Laura egy teljesen hétköznapi lány, reggelente munkába jár, mint mindenki más. Csakhogy ő nem szeretne olyan lenni, mint mindenki más. Ki szeretne tűnni a sorból, és erre most van lehetősége.
A biológia-kémia szakos tanárnőként dolgozó lány kap egy...
-Ja, igen, persze, csak...- gyerünk, Laura, most mondj valami hihetőt!- csak Kitti kérdezi, hogy hol vagyunk már- gratulálok, csak sikerült! Hátha még be is veszi...
Legnagyobb szerencsémre nem kérdezett többet, csak folytattuk az ututnkat a szoba felé. Észre sem vettem, hogy ilyen lassan sétálunk... már rég fent kéne lennünk.
-Jó éjt!- búcsúzott el az ajtóban tőlem, majd egy puszit nyomott az arcomra. Soha többet nem mosom meg... te jó ég, mi van velem?
-Jó éjt!- suttogtam utánna, majd beléptem a szobába. Nem mertem villanyt kapcsolni, mert féltem, hogy a már ágyában szuszogó Kitta felkel rá, és most nincs kedvem magyarázkodni. Úgy, ahogy voltam befeküdtem az ágyba, és vártam a találkozót...
Éjfélkor úgy, ahogy megbeszéltük kilopóztam a szobámból úgy, hogy Kitti ne ébredjen fel. Remélem nem fogom megbánni...
Leérve látom, hogy a recepció teljesen üres. Nem csodálom, ki dolgozna ilyenkor? Körbenézve senkit sem láttam. Tudtam, hogy átver. Miért is hittem neki?
Úgy voltam vele, hogy biztos csak késik, ezért leültem a kihelyezett fotelekbe, hogy ott várjak. Már vagy fél órája a fotelben ücsörögtem, amikor észrevettem valami szokatlant. Az egyiken egy levél volt, az én nevemre címezve.
,,Látom eljöttél. Jól esik, hogy ennyire bíztál bennem, de azért vigyázz magadra: véletlen munkahelyi balesetek bármikor történhetnek... -P"
Egyáltalán miért jöttem el? Miért bíztam meg benne? Ennyire fontos számomra az, hogy ki ő? A válasz igen, de miért? Mert félek, hogy egyszer betartja a fenyegetéseit...
Csalódottan ballagtam vissza a szobámba, remélve, hogy tudok majd olyan ügyesen manőverezni, mint kifelé jövet, és nem kap rajta.
Mikor lopóztam befelé, úgy éreztem magam, mint egy kamasz, aki későn ért haza az esti buliból, és félt, hogy rájönnek erre. Most úgy is éreztem magam. Mint egy kamasz, akit az orránál fogva lehet vezetni.
A ninja taktikámnak köszönhetően sikerült besurrannom a szobámba, onnan a fürdőbe, hogy valami alvós ruhába öltözzek, erre a pár alvással eltölthető órámra.
Még másfél óra múlva is csak feküdtem az ágyba, és forgolódtam. Gondolkoztam. Mindenen. P fenyegetésein, az osztrákok elleni meccsen, Krisztiánon... de semmire sem jutottam. Egyik téren sem.
Valamilyen csoda folytán hajnali három körül leragadtak a szemeim, és sikerült elaludnom. Hosszú napnak nézünk elébe...
Reggel éppen, hogy volt időnk gyorsan bekapni valamit reggelire, mivel én kicsit későn keltem... Ahogy szokták mondani, ki éjjel legény, nappal lepény, és ez velem se volt másképp. Élőhalott módjára vonszoltam be magam a fürdőszobába, hogy valami emberi alakot öltsek magamra, majd ugyan ilyen állapot uralkodott rajtam egész nap. Hogy fogom én kibírni a meccset...
-Laura, ennyire unalmas az edzés?- jött oda hozzám Krisz, mikor éppen volt egy pár perc pihenője.
-Hát figyelj, én, mint a csapat orvosa, jobb teljesítményt várok!- mentem bele a hülyülésbe- és most le a földre, 20 fekvőtámasz!- mentem át katonai tábornokba, mire készségesen teljesítette az utasításomat, amin jól szórakoztam- mostmár valamivel jobb- folytottam vissza a röhögésem- de ilyen teljesítményt várok a meccsen is!
-Értettem főnökasszony!- szadutált.
-Srácok, vissza a pályára!- hallom meg Storck hangját a hátam mögül.
-Na, hajrá! Csak a legjobb formádat hozd- mondom neki, majd elindul a pályára.
-Úgy lesz, hiszen 0-2-re le kell hoznunk. Tudod, hogy mit igértél- kacsint vissza rám, majd visszafut a srácok közé.
Hogy lehet ilyen cuki? És hogy tudja minden egyes percben újra elérni, hogy akaratomon kívül is újra meg újra belészeressek? Végül is, a szerelem nem válogat. Csak jön Cupidó, a nyilait lövöldözi vakon a világba, nem nézve, hogy kinek mekkora boldogságot, esetleg fájdalmat okoz...
Sziasztok! 😊 Meg is hoztam az új részt ❤ Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha így volt, jelezzétek valahogy 💖
Ma megnéztem azon könyvek elemzését, amit jelentleg írok, és eléggé meglepődtem: már több, mint 3 ezer ,egtekintés van a blogon 😍 Nagyon szépen köszönöm nektek ❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
