Melletted -Dzsudzsák Balázs & Németh Krisztián Fanfiction- |Befejezett|

29. rész

*Varga Laura*

-Laura...- szólított valaki a hátam mögül. Valaki? Csak egy embernek van ilyen hangja.

-Mit akarsz?- fordulok felé mérgesen.

-Nézd, sajnálom. Sajnálom, ami történt, de nem tehettünk róla. Részegek voltunk, és te tudhatnád a legjobban, hogy megváltozott tudatállapotban nem vagyunk képesek irányítani cselekedeteinket és gondolatainkat. Ha nekem nem bocsájtasz meg, legalább Némóra ne haragudj. Nagyon marja a bűntudat, pedig még nem is tudja, hogy tudod- néz a szemembe.

-Ha ismernél tudnád, hogy valóban mi a bajom, mindkettőtökkel. Nem az, hogy lefeküdtetek, mert azt alapesetben leszarnám. Hanem az, hogy erről mindketten hazudtatok. És te is tisztában vagy vele, hogy a hazugságot viselem a legnehezebben. Szóval nem: nem amiatt haragszom rátok, hogy lefeküdtetek, Kitti. Hanem amiatt, hogy mikor őt megkérdeztem, hogy hol vagy, akkor a szemembe hazudta, hogy nem tudom. Te meg az egész esetet elhallgattad, pechedre akkor már mindenről tudtam. És ez a bajom. Nem pedig az, hogy ez megtörtént- öntöm ki neki a szívem. 

-De azért meg tudsz bocsátani?- kérdezi félve.

Na, ez volt a legjobb kérdés amit csak feltehetett, mert én magam sem tudtam a választ. vajon meg tudok? El akarok dobni egy ilyen barátságot egy botlás miatt? A válasz egyértelműen nem, de ha egyszer megtette, máskor is megteheti... 

-Meg- mondom ki végül. Márcsak azért is, mert tisztában vagyok vele, hogy Krisztiánra sem fogok tudni haragudni. Kitti sem érdemli meg...

Mivel ma délután indul Kitta gépe is vissza Magyarországra, mi meg együnk Marseilleba, ezért innentől közösen csomagoltunk. Holnap után Izland-Magyarország meccs! Úgy elpicsázzuk őket!

Pont végeztünk a pakolással, mikor Szalai felszólt (pontosabban felhívott), hogy toljuk le a seggünket, mert indulnánk. Az én barátnőmet a reptéren kidobjuk (lehet, hogy szó szerint), majd mi továbbállunk a másik francia városba.

Miután felszálltunk a buszra, én egyből Szala mellé ültem, a nekem tartogatott helyre. Kitta elég furcsán nézett rám, mire én csak egy ,,majd elmondom" tátogással lerendeztem, amit ő csak egy bólintással nyugtázott magában, de azért láttam, hogy az orra alatt mosolyog.

Kidobtuk őt a reptéren, és ott egy öleléssel búcsúztunk el. A tegnap esti hisztink után, akik azt látták elég furán néztek ránk, de én erre csak legyintettem egyet.

Az út a kér város között 3-4 óra az út, vagyis nem túl sok idő. Mármint ahhoz képest... A srácok szokás szerint csinálták a fesztivált, amin én nagyon jól szórakoztam. A tánctudásukkal ki lhetne irtani egy egész falut, az énekhangjukról nem is beszélve... De viszont nagyon jól lehet röhögni rajtuk.

Fél szemmel láttam, hogy amikor Ádám közelébe kerültem Némó olyan pillantásokkal ajándékozta meg, amikkel ölni lehetne. És a tekintetéból látva meg is tenné. Szalai teve eddig úgy látszik bevállt. Valóbban féltékeny.

Akárhogy is csak pár órás volt az út, én nagyon elfáradtam benne. Szoktam én bírni a napokig tartó utazást is, de most alig vártam, hogy leszálljak, mert úgy éreztem odahányok. Ilyen még sosem vot velem...

A srácokon is eléggé látszott, hogy megviselte őket az utazás, mármint azokon, akik a tegnap esti kalandnál velünk voltak. Mondjuk tény, hogy az a motel nem volt a legkényelmesebb, és nem lehetett ott a legpihentetőbbeket aludni... Pechükre nekik még ma edzésük van. Egy szóval jellemezve: szívás.

A hotelszobánk elfoglalása után én egyből be is dőltem az ágyba. A többiek hadd futkározzanak lent, én maradok. Aha, ezt elhittem...

Éppen fél álomba voltam, amikor valaki berontott a szobámba.

-Lau, gyere gyorsan! Baj van!...

Sziasztok! :)
Itt is van a mai rész :)

Nem fogok rászokni az esti részekre, ígérem :D

Remélem tetszett nektek, ha így volt, jelezzétek valahogy <3

xoxo Dóri               2017.03.21.