami tényeken alapult. Aminek volt valóságalapja, mert én tettem vallomást. Amit Zsombor írt. 

Ez az egy hír rengeteg problémát okozott Balázsnak, akkor is, ha ezt nem vallja be, hiszen nem akarja, hogy magamat hibáztassam. Csakhogy valóbban az én hibám volt. És ő ezt még nem tudja. Addig, ameddig P azt nem akarja, vagy én el nem mondom...

De P honnan tud erről a történetről?

Sziasztok! :)

Na, nagyobb kihagyásra számítottam, örülök, hogy ilyen ,,gyorsan" meg tudtam írni a részt. Remélem, hogy maradtak még olvasóim :) Ha nem, azt is meg tudnm érteni :)

Remélem tetszett nektek a rész, ha így volt, ha nem, jelezzétek valahogy! <3 

xoxo Dóri                  2017.05.22.